Napra pontosan nyolcvan éve, 1939. március 14-én mutatták be a nagyközönség előtt az akkor nagy jövő előtt álló M 262.001-es pályaszámú, Stříbrný šíp, azaz Ezüst Nyíl névre hallgató motorvonatot. A motorvonat mind formatervezési mind pedig műszaki felszereltségi szempontból hűen tükrözi a harmincas évek időszakát. Az akkori Csehszlovák Államvasutak (ČSD) nagy jövőt jósoltak a szerelvénynek, a tervek szerint sorozatgyártásban jött volna ki a gyárból jónéhány példány, hogy a motoros vontatás elterjedését erősítsék országszerte.

A képre kattintva galéria nyílik a Cseh Vasutak fotóiból

A motorvonat korát meghaladó paraméterