A hagyományos 260-as típusú, szóló Ikarusoknál egy méterrel hosszabb kivitelű 263-asok húsz évvel ezelőtt jelentek meg Budapesten. Érkezésük apropója a BKV dél-budai járatain közlekedő régebbi Ikarus autóbuszok leváltása volt, amely érdekessége, hogy a fővárosban addig nem ismert típust alvállalkozó, a székesfehérvári székhelyű VT Transman Kft. üzemeltette.

Gyülekező a Kosztolányi Dezső téren 2003. novemberében. Az akkor négy éves autóbuszok mára egyáltalán nem tapasztalható jellemzőkkel: tömlős kerekekkel szerelve, tojás BKV logóval, alvállalkozó matricával, régi dizájnú üzemanyag reklámmal (a képre kattintva galéria nyílik a szerző képeiből)

Az autóbuszokat eredtileg oroszországi exportra készítették, de az ügylet nem teljesült, így Magyarországon maradtak. A székesfehérvári alvállalkozó gondoskodott a járművek átfényezéséről, így azok a megszokott királykék-szürke árnyalatukkal első látásra nem különböztek jelentősen a többitől. Az eltéréseket leginkább azok tapasztalhatták meg, akik alaposan odafigyeltek a másfajta Ikarus autóbuszok részleteire. Pedig különbség volt bőven abban a tizenöt autóbuszban: talán elsőre az különböztethette meg a megszokottól, hogy narancssárga volt a kapaszkodója. Aztán árulkodó részlet volt a homlokfali táblatartó kialakítása, amely felül, középen helyezkedett el. Talán másként hatott, hogy a városi automata váltós példányokhoz képest sokat húzatják az autóbuszt és kapcsolják a fokozatait, de az első időszakban még zavaró is lehetett, hogy az ajtóknál középen volt egy hosszanti kapaszkodó is, az első ajtó felét pedig egy furán kialakított vezetőfülke választotta le. Gyanús lehetett továbbá, hogy a hátsó ajtó mögött is volt ülés, de télen biztosan feltűnő lehetett, hogy az újabb Ikarusokban jobban üzemel a fűtés, mint hagyományos társaiban. Igen, ezek az Ikarusok más kialakításúak voltak, a 260-ashoz képest egy méterrel hosszabb a kocsiszekrényük, valamint az ajtajaik is szélesebbek voltak, korszerűbb Rába D10-es motort kaptak gyártáskor. Az alvállalkozó járműveit továbbá arról is fel lehetett ismerni, hogy a székesfehérvári gyár érdekeltségébe tartozó munkásszállító autóbuszokkal együtt vizsgáztatták őket, így egyedi rendszámsorozattal álltak forgalomba. Az akkoriban elterjedő BPI és BPO kombó helyett VID (a Videoton rövidítésből adódóan) sorozatot kapták meg (329-től 343-ig).

Szintén az ezredforduló közeli a történet, amikor több budapesti és budaörsi bevásárlóközpontokba közlekedő ingyenes járatokat is a VT Transman biztosította. A szerződés megszűnését követően pár autóbusz BKV fényezéssel csatlakozott a Kosztolányi Dezső téri flottához (például a VID-320).

Klasszikus dél-budai életkép 2006-ból a Sasadi úthoz érkező 41-es járatról

A dél-budai viszonylatokon 1999. szeptemberén jelentek meg és leginkább a Kosztolányi Dezső térről induló 41, 87, 87/A és 250-es viszonylatokon közlekedtek. A típus történetének folytatása az M4-es metró állomásainak építéséhez kapcsolódó kötöttpályás járművek pótlásához kötődik. A kétezres évek második felében a Kálvin téri metróállomás építése miatt a 83-as trolibuszpótló, illetve a Fehérvári úti állomás munkálatai miatt a 41-es villamospótló járatokon közlekedtek. Pályafutásukat végül Csepelen fejezték be, ahol leginkább a 71-es és 152-es, 179-es vonalakon lehetett velük talákozni. Ekkor viszont már szinte az összes autóbuszt átrendszámozták, érdekességük, hogy a lapos rendszámos VID mező helyett, úgynevezett "kockarendszámmal" vizsgáztatták újra őket.

Az utolsó korszak Csepelen 2010-ből. Ekkorra már átrendszámozták őket

Az alvállalkozó mellett 2010-ben a BKV öt használt példányt szerzett be a Hajdú Volántól, ahol a debreceni szolgáltatóváltás során rengeteg városi autóbusz vált feleslegessé. A beszerzett 263-asok érdekessége volt, hogy azokat Debrecenben már korábban átalakították, többek között a manuális váltók automatára cserélésével. Az érkező ötösből kettő a VT-s példányokhoz hasonlóan szintén orosz exportból maradt vissza, míg három autóbusz a Hajdú Volán megrendelésére készült, 2000-es évjáratú.

Az egyik legkülönlegesebb debreceni példány 2011-ben a 191-es járaton. Hosszú idő után ez volt az egyetlen olyan fővárosi Ikarus, amely négylámpás maszkkal közlekedett

Az autóbuszok átfényezésüket követően álltak forgalomba, először a meghosszabbított 5-ös járaton közlekedtek, majd a vonal csuklósítását követően az óbudai viszonylatokra vezényelték őket, leginkább a 25-ös vonalcsaládon lehetett velük találkozni, de előfordultak a Nyugati Pályaudvar környékén is a 191-es járaton. Volt időszak, amikor a Dél-Pesten közlekedtek, de az utolsó példányok a kőbányai üzemegységnél fejezték be szolgálatukat. A főváros legutolsó 263-asa a 2000-es évjáratú HLF-946-ot január utolsó napján vonták ki a forgalomból, utolsó állandó bevetése az Orczy úton folyó villamosfelújítási munkálatok miatt szükséges 28-as villamospótlón volt.

Az utolsó budapesti 263-as Ikarus az Orczy téri villamospótláson

A típusból mára egy példányt őriztek meg, az NCA-263-as rendszámú Ikarust külön állományban tartják, napi utasforgalomba nem adják ki, továbbá egy debreceni autóbuszt pedig tanuló trolibusszá alakítottak át.

Budapest mellett a közelmúltban több város is elköszönt a 263-as Ikarusoktól. A nyíregyházi gázüzemű MAN autóbuszok érkezésével a városi példányokat a borsodi helyközi járatokra helyezték át; a tatabányai szolgáltatóváltáskor a korábban Székesfehérvárról áthozott két példányt is leállították; nincs már szükség az egy méterrel hosszabb Ikarusokra Veszprémben sem; sőt az orosházi helyijáratról is elköszönt az ott közlekedő 263-as is, amely 2018. év végén Gyulán közlekedett. Így a magyar városok közül 2019. februárjában Szombathelyen és Szolnokon lehet ezzel az autóbusztípussal városi járatokon közlekedni.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!