Látogatás a Liaz gyárban

Az 1933-ban alapított likinói fafeldolgozó eleinte faforgács lapokat készített. A háború után a profil és a név is kiegészült a gépgyártással: motoros fűrészeket, hordozható generátorokat gyártottak a Moszkvától alig száz kilométerre található üzemben. Az első autóbusz 1959-ben készült el a gyárban, egy ZIL 158-as. Még abban az évben átnevezték az üzemet Likinói Autóbuszgyárra. Az üzem rövidítése így Liaz lett, akárcsak a hazánkban teherautóiról közismert csehszlovák Libereci Autógyárnak. Ez a mai napig sok félreértésre ad okot nemcsak hazánkban, hanem az egész keleti blokkban.

Az első saját tervezésű autóbusz, a Liaz 677-es 1967-re készült el. A Szovjetunió összeomlása után a gyár nehéz anyagi helyzetbe került, amelynek a vége csőd lett 1997-ben. Az ezredforduló környékén újraindított cég fokozatos növekedésnek indult, jelenleg Oroszország legnagyobb és legjelentősebb buszgyáraként funkcionál, folyamatos megrendelésekkel. A cég 2005 óta a GAZ-csoport tagja, 1500 állandó dolgozója napi tíz busz előállítására képes. Valerij Pisanov képriportjában egy Liaz 6213-as születését követhetjük végig.

Érdemes a képeket összevetni egy korábbi cikkünkkel, ahol archív képek segítségével az Ikarus buszok gyártását mutattuk be. Ugyan a hajtáslánc sokat fejlődött azóta (újabb motorok, portálfutóművek, korszerű automata váltók), de a gyártás nagy része ugyanúgy zajlik, mint harminc-negyven évvel ezelőtt.

Elnézve a gyár termelési volumenét, biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan az összes Székesfehérváron készült moszkvai Ikarustól elbúcsúzhatunk. A hazai ipart preferáló orosz szemléletnek köszönhetően az új Ikarusoknak sem fog babér teremni arrafelé.

Végül egy érdekesség: tudták, hogy mi Likino testvérvárosa? Székesfehérvár.