Négy állomás megépítése hat év alatt. Ez az elképesztő tempó már a budapesti metróépítés kifulladását mutatta 1984 és 1990 között. Ennek az időszaknak a lassúsága indirekt módon hozzájárult ahhoz, hogy a négyes metrót később majd mindenáron meg kell építeni, elvégre micsoda szégyen az, hogy több mint húsz évig nem épül metró egy világvárosban! A négy új állomás egy olyan arculatot hozott be, amiből lassú, szerves fejlődés folyamán akár valami jó, valami egységes is lehetett volna. A több mint húszéves szünet azonban elsöpörte ezt a józan törekvést, a Váci út alatt alakuló sima elegancia feledésbe merült, később gyémántmetró képében támadt fel újra a földalatti állomásépítészet.

A Gyöngyösi utcai állomás nem sokban különbözik szomszédjától, a Forgách utcaitól – és ez benne a lényeg! Végre egy típusterv, amelyet sikerült többé-kevésbé következetesen megvalósítani, ha akár csak négy megálló erejéig is. Ugyanúgy mínusz egyes szint, ugyanúgy értelmetlen metró alatti átjáró. Az állomástérben egy változás történt: a középső oszlopsor oszlopai filigránabbak, az éleiken a sudárságot tovább hangsúlyozó kannelúrákat kaptak. Mivel ezzel az oszlopsorral a megálló egy az egyben máshol is alkalmazható, kiforrott típusnak tűnik, érdemes a kevésszámú, de hatásos alkotóelemet itt szemügyre venni. A padlóburkolat csiszolt műkő, melynek technológiai határait sárgarézszalagok jelzik. Könnyen lehet, hogy mindenfajta máshol alkalmazott gránit és egyéb természetes kőburkolat ellenére ez a legigényesebb budapesti metrópadlók egyike. Kár, hogy kinyomozhatatlan okokból ez a padló itt-ott púpokat vet.

Egyszerűség, letisztultság. Budapestre még sok ilyen kellett volna. (A képre kattintva galéria nyílik Vörös Attila felvételeiből!)

Az oldalfal lábazata a padlóval azonos árnyalatú gránit, a nyitható falelemeknél ezt kékre festett acéllemez váltja fel. Korrekt megoldás. Az oldalfal burkolata egységes osztásrendű és színű fémpanel, rajta az elmaradhatatlan végigfutó csővel, mint fenéktámasszal. A megállótáblák kivételével minden grafikai jegy, jelzés ezeken a vajszínű paneleken központozva jelenik meg.

Az azonos méretrendű mennyezet és az oldalfal közötti átmenetet íves panelek biztosítják, örök téma, elronthatatlan, megunhatatlan ötlet. Ugyanezek visszaköszönnek még egyszer, a peron széle felett, térileg finoman elkülönítve a peront és a vágányzónát. Itt a lehajló mennyezetburkolat alsó élében csíkfény fut végig, megvilágítva a peron peremét. Figyelemreméltó, hogy ezt a ma nyilvánvalóan folytatólagos, ledes fényforrás után kiáltó helyzetet akkor csak fénycsöves lámpatestek sorolásával tudták megoldani. A mennyezeten bejön még egy enyhe színjáték, minden második panel fehér, ez finom vibrálást visz a látványba és kihangsúlyozza a mennyezet íves hajlatait.

Az állomáson alkalmazott kék színárnyalatot Nemcsics Antal színdinamikai rendszere határozta meg, az oldalfal pöttyei közül a karikában szereplő a bűnös. Ha akarom ugyanolyan, ha akarom más, mint a Városkapunál, vagy a Forgách utcánál, huszonhét évnyi fakulás után különben mindegy.

A halálcsillag sugarainak hatása....

Bár a metróállomás helyének kiválasztásában az itt morgó gyárak mellett a Váci útig kimerészkedő lakóterület is fontos szerepet játszott, a környéken később minden egyéb funkciót elnyomott Budapest első bevásárlóközpontja, az akkor hatalmasnak tűnő, ma megmosolyogtató méretű Duna Pláza. Bár számos jel utal rá, hogy a metróállomás és a kereskedelmi komplexum egy létesítménnyé szeretne összenőni, ebben a törekvésben akadnak döccenők.

Például az, hogy az épület nem a járdaszinten áll, hanem egy többlépcsős masztaba tetején. Ebből aztán olyan vicces helyzetek adódnak, mint például a masztaba és az aluljáró között, egy mesterséges huplin elvezetett kerékpárút, melyhez külön, Nyizsnij-novgorodi parkokat megszégyenítő vaskerítést fabrikáltak – azt nem tudni, hogy mindezt a metróarculathoz, vagy a Duna Pláza-arculathoz próbálták meg illeszteni.

Meghökkentő lakatosipari remekmű a felszínen

Aztán ott van a bevásárlóközpont pinceszinti bejárata, mely közvetlenül a metróállomás északi bejáratához csatlakozik. A gondolat logikus volt, ha van egymás mellett egy hosszú épületem és egy hosszú állomásom, akkor a kettőt akár többszörösen is össze lehet kötni. Valójában a felszín alatti bejárat egy folyosóba torkollik, amelyen ugyanúgy a főbejárathoz jutunk, mintha az állomást a déli végén hagytuk volna el.

Kiválóan megkonstruált füstakna, alján az élet kialakulását modellező kísérlettel

A legrejtélyesebb képződmény a hatalmas füstelvezető akna a túloldali park sarkán, mesterséges tóval a szédítő mélységben, melyben az elmúlt huszonhét évben valószínűleg ismeretlen vízi élőlények is kialakultak. Az emberi és állati ürülékmezőben szinte megközelíthetetlen ojjektum igazi relikviája annak a törekvésnek, hogyan gyűri maga alá a felszín alatt futó metró mindeféle értelmezhetetlen építmények segítségével a felszíni városképet, egyben helyreállítja a sok évtized alatt, kis szakaszokban bővülő vonal időbeli folytonosságát. Alsó peremén ugyanis a tíz évvel korábban átadott Arany János utcai állomásról jól ismert műanyag ülőelemek csalogatják a magát a Váci út mentén kipihenni kívánó, megfáradt városjárót – a változatosság okán nem narancs, hanem fehér színben.

Arany János utcai ülések halvány visszfénye

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!