Az augusztus végén sikeresen felállított új rekordról szóló összefoglalónkban azt írtuk, valószínűleg idén ki is fújt a hullámidőszak Patagóniában – nos, tévedtünk, az új hírek nem is egy, hanem két további pompás repülésről szólnak, újabb és újabb motor nélküli merevszárnyú csúcsokkal.

Tehát: az Airbus által támogatott program főszereplője, a Perlan 2 túlnyomásos kabinjával, speciális szárnykiképzésével, különleges, az erős szél és a magas hegyek okozta hullámok grafikus megjelenésére alkalmas berendezésével, augusztus 26-án  63 ezer láb magasságra, vagyis 19 kilométer közelébe jutott, a két pilóta Jim Payne és Morgan Sandercock volt.

Két nappal később még nem sikerült ennél sokkal magasabbra emelkedni, Payne és Miguel Ilturmendi 65 ezer 600 lábon hagyta abba az emelkedést, viszont szeptember másodikán már 76 ezer 124 láb, azaz 23 ezer 200 méter volt a vitorlázógép által elért magasság, ekkor Payne partnere a hátsó kabinban Tim Gardner volt.

Ez annyit jelent, hogy – túl a vitorlázógépek újabb világrekordján – ez a motor nélküli szerkezet magasabbra tudott emelkedni, mint amit a jelenleg a legmagasabban rendszeresen repülő repülőgép, az amerikai felderítő, a híres U-2-es valaha is elért. A Dragon Lady 1989-ben 73 ezer 700 láb magasságig jutott, a nagy különbség, hogy ebben nagyban segítette a saját hajtóműve, míg a Perlan leoldás után csakis a meteorológiai viszonyok kihasználásával emelkedett ennél is magasabbra.

Igaz, még hátra van, hogy a vitorlázógép legyőzze a ma már szolgálatból kivont szuper felderítő, az SR-71 85 ezer láb körüli rekordját, nem beszélve a légköri oxigént használó hajtóművekkel repülő merevszárnyú gépek közül egy speciális MiG-25-es változat, a Je-266-os 37 ezer 650 méteres ugrásáról: tudnivaló, hogy a különféle rakétameghajtású szerkezetek már eljutottak az űr hivatalos, 100 kilométeres határáig is.

A Perlannal tervezett 30 kilométeres magasság elérése azonban nem rekordhajhászás: meteorológiai és áramlástani kutatások szempontjából lennének fontosak a magaslégköri adatok, ezért is szállt be a programba a jövő légiközlekedés technológiáit kereső Airbus.

Méltatlanul kevés szó esik arról az ugyancsak különleges repülőgépről, amely a kísérleti repülések „szürke eminenciása”: a Grob G 520, egy nagy magasságú repülésekre és hosszú repülési időre tervezett egyhajtóműves légcsavaros-gázturbinás konstrukció, amelyet a német cég még a nyolcvanas–kilencvenes években épített, de mindössze hat példány készült belőle. A cél egy olyan felderítő, elektronikus adatgyűjtő, légtér- és terepfigyelő eszköz megteremtése volt, amely éppenséggel az U-2-es illetve utódtípusa, a TR-1-es felváltására lett volna alkalmas a gyártó szándékai szerint, mint egy azoknál olcsóbb és könnyebben üzemeltethető  alternatíva.

A gépből a német légierő kilenc példányt rendelt, de aztán az egyesülés és az európai változások akkori, optimista légkörében lefújták az üzletet és a programot is. A kompozit-építésű, harminchárom méteres fesztávolságú gépek közül a kétüléses T-változat az, amely tíz kilométer körüli magasságba vontatja a Perlan 2-t, ott old le a vitorlázógép és kezdi emelkedését az egyre nagyobb magasságokba.

(fotó: C. Schubert, Wikipedia)

A hullámszezon Patagónia légterében még szeptember közepéig is eltarthat, úgyhogy – ki tudja – lehet, hogy hamarosan további csúcsrepülésekről is hírt adhatunk.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!