Tavaly nyáron keresett meg Somogyi-Tóth Dániel azzal a kéréssel, hogy építsem meg neki egy régi Malév-gép makettjét. Az 1:100 méretarányú Tu-154-est kicsinyített mását 1970-es években az NDK-ban gyártotta a Plasticart vállalat. A gyári, bontatlan csomagolás a CCCP-85006 lajstromjelű repülőgép matricáit takarta, azét a repülőgépét, amelyet mint új típust, a Tupoljev 1970. november 13-án Budapesten is bemutatott a szakma képviselőinek. Ez a nullszériába tartozó repülőgép – tehát ez a makett is – számos eltérést mutat a pár évvel később sorozatgyártásra került gépektől, így a 45. sorszámmal gyártott HA-LCA repülőgéptől is, amely különbségek közül a legszembeötlőbb az igen vékony örvényorsó, vagy a kettes hajtómű szokatlan formájú kiömlőnyílása. Ezek a differenciák azonban nem szegték kedvünket a régi Malév arculatnak is emléket állító makett megépítésétől.

A dobozbontásnál ért először szívroham: pozitív, durván kiálló panelvonalak, rendkívül pontatlan illesztések fogadtak. A szárazpróba során láttam először, milyen hatalmas munkának nézek elébe. A munka lényegi részét szárnyak ragasztásával kezdtem, majd tömítettem és csiszoltam őket. Ezután kezdődött az ablakok rögzítése, majd a két törzsrész összeragasztása. A repülőgép súlyponti helyzetét a orrában elhelyezett gyurmával korrigáltam, majd a szárnyak felhelyezése következett. Elkezdődött a tömítés az ablakoknál és a szárnyak csatlakozásánál. Mikor ezekkel elkészültem, beragasztottam a kabintetőt, és természetesen azt is tömítettem. Végül a törzset tömítettem és csiszoltam alul-felül (ezekhez a műveletekhez Revell tömítőpasztát használtam). Ezek után átcsiszoltam az egész gépet, hogy eltüntessem az igen durva pozitív paneleket.

Következett a festés. Először fehér akril festékkel fújtam le az egész törzset. Miután megszáradt, kiderült, hogy a pilótafülke szélvédőjénél még tömíteni és csiszolni kell. Ugyanígy csiszoltam-tömítettem a repülőgép farokrészének alját is a szűnni nem akaró egyenlőtlenségek miatt. Ezek után a gép még két réteg fehér festéket kapott, mire elégedett lehettem a fedés minőségével. Maszkoltam, majd szürke akril festékkel fújtam meg a repülőgép szárnyait és hasát. Miután megszáradt, levettem a maszkolást, de szerencsétlenségemre megmaradt a Tamiya maszkoló szalag nyoma a fehéren. Kezdhettem előröl a műveletet, lecsiszoltam a fehéret, kimaszkoltam vékony szalaggal és újsággal a szürkét, és újrafújtam fehérrel – ezúttal sikerült. Végre jöhetett a munka első látványos szakasza: a farokrész festése fényes kékkel (Revell 52), majd matt feketével (Revell 6) megfestettem a turbina belsejét. Pirossal festettem (Humbrol 19) a szárnyvégeket, ezüsttel (Gunze Modell Master Chrome Silver) a szárnyak széleit illetve a turbinák gyűrűit. Megfestettem a futókat, a gumikat matt feketével (Revell 9), és tört fehérrel (Humbrol 41) a futómű csonkokat, illetve a felniket olajos bázisú festékkel.

És kezdődhetett a várva várt matricázás: Dani a HAD matricagyártó által készített régi arculatú Malév-lapot szerezte be. Ezeknél a matricáknál nagyon vékony a lakkréteg. Háromfajta lakkot írtak a matrica kezelésére (Microscale, Gunze, Tamiya termékeit), nekem a Gunze volt meg. Három réteg lakkot tettem rá, és miután megszáradt, elkezdtem felvinni a matricát a repülőre. Sajnos mindegyik szanaszét repedt! Felhívtam a gyártót, hogy mi a probléma. Szegedi Zsolt említette, hogy előfordult már ilyen, és pár napon belül küldött egy új ívet, lekenve a Microscale termékével. Segítségét ezúton is köszönöm. Szerencsénk volt a szerencsétlenségben: ez volt az utolsó 1:100-as méretarányú régi Maléves matricája, mivel ezt már nem gyártják.

Újra kellett kezdenem tehát a matricázást, minden darabot külön ki kellett vágni egyesével, mivel egybe volt lakkozva az egész. Először a felségjeleket helyeztem fel, majd a nagy Malév-logót a farokrészre. Ezután a hosszú kék csík került fel az oldalára, ami három részből állt. Hátul, az egyes és hármas hajtóműveknél igen pontatlan volt a matrica-csík, át kellett vágni méretre. Megrepedt a csík elöl, mivel nagyon rideg volt a vinyetta. Ezután a hosszú, sok energiát felemésztő epizód után felkerültek az ajtók világoskék vonalai, illetve ekkor, a matricázás zárásaként került a helyére az összes többi felirat. (Mint utóbb kiderült, a futóaknán lévő LCA felirat az eredeti gép érkezésekor, tehát amikor még alap Tu-154 volt a típusa, ez még nem volt felfestve.)

Kattintson a képre, galéria nyílik!

A munka legvégére maradt az egyik legnehezebb, legnagyobb kihívással járó feladat: az orr-rész egységes, organikus festése. A típus utáni érdeklődéseim során megtudtam, hogy ez magánál a Malévnél sem ment könnyen. Ugyanis a radarkúp eltérő anyaga és gyakori cseréje nem tette lehetővé, hogy belőle kifutó oldalcsíkkal mindig azonos színű tudjon maradni, viszont a nagyjavítások után a repülőgépek mindig ’mosolygó arccal’, gyönyörűen egy színre fújt orr-festéssel tértek haza, melybe az árnyékoló fekete ív is hibátlan ívvel illeszkedett. Dani is ezt a változatot szerette volna látni, ezért nem tehettem mást, mint kikevertem ugyanazt a sötétkék színt (Revell festékekből, főként 350-esből), ami megegyezett a matricával. Ezzel elégedettek is lehettünk, ám itt is rengeteget kellett foglalkozni a matrica repedéseinek eltüntetésével.

Hosszú hónapok alatt elkészült hát a HA-LCAladár, a Malév első Tu-154-esének utolsó makettje. A repülőgép eredetije a ferihegyi régi pályán túl, a bánya mellett elhagyatva várja sorsának jobbra fordulását. Reméljük, ennek a makettnek az elkészülte jó ómen lesz ehhez.