A főleg gyárban dolgozókból verbuválódott civil érdekérvényesítő csoport két éve, 2015 tavaszán jött létre Szabolcs-Szatmár-Bereg megye második legnagyobb városában, Mátészalkán. A helyi Lintényi Levente által alapított, mára több mint húsz aktív taggal bíró egyesület a városi közügyek iránt érdektelen helyieknek próbál rávilágítani a környék problémáira. A csoport az elinduláskor körülbelül háromszáz helyi lakost kérdezett meg a megoldásra váró helyi problémákról. Ezekből igyekeznek a legtöbb embert érintőket és a konkrét megoldással szolgálókat kiválasztani. Ezzel a civil nyomásgyakorlással apró, a helyiek életét mégis nagyban megkönnyítő változásokat sikerült már kiharcolniuk városvezetőktől, a MÁV-tól és a fejlesztési minisztertől – írja az Abcug.

Ilyen eredmény például a hétvégi buszos járatsűrítés Nyíregyháza és Mátészalka között, ugyanis szombat késő délutántól vasárnap délelőttig se közvetlen busz, se vonat nem indult a megyeszékhelyről Mátészalkára vagy vissza, csak átszállással, jelentős kerülővel, emiatt háromszoros áron lehetett utazni. Magyarországon a megyék székhelyei és második legnagyobb népességű városai közötti tömegközlekedést nézve Mátészalkán volt a legrosszabb a helyzet: nincs még egy, ahonnan a megyeszékhelyre ne lehetne még akár késő este is eljutni a tömegközlekedést használva. Ez komoly gondot jelent például a megyei kórházba való eljutás szempontjából azoknak, akiknek nincs autójuk. Az ügy előmozdításához először meg kellett győzni a polgármestert és a képviselő-testületet, hogy feljebb juthasson a kezdeményezés, a végső döntést ugyanis nem az önkormányzat, hanem a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) Közlekedési Szolgáltatási Főosztálya mondja ki.

Kis lépés az emberiségnek, de nagy lehet a Nyíregyháza és Mátészalka között vonatozóknak: április óta nyolc perccel rövidebb a menetidő. Igaz, ez még mindig messze van a huszonegyedik században a megye székhelye és második legnagyobb városa között elvárhatótól... (fotó: Károly Szabolcs)

A Mátészalkaleaks talált egy rést a pajzson: a közlekedésszervezési kérdésekben illetékes NFM vezetője, Seszták Miklós fejlesztési miniszter ugyanis a megyében található Kisvárdán kezdte politikai karrierjét és onnan jutott a parlamentbe. A Mátészalkaleaks felhívta a figyelmet arra, hogy miközben Kisvárda jelentős kormányzati támogatást élvez – a vasútállomás átépítése például nemrég kezdődött el, a napokban meg is néztük a jelen helyzetet –, a szalkaiak még a megyeszékhelyre is alig tudnak eljutni. A virtuális szabadrúgásból gól született: a minisztérium kénytelen volt reagálni. Végül féléves küzdelem és hosszas levelezés után, 2016 márciusában beérett a gyümölcs: a mátészalkai polgármester kezdeményezte az Észak-magyarországi Közlekedési Központnál (ÉMKK) a Mátészalka és Nyíregyháza közötti buszjáratok sűrítését péntek késő délután, szombaton és vasárnap kora reggel, késő délután és este. Mérlegelést követően  a Közlekedési Szolgáltatási Főosztály tavaly március 21-én megadta az engedélyt a járatszám-bővítésre. Sőt, az M3-as autópályán, kevesebb megállóval közlekedő buszjáratokat is indítottak, jócskán rövidítve az utazási időn.

A 113-as számú Nyíregyháza–Mátészalka vasútvonal jelenlegi katasztrofális helyzetével nemrég részletesen foglalkoztunk, szintén a Mátészalkaleaks nyomán: egy digitalizált dokumentum szerint ugyanis még 1943-ban is gyorsabban el lehetett jutni vonattal Mátészalkáról Nyíregyházára, mint napjainkban. Azóta némileg javult a helyzet: a 2016-2017-es közforgalmú vasúti menetrend április elején életbe lépett 1. számú módosításával nyolc perccel csökkent a menetidő. Az viszont továbbra is teljességgel érthetetlen, hogy miért nem jár délután öt után vonat a megyeszékhelyről Mátészalkára (az utolsó 16 óra 35-kor indul), vagy legalább Nyírbátorig, ahonnan még ha átszállással is, de elérhető lenne a szatmári város. Aki délután négy után végez a munkával vagy az iskolában Nyíregyházán, helyből kiesik a vasút potenciális utazóközönségéből.

