Maga az elnevezés a Passenger And Luggage Together (utas és csomag együtt) mozaikszóból származik, lényege pedig, hogy a speciális autóbusz a városközpont és a repülőtér közvetlen kapcsolatát teremti meg: az utas a városban a csomagjaival együtt felszáll a buszra, és arról közvetlenül a repülőgépre száll át. A rendszert a 80-as évek elején a Malév kérésére fejlesztette ki az Aeropalt társulás, amelynek tagjai Ikarus és a Csepel Autógyár mellett az Autóipari Kutató Fejlesztő (AUTOKUT) voltak. A PALT rendszerrel a tervek szerint kiváltható lett volna a repülőtéri infrastruktúra nagy része: az előző részben tárgyalt repülőtéri buszok, poggyásztargoncák, beszállóhidak.

A legelső PALT busz, az Ikarus 692.01
Az első PALT rendszerű autóbusz az 1982-ben bemutatott Ikarus 692.01 volt. A négytengelyes, két vezetőállásos jármű alsó részén 30 köbméternyi hely állt rendelkezésre a csomagoknak, fölötte foglaltak helyet az utasok, valamint itt helyezték el az összecsukható beszállóhidat is.

A busz hátulról. Alul látható a két konténernek kiképzett ajtó, felül az utasajtó, mellette jobboldalt a hátsó vezetőállás

Két év múlva, 1984-ben mutatták be az Ikarus legnagyobb járművét, a 18 méteres emeletes csuklós IK 695-öst, amely csaknem négy méter magas volt. Egyszerre két példány is készült, az egyajtós 695.01, és a kétajtós 695.02, utóbbi a mai napig megvan egy gyűjtő tulajdonában. A buszok kialakítása hasonlított az Ikarus 692-esre, azaz alul foglaltak helyet a PALT konténerek, amelyekből egyszerre ötöt tudott elvinni a jármű, fent pedig 72 ülőhelyet alakítottak ki, valamint szintén ide került az Autokut által kifejlesztett összecsukató átszállólépcső. A lépcsőzetes kialakításnak köszönhetően különböző magasságú repülőgépekhez is tudott csatlakozni a busz, a lépcső tetején pedig egy kabin foglalt helyet, amely előre-hátra tudott mozogni, így segítve a pontosabb pozicionálást. A járműről egy ismertető is készült.

Az Ikarus 695.01

A busz forgalomban a mai Ferenciek terén

A jármű alaposan kihasználta az engedélyezett hosszúsági és magassági tartományt

Az utaslépcső kinyitott állapotban

Az utánfutóban három konténer elhelyezésére volt lehetőség<br/>(a felvételek forrása: Ikarus archívum)

A kétajtós prototípus jelenlegi állapota

Mint látható, egy ideig büféként szolgált a különleges sorsú jármű
A busz műszerfala. Érdekesség, hogy a kocsit szovjet GMP gyártmányú automata váltóval szerelték, a cirill betűs gombsor ott látható a kormány mellett<br/>(a szerző felvételei)

Az 1985-ben bemutatott Ikarus 692.03 jelű busz már nem volt a szó klasszikus értelmében vett PALT busz, mivel hiányoztak belőle a csomagszállításra szolgáló csomagterek, inkább az előző részben bemutatott APRON (terminál-repülőgép) járművekre hasonlított. A csomagtér helyére került az utastér, emiatt lehetőség volt a kétirányú járművet alacsonypadlósra kialakítani. A busz a négy kormányozható tengelynek köszönhetően kiváló manőverező képességgel rendelkezett.

Az impozáns hosszúságú Ikarus 692.03

Ugyanez a kocsi felnyitott lépcsővel<br/>(forrás: Ikarus archívum)

A megépült járműveken felül  további tervek készültek különféle kialakítású PALT buszokra, de a fejlesztést végül 1986-ban leállították. A különleges szerkezetek miatt a rendszer igen költséges volt, továbbá nem illeszkedett a meglévő repülőtéri rendszerekhez – például a jegykezelésnek és a vámvizsgálatnak a városban kellett volna megtörténnie –, valamint az összes utasnak egyszerre, ugyanazzal a PALT busszal kellett volna elindulni a városközpontból.

A Malév buszait bemutató sorozatunk utolsó részében az üzemi és a különjáratú járműveket fogjuk megismerni.