Két év múlva, 1984-ben mutatták be az Ikarus legnagyobb járművét, a 18 méteres emeletes csuklós IK 695-öst, amely csaknem négy méter magas volt. Egyszerre két példány is készült, az egyajtós 695.01, és a kétajtós 695.02, utóbbi a mai napig megvan egy gyűjtő tulajdonában. A buszok kialakítása hasonlított az Ikarus 692-esre, azaz alul foglaltak helyet a PALT konténerek, amelyekből egyszerre ötöt tudott elvinni a jármű, fent pedig 72 ülőhelyet alakítottak ki, valamint szintén ide került az Autokut által kifejlesztett összecsukató átszállólépcső. A lépcsőzetes kialakításnak köszönhetően különböző magasságú repülőgépekhez is tudott csatlakozni a busz, a lépcső tetején pedig egy kabin foglalt helyet, amely előre-hátra tudott mozogni, így segítve a pontosabb pozicionálást. A járműről egy ismertető is készült.
Az 1985-ben bemutatott Ikarus 692.03 jelű busz már nem volt a szó klasszikus értelmében vett PALT busz, mivel hiányoztak belőle a csomagszállításra szolgáló csomagterek, inkább az előző részben bemutatott APRON (terminál-repülőgép) járművekre hasonlított. A csomagtér helyére került az utastér, emiatt lehetőség volt a kétirányú járművet alacsonypadlósra kialakítani. A busz a négy kormányozható tengelynek köszönhetően kiváló manőverező képességgel rendelkezett.
A Malév buszait bemutató sorozatunk utolsó részében az üzemi és a különjáratú járműveket fogjuk megismerni.
A megépült járműveken felül további tervek készültek különféle kialakítású PALT buszokra, de a fejlesztést végül 1986-ban leállították. A különleges szerkezetek miatt a rendszer igen költséges volt, továbbá nem illeszkedett a meglévő repülőtéri rendszerekhez – például a jegykezelésnek és a vámvizsgálatnak a városban kellett volna megtörténnie –, valamint az összes utasnak egyszerre, ugyanazzal a PALT busszal kellett volna elindulni a városközpontból.
A Malév buszait bemutató sorozatunk utolsó részében az üzemi és a különjáratú járműveket fogjuk megismerni.
