Klasszikus Lódarazsak: Navy-búcsú
A 300-as oldalszámú F/A-18C 1988 októbere óta repült az amerikai haditengerészet légiflottájának gépeként, a pilóta, aki az utolsó másfél órás feladatot végrehajtotta, Andrew Jalali hadnagy, szintén 1988-ban született… Januárban ugyan volt már egy búcsúünnepség, de azért mostanáig még repültek a „sima” Lódarazsak, igaz, a hordozó-fedélzeti szolgálatból már korábban kivonták ezeket a gépeket.
Szárazföldi bázisokon történt repülések után a 300-asé volt a szomorú dicsőség, hogy az utolsó szolgálati feladatot végrehajtsa a Virginia állambeli Oceana támaszpontról, ezután csak az átrepülés van hátra oda, ahol a gép szétbontása megtörténik majd a még használható részegységekért, alkatrészekért.
Innentől kezdve a haditengerészetnél már végképp nem szolgál a „klasszikus” Hornet, viszont használja tovább a típust a tengerészgyalogság, egészen 2030-ig, amikor végleg átadja helyét az F-35-ösöknek. Külföldön is még jónéhány ország, így Ausztrália, Kanada, Finnország, Kuvait, Malajzia, Svájc és Spanyolország üzemelteti a C/D variánsokat, az amerikai haditengerészet viszont végleg áttért az eredeti típus nagyobb és modernizált változatára, a 2001-ben szolgálatba állt Super Hornetre, és közben az ausztrálok, a finnek és a kanadaiak is már a típusváltás folyamatát élik, több-kevesebb sikerrel.
A Flightglobal rövid összefoglalója szerint a kéthajtóműves típus a Northrop fejlesztéseként annak a tendernek a szülötte volt, amelyben veszített ugyan az ős F-16-ossal szemben, de a Navy meglátta benne a jövőt és így alakították ki immár a McDonnell Douglas közreműködésében a megerősített futóművel és más változtatásokkal kialakított változatot, amely aztán a nyolcvanas évek elejétől leszorította a fedélzetekről az F-4-es Phantomokat, az A-7-es Corsair-eket, az A-6-os Intrudereket és az F-14-es Tomcat-eket is.
Onnantól kezdve a Lódarazsak gyakorlatilag minden olyan konfliktusnak részesei voltak, amelyeknek részese volt maga az Egyesült Államok, Afganisztántól Irakig, Koszovótól Líbiáig. Megbízható többfeladatú harci gépekként azonban megvolt a maguk hátránya is: a C/D Horneteknek korlátozott volt a hatótávolságuk és a terhelhetőségük, erre volt válasz az immár Boeing-színekben fejlesztett E/F Super Hornet, a maga hosszabb törzsével, nagyobb szárnyával, erősebb hajtóműveivel, szögletes beömlőivel, és persze sok más fontos fejlesztéssel a burkolat alatt: pilótafülke, avionika, fegyverrendszerek, stb.
El ne felejtsük, azért a haditengerészetnél is repülnek még klasszikus Hornetek a világhírű Blue Angels bemutató kötelék gépeiként, de 2021-ben a szezon végén ez a csapat is leadja őket és áttér a Super Hornetekre.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
