A szokásos három helyett öt és fél fokos, meredek siklópálya, aztán egy mindössze 1200 méteres beton – ez jelenti a fő megpróbáltatásokat minden egyes leszálláskor a világ egyik legismertebb és legkülönösebb repülőterén. Ugyanakkor London City épp fekvése miatt olyannyira vonzó: London (a Brexit ellenére) továbbra is Európa legfőbb üzleti központjának számít, Londonon belül pedig Dockland az egyik legfontosabb gazdasági csomópont –a brit fővárosnak az a modern kerülete, amely mellé ez a különös kis repülőtér települt, az egykori kelet-londoni dokkok világába. Mellesleg épp a Dockland magasépületei kényszerítik meredek startra vagy megközelítésre a légiforgalmat. Amely azonban maga is rendkívüli üzlet, vagyis ha más fontos európai gazdasági központok ennyire közel kerülnek a kis reptér révén London üzleti szívéhez.

A tavaszi tesztrepülés...

Nos, ennyit elég talán előzetesen annak érzékeltetésére, mennyire fontos fejlemény egy minden eddiginél nagyobb (és modernebb) utasszállító megjelenése ebben a légikikötőben: kedden teljesítette első menetrend szerinti járatát a Swiss Zürichből London Cityre a tavaly bevezetett új típusával, a CSeries 100-zal.

Ez az első típus, amelynek tervezésekor már kifejezetten számoltak ezzel a lehetséges úti céllal, vagyis a gépen nem kellett nagyon súlyos módosításokat elvégezni, hogy teljesítse az itteni követelményeket, amelyeket egyébként az Embraer jetjei és az Airbus legkisebb gépe, a 318-as egyik változata is teljesít, tehát a megfelelő engedélyek és hatósági próbák után rendszeresen látogathatja a repteret. Sőt, még a Szuhoj is próbálkozik olyan S100 változattal, amely alkalmas lesz erre, más kérdés, hogy a típus után egy társaság kivételével egyelőre nem kapkodnak Nyugat-Európában.

..és a mostani landolás menetrend szerint

A Bombardier gépével idén márciusban végezték el a hatóságok által előírt próbarepüléseket, amelyek igazolták, hogy a CS100-as alkalmas London City repülőterén az üzemeltetésre. A keddi első menetrend szerinti landolás alkalmával Peter Koch típusfőpilóta (Budapesten is ő mutatta be a gépet) azt mondta, hogy a Swiss a mostantól induló napi egyhez képest napi ötre szeretné (nem tudni pontosan, mikorra) emelni a CSeries-járatai számát Dockland repterére. Ami azt jelenti, hogy a kanadai típus gyakorlatilag átvenné a jelenlegi gépek szerepét, legalábbis ami a most is létező hétköznapi öt-hat járatot illeti Zürichből: Genf és London City között jövőre indul meg a CSeries-közlekedés.

Jelenleg a járatok többségét a Swiss a Helvetic Airways állományából bérelt Embraer 190-esekkel repüli, illetve utolsó megmaradt Avro RJ100-asaival, amelyek egyébként igen hamar, napokon belül nyugdíjba kerülnek a légitársaságtól. Hogy egyelőre csak napi egy járatot repül a CSeries, annak pedig elsősorban az ékszerdoboz-reptér szűkös gurulóút-kapacitása az oka. Vagyis: a 35 méteres fesztávolságú gépet egyelőre csak három állóhelyen tudják fogadni, ezektől azonban 09-es pályairány esetén (vagyis épp, amikor megfelelő szélirány esetében kelet felé tudnának startolni) csak úgy tudnak a küszöbre  gurulni, ha magán a pályán haladnak a 9-es küszöb felé. Ez befolyásolja a reptér forgalmát, illetve a gurulók szűkössége miatt London City egyszerre csak egy CSeriest tud kezelni.

Ugyancsak a pályán történő gurulás, backtrack szükséges a 27-es küszöb eléréséhez, ahol viszont van egy alapos kiöblösödés, ahol a gép elhagyhatja a pályát, amíg azt egy másik induló vagy érkező járat foglalja el. A reptér illetve az előtér és a gurulóút-hálózat bővítésére megvannak a tervek, csak épp nem tudni pontosan, mikor lehet belekezdeni az átalakításba (korábban London korábbi polgármestere, a mostani külügyminiszter Boris Johnson vétózta meg a légikikötő fejlesztését).

A CSeries a Swiss által rendelt kabinkiképzéssel 125 üléses, az első járatok azonban biztonsági okok miatt csak 91 utast hoznak és ez a szám később emelkedik 108-ra, amint a személyzetek megszerzik a szükséges jártasságot, de ez még mindig bőven több, mint az eddig a repteret használó legnagyobb kapacitású utasszállító ülésszáma. Koch kapitány ugyanakkor nem tartotta kizártnak, hogy egyszer majd a CSeries 145 utasra berendezett nagyobb változata is repül majd a svájci színekben London Cityre, de ez egyelőre nem szerepel a tervekben: a légitársaság jelenleg két ilyen hosszú törzsű CS300-ast és nyolc rövidebb CS100-ast üzemeltet, a következőkben kettőt vesznek át a százas és tizennyolcat a 300-as sorozatból, amúgy további hatvan gépre van a Swissnek opciós lekötése.

London City Airport kelet felől, háttérben Docklands

Koch kapitány elmondta, mennyiben más az erre a kis repülőtérre járó CSeries a többitől: módosították a hajtóművek vezérlését, a fly-by-wire digitális repülésvezérlő másképp működteti az áramlászavaró spoilereket, hogy a gép stabilan repüljön a meredekebb megközelítés során, változtattak a pilóták kijelzőinek működésén, a kilebegtetés végrehajtásán.

Ami a további terveket illeti, kétféle irányban kínál lehetőségeket a mostani járatindítás sikere. A Bombardier arra hívja fel a figyelmet, hogy a CSeries előtt megnyílhatnak a világ más tájain, ugyancsak nehéz körülmények között üzemelő, rövidpályás és például hegyekkel körbevett különleges repülőterek, és ez a gép eladási esélyeit növelheti.

A másik: mint ismeretes, ebben a pillanatban a British Airways üzemeltet különleges, 32 business-üléssel berendezett A318-assal repülő járatot London City és New York között (odafelé egy leszállás szükséges  az óceán átrepüléséhez valahol Európa nyugati végein, például Shannonban, ahol még egyszer csurig tankolják a gépet, mielőtt nekivág a nagy víznek). Nos, tavasszal a sikeres leszállási és gurulási próbák után a Bombardier azzal lepte meg a világot, hogy a teszteket teljesítő gép, „normális üzemeltetésnek megfelelő” ballaszt-terheléssel, közbülső leszállás nélkül repült innen New Yorkba.

A nagy kérdés: hány CSeries fér el egyidőben itt?

Nos, nagyobb hasznos teherrel, ha hasonló csak business-elrendezést alkalmaznak, akkor 42 utassal, közbülső leszállás nélkül üzemeltetni ezt a különleges útvonalat sokkal gazdaságosabbnak és az utasok szempontjából is vonzóbbnak ígérkezik, mint a most még egyedüli British járat. A gyártó a maga közleményében hangsúlyozta, a CS100 az egyetlen típus, amely a rövidpályás LCY-start után egyvégtében képes New York-ig repülni, tehát gyanítható, hogy a CSeries révén akár a Swiss, akár valamely ma még nem üzemeltető légitársaság ezen a delikát vonalon is újítani fog.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!