A MÁV-Start Kreatív Igazgatósága (KI?) által kiírt nyílt, titkos nemzetközi pályázat most még csak előminősítésként szolgál, a nyertesek a későbbeikben meghívásos pályázaton vehetnek majd részt. Ennek eredményétől teszi függővé a személyszállítási szolgáltató, hogy az elmúlt időszak uniós finanszírozású állomásfejlesztéseit felváltják-e a közösségi, netán az egyéni finanszírozású fejlesztési modellek. Az uniós finanszírozással ugyanis több olyan probléma került a projektgazdák látókörébe, amelyek korábban teljesen ismeretlenek voltak, és amelyekre a projektek lebonyolításának és finanszírozásának megszokott, beporosodott módja nem kínált megfelelő feloldást.

A most lezajlott pályázat rávilágít arra, hogy azok, akiknek érdekében a projektek kiírásra és megvalósításra kerülnek – a nagy vasútépítő cégek mellett az utazóközönség is ebbe a körbe tartozik – sokszor alapvető döntési folyamatokból is kimaradnak. Ugyanakkor az uniós fejlesztési keretek mellett sokszor a piacon teljesen ismeretlen magánszemélyek is megfelelő technológiai ismeretekkel, gépparkkal, munkaerővel, és – ami a legfontosabb – helyismerettel rendelkeznek és a helyi közösségbe ágyazottságuk felülmúl minden közbeszerzésen nyertes vállakozót, tervezőt. Kár lenne hát ezt a potenciált parlagon hevertetni – ismerik fel egyre több helyen.

Ezért nem meglepő, ha a címben jelzett témában három közel azonos pályamű is érkezett, melyet kiemelkedő színvonaluk mellett csupán nüansznyi különbségeket mutattak – a KI? munkatársainak ezért nagy nehézséget okozott a rangsorolás. Gondos helyszíni tanulmányok alapján végül is eldőlt a sorrend, és szerkesztőségünk is lehetőséget kapott arra, hogy dokumentálja a pályázati anyagokat, amelyek a későbbiekben az Újszeged-állomás várótermében rotációs rendszerben egymást váltó kiállításokon is megtekinthetők lesznek.

A harmadik díjas pályamű Zugló, az IC- és gyorsvonati megállóhelyként is működő, hajdan potenciális budapesti főpályaudvarként is tekintett helyszín, mely köztudomásúlag nyüzsgő lakóövezet közepén található. A megállóhely tervezése folyamán korábban nem jártak el megfelelő körültekintéssel, csupán a megálló és a Thököly út közötti gyalogoskapcsolat épült ki elfogadható színvonalon, ámde nem akadálymentesen. A környékbeli lakosok szabad összefogása viszont megoldotta a helyzetet. Közösségi munkában közvetlen, akadálymentes megközelítési út épült ki a lakóövezet központi része és a peron között, ennek során még a kőágyazat megfelelő megtámasztására is ügyeltek. A zsűri indoklásában kiemelte, hogy a 100-as vonal Budapesten belüli szakaszán az utóbbi évtizedben ezt a vágányszabályozási munkát hajtották csupán végre, ezért indokolt a helyezés. A pályázati munka minőségét viszont lerontotta az igénytelen burkolatok használata és a földmunka kitűzésében mutatkozó sokféle hiányosság, ez összességében a harmadik helyre volt elég.

Részlet a zuglói pályázati anyagból (képek forrása: ki?mav-start.hu)

A második helyet egy ismeretlen kisváros utazóközönsége szerezte meg, amely szembeszállva a technológiai utasítások, Szüsz, Büsz és Géüsz által determinált vasútüzemmel, megmutatta, hogy bármilyen sok beton és acél, aluljáró és felvonó ellenére is lehetséges a hagyományok gondos átörökítése és az utasközpontú működtetés. Ezen az állomáson előállt az az a szerencsés helyzet, hogy bár az állomás papíron kielégít minden munka-, és utasvédelmi előírást, az utasforgalmi területek használata ugyanolyan gemütlich módon történik, ahogyan ezt az elmúlt százhetven évben a használók megszokhatták, el lehetett tehát kerülni a nagyberuházások szokásos következményét, az utasok nagyarányú elpártolását. A zsűri figyelembe vette, hogy a cél eléréséhez szinte semmiféle anyagi-fizikai jellegű segédeszközre nem volt szükség, pusztán a kiskapukat észrevevő éles szemre és a tiltások falára hányt borsóra.

Hagyomány és előrelépés az utasok megtartása érdekében!

Első helyezettünk az agglomeráció másik szeletében Tétényliget, a zsűri joggal állapította meg, hogy ez a pályamű közelíti meg legjobban a pályázati kiírásban foglalt követelményeket. Teljes mértékben teljesült az újrafelhasználás, a projekt karbonlábnyoma tehát nulla, ezenkívül a peron térkövektől megszabadított részén lehetőség nyílt arra, hogy a honos növénytársulások ismét szárbaszökkenjenek. Külön kiemelést érdemel a mű precizitása, a kölönböző színű térkövek gondos osztályozása és az akadálymentességi szempontok – körülmények által erősen determinált – érvényrejuttatása: a vágánymenti zónában a taktilis felületű, sötét burkolati elemeket helyezte el a pályázó, az ágyazat menti operációs zónában pedig a világosabb és sima mezőkitöltést. A zsűri elnöke külön kiemelte, hogy dícsérendő a projekt körül megnyilvánuló közösségi összetartóerő: a mű létrehozása nyilvánvalóan hosszú időt vett igénybe, de ezalatt sem a kivitelezők nem csüggedtek, sem a vasúti pálya mentén foglalkozásszerűen végighaladók nem gördítettek észrevételeikkel felesleges akadályokat a megvalósítás folyamata elé.

A tétényligeti kreativitás első díjat ért! További képekért kattintsanak bátran!

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!