Szintén kardinális problémaforrás a Mátészalkát Debrecennel összekötő, 110-es számú vasútvonal. A személyvonatok a 78 kilométeres távolságot jelenleg 105-109 perc alatt teszik meg, ami körülbelül negyvennégy kilométer per órás átlagsebességet jelent. Ráadásul a vonatok többsége negyvenéves kocsikból áll (bár az elmúlt hónapok során érkezett pár „fecske” Bhv Debrecenbe, a fővizsgára váró klasszik Bhv-kocsik pótlására), hasonló korú dízelmozdonyok által húzva-tolva – már ha épp működik a vezérlőkocsi, van vezérlési kábellel ellátott kocsi (régi vagy „fecske” Bhv), és a Csörgő sem adja fel menet közben a harcot. A kocsik jelentős része koszos, kopott, megfelelő fűtés-hűtés, víz, szappan, vagy kéztörlő sincs rajtuk. További gond, hogy Mátészalkán a vasútállomás a város közepén található, elválasztva ezzel az Újtelep nevű városrészt a városközponttól. A két rész között gyalogosan a legrövidebb átkelési lehetőség egy repülőhídon, vagy a hídtól és az állomástól mindkét irányban egy kilométerre található fénysorompós vasúti átjárókon keresztül lehetséges. A már nehezebben mozgó idősek és a mozgássérültek számára ez hatalmas teher. Többek között erre szeretne megoldást a Mátészalkaleaks.

Az elavult, kritikán aluli szerelvények mellett a mátészalkai repülőhíd az igazi nehezítő körülmény a városban. Vagy lépcsőzik az ember, vagy pedig az állomás két szélén, a hídtól körülbelül egy-egy kilométerre található vasúti átjárót választja. A nehezen járó időseknek és a mozgáskorlátozottaknak ez óriási probléma. A Mátészalkaleaks csapata igyekszik kiharcolni az akadálymentes lehetőséget (fotó: Abcúg/Hajdú D. András)

A csoport munkáját nem titkoltan Soros György alapítványa, az Open Society Foundations egyik szervezete is segíti: a Civil Kollégium Alapítvány az Open Society Initiative For Europe program keretében szakmai felkészítés és mentorálás mellett egy éven keresztül havi fizetést biztosított az érdekérvényesítő csoport szervezőjének, és ha kellett, a kampányköltségeket is finanszírozta. Emiatt természetesen kaptak hideget-meleget, de azt mondják, meg kell nézni, mit csinálnak, mert csak akkor jogos a kritika, ha találni kivetnivalót. Az akadálymentes vasúti felüljáró létjogosultsága például nem is lehet kérdéses.

A Mátészalkaleaks újabb jelentős lépésre szánta el magát: május 24-én vonatbojkottot terveznek, tiltakozva a 110-es vonal tervezett felújításának lefújása ellen. A pályát a 100-as vonal Püspökladány–Debrecen szakaszának átépítése során kibontott anyagokból állítanák helyre. Az ígért korszerűsítés azonban kimarad az Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program (IKOP) keret által 2014 és 2020 között finanszírozni kívánt fejlesztésekből, helyére a Nyugati és a Keleti pályaudvarok állomásépületeinek felújítása került. A csoport aznapra ingyenes civil buszjáratot szervez, és a mátészalkai vasútállomáson arra próbálják majd rávenni az utasokat, hogy ne vonattal, hanem vagy az ingyenes civil busszal, vagy pedig menetrend szerinti buszokkal utazzanak a munkahelyükre vagy az iskolába, ezzel követelve az elvárható utazási körülményeket Mátészalka térségében. Ha a MÁV nem tesz semmit a vonal műszaki állapotának és a szolgáltatás minőségénék javítása érdekében, még tovább romolhat a vasút amúgy sem éppen utasvonzó szintje a térségben, ami gazdasági és szociális téren is hatással lehet a környékbeliek életére.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!