Az előző részben bemutatott távolsági, és ezekre épülő speciális kivitelű buszok után most térjünk át a városi buszok kínálatára, a gyár főépülete melletti sorban ugyanis ezeket a buszokat állították ki.

A kép alján a felsorakoztatott városi buszok, felettük az előző részben bemutatott távolsági és speciális járművek

Az Ikarus 400-as család születését korábban már alaposan bemutattuk, a kiállításon a 400-asok közül a 411.K3-as tanulmánykocsi, illetve az Ikarus 415.00-ás bemutató busz kapott helyt.

Az Ikarus 415.00-ás a tavasszal, a BNV-n debütált

Az Ikarus 411.K3-as tanulmánykocsit egy ideig a BKV is tesztelte

Mivel az első csuklós 400-as 1984-ben még nem készült el, ezért a gyár annak elődjét, az Ikarus 284-est állította ki dízel és elektromos kivitelben. Az 1981-ben bemutatott típus ugyan külsőleg még inkább a 200-asokra hasonlított, gépészeti megoldásai viszont már a 400-asokat idézték: hosszabb karosszéria, hátul elhelyezett motor, alacsonyabb padlószint, becsuklásgátlós csuklószerkezet. Az átmeneti megoldásnak szánt típusból végül nem sok példány készült, az 1985-ben bemutatott Ikarus 435-ös végleg kiszorította a gyártásból.

A dízelüzemű Ikarus 284.K2-es…

…illetve Strömberg elektronikával szerelt troli változata, a 284.T1 az 1983-as BNV-n

A hetvenes évek vége óta kereste az Ikarus a megfelelő partnert a 280-as városi csuklós busz troliváltozatának elkészítéséhez. Az évek során rengeteg céggel (BBC, Hitachi, Kiepe, Ganz) együttműködve készültek a különféle troli prototípusok, végül a Ganz elektronikás változat ment sorozatgyártásra. A bemutatón a japán Hitachi elektronikás példányt állították ki.

A Hitachi elektronikával szerelt Ikarus 280.T7-es prototípus a Népligetben próbafutáson

A következő kiállított jármű egy Ikarus 280.48-as volt. A ráncajtós 280.33-as bolygóajtós párjaként gyártották a Szovjetunió részére, Rába D2356-os motorral. A bemutatójármű az első és a második ajtó között hiányzó burkolattal szerepelt a kiállításokon, vélhetően a felületkezelést szerették volna ilyen módon bemutatni. A busz később belföldön állt forgalomba, DEPO-EXPRESSZ felirattal az oldalán a törökbálinti DEPO munkásjárataként szolgált BX 30-21 rendszámmal.

A szovjet kivitelű Ikarus 280.48-as a kiállításon, kibontott oldalfallal

Ugyanez a busz munkásjáratként a Budaörsi úton<br/>(fotó: Boros István)

A városi csuklós Ikarus 280-as jobbkormányos változataként fejlesztették ki az IK281-est, amiből mintegy 160 példány készült különféle afrikai országok részére. A rendezvényen egy félkész mozambiki kocsit mutattak meg.

A mozambiki Ikarus 281.02-es, az eddig ismertetett buszok sorával

A városi sor legvégén kapott helyet egy szovjet kivitelű Ikarus 280.33-as. A ráncajtós, botváltós busz igen közkedvelt volt a Szovjetunióban, valamint annak felbomlása után az utódállamokban is. Népszerűségét mutatja, hogy egészen az Ikarus bezárásáig vásárolták az utódállamok ezt a kivitelt.

Egy klasszikus Ikarus 280.33-as: sárga festés, ráncajtó, fehér trilex tengelyek

A bejárat melletti kisebb parkolóban további buszokat állítottak ki: midibuszok, valamint normál, és speciális 260-asok.

A kiállítás szóló- és midibuszos részlege

A hetvenes évek közepétől készültek az Ikarusban 500-as sorozatú midibuszok. Az első példányok még az élhajlított karosszériás 553-asból kerültek ki, 1979-ben mutatták be az első „normál” karosszériás midibuszt, az Ikarus 543-ast. Érdekesség, hogy a fokozott terepjáró-képességű Ikarus 259-esekhez hasonlóan a típusszám itt sem konkrét típust, hanem inkább kategóriát jelölt, a kezdeti egyajtós midik után ugyanis különféle méretű, és kialakítású kocsik készültek, amik már nem igazán hasonlítottak az eredetire, mégis 543-as típusszámot kaptak. A kiállításra két Avia A30N alvázas midit hozott el az Ikarus.

Az Ikarus 543.25 érdekessége a hátfali dupla ajtó, ami az utastérből leválasztott csomagtérbe nyílik

A városi ülésekkel felszerelt Ikarus 543.24-es a kiállításon

A városi 260-as mozgássérült-szállító kiviteléből az NDK vásárolt jelentős mennyiséget. A tolókocsi-emelőt a hátsó kétszárnyú ajtó mögé szerelték be.

A mozgássérült-szállításra kialakított Ikarus 260.92-es

Az előző kocsi mellett kapott helyet egy másik speciális 260-as, a 260.90-es röntgenbusz. Az Ikarus már a hatvanas évektől készített az ország eldugottabb részeit is elérő röntgenbuszokat, eleinte 620-asokból, később 260-asokból, legújabban pedig az Ikarus E134-esnek készült el egy tüdőszűrő változata.

Ikarus röntgenbusz az 1982-es BNV-n

A hetvenes évek elejétől, az első 260-asok megjelenése óta készültek a szovjet igényeknek megfelelő 260.01-esek, amik leváltására mutatták be 1984-ben az Ikarus 260.37-est. A két típus között mindössze a sebességváltóban volt különbség, a régi típusban ötfokozatú ASH-75-ös váltó volt, míg a .37-es típusba hatfokozatú Csepel-ZF S6-90-es manuális váltó került.

A szovjet kivitelű 260.37-es a Kossuth téren

A sort az NDK igényeknek megfelelően kialakított Ikarus 260.02-es zárta. A ráncajtós, osztatlan ablakos, kéziváltós városi buszból egykoron több ezer példány vándorolt a „demokratikus” Németországba, majd a kettéosztott állam egyesülése után sok példány ismét idehaza kötött ki.

A Berlini Tömegközlekedési Egyesület korhűen megőrzött Ikarus 260.02-ese

A midikkel és 260-asokkal szemben is kiállítottak két buszt, az egyik a rally-csapatszállításra kialakított 260-as, amit a Rábával együttműködve fejlesztettek ki 1984-ben.

A rally csapatszállító 260-as a rendezvényen

A sort, és a bemutatót egy Ikarus 212-es zárta. A 211-es midibusz komfortfokozatú változatát 1975 óta gyártották, olyan magasabb igényeket támasztó országokba sikerült ezzel az Ikarusnak betörnie, mint az NSZK, Svédország, Finnország, Dánia, vagy Ciprus.

A hátsó ajtóval ellátott Ikarus 212.54-es egy gyári fotón

38

39

A helyszín húsz évvel később...<br/>(A külön nem jelölt archív felvételek az Ikarus archívumából, illetve a szerző gyűjteményéből származnak. Az újkori felvételeket Könözsi Gábor készítette. A járművek beazonosításáért köszönet illeti Boros Istvánt)