A hét első felében látott napvilágot a felvétel, amely megörökítette két Szuhoj Szu-57-es érkezését a Latakia bázisra, ugyanaz a szíriai forrás jelentette a következő két, ötödik generációs harci gép leszállását a legnagyobb Szíriába küldött orosz repülőerők legfontosabb támaszpontján. Ahhoz képest, hogy korábbi jelentések szerint a legfejlettebb orosz katonai konstrukcióból eddig csak tizenkét példány létezik, és a típus csapatszolgálatának kezdetét legutóbb 2019-re jelezték az orosz védelmi tárca részéről, a korábban PAK-FA néven emlegetett gépek bevetése egy érzékeny harci zónában általános meglepetést keltett.

A „lopakodók” szíriai bevetését az orosz légierő vagy a tárca részéről nem erősítették meg, ugyanakkor az orosz törvényhozás egyik képviselője, Vlagyimir Gutenov, a jól értesült Sputnik portál szerint „teljes szívével üdvözölte” a fejleményt, amely szerinte fontos politikai üzenet, illetve „elrettenti” azokat a repülőgépeket, amelyek „a szomszédos országokból” engedély nélkül repülnek be a szíriai légtérbe. Ez az utalás egyformán szólhat az amerikaiaknak, de az izraelieknek is: a US Air Force F-22-esei mellett ugyanis a Dávid-csillagos F-35-ösök is hajtottak már végre műveleteket a háború sújtotta Szíriában.

Ami a Szu-57-esek bevetésének politikán túli céljait illeti, ugyancsak orosz források emlékeztetnek arra, a típus fegyverrendszere tesztelésének első szakasza lezáródott, és az egyik közreműködő cég vezetője szerint ennek „a közeli jövőben” megmutatkoznak az eredményei, miközben az orosz hadügyminiszter helyettese szerint ugyancsak hamarosan megtörténik a gépek első úgynevezett elősorozatának átvétele a gyártótól. Ugyancsak fontos lehet a gép szerepeltetése abból a szempontból, hogy esetleg meggyőzi az indiai partnert a további részvételről, az elmúlt időkben ugyanis több hír is szólt arról, hogy Delhi kiszállna a gép közös programjából.

Más oldalról hallható vélemények szerint a legfejlettebb orosz harci gépek megjelenése Szíriában komoly kockázatokat jelent. Első megközelítésben saját magukra: az csak az egyik, több mint izgalmas kérdés, mi történik, ha a Szu-57-esek netán légiharcba keverednek a jelenlévő más fejlett típusokkal, miközben az orosz gép még mindig nem mondható teljes értékű, pláne nem kiforrott konstrukciónak, hiszen egyelőre még a hajtóművek sem a véglegesek, amikkel repülnek. Egész másfajta veszélyt jelentene a szíriai ellenzéki erők földi támadásának megismétlődése Lakatia ellen. Ilyen kockázat ellen a földön parkoló gépet nem védi meg az a sok fontos képesség, ami a levegőben érvényesülhet.

Apropó képességek: természetesen a legérdekesebb, mindkét oldalnak a másik fél ötödik generációs gépeiről begyűjteni a lehető legtöbb adatot. Vagyis az orosz lopkodók megjelenése az amerikaiaknak is komoly lehetőség arra, hogy az orosz típust megpróbálják kiismerni.

Ami egyáltalán nem feltétlenül azt jelentené, hogy az ötödik generációs gépek konkrétan összecsapnának Szíria egén, bár a legutóbbi idők veszélyesen közeli típusú találkozásai, például januárban Szuhoj Szu-25-ös földi támadók és F-22-esek között, ezt sem teszik kizárttá. A valószínűbb mégis inkább az, hogy a másik oldal legfejlettebb típusainak szenzorairól, a radarok felderítési képességeiről, az alacsony láthatóság mértékéről, a bevetési profilokról, illetve ezeknek a gépeknek a valóságos szerepéről lehet adatokat gyűjteni, vagyis hogy miképp derítik fel, jelölik meg a célpontokat – a negyedik generációs „fegyverhordozóknak”.

Amint ezt az amerikai légierő részéről Pickart alezredes fogalmazta ezeknek az ötödik generációs, alacsony észlelhetőségű gépek egyikéről a szakportálnak: a Raptorok elektronikus hadviselésre alkalmas, sokféle szenzorral dolgozó többfeladatú gépek, amelyek elkísérik a csapásmérőket a célzónába, begyűjtik az összes szükséges információt az ellenség földön telepített légvédelmi egységeiről és korán felderítik az ellenséges repülőerőket is, mindezt az információt a hálózati hadviselés rendszerében osztják meg a baráti erőkkel szintén a földön és a levegőben. Szóval mindkét oldalról ez a képességrendszer az igazán izgalmas, sokkal kevésbé például azok a repülési képességek, amelyek egy-egy bemutató alkalmával ejtik ámulatba a közönséget.

A portálnak egyébként feltűnt, hogy a második páros gépein nem voltak láthatók a hosszabb repülésekhez szükséges póttankok. Feltételezhető, hogy a Szu-57-eseket velük együtt repülő Szu-35-ösök óvják majd a túlzottan kíváncsi amerikai felderítő gépektől, amelyek például a Szu-57-esek radarképére kíváncsiak, amint korábban oroszok kémlelték hasonló adatokért az amerikai „lopakodókat”.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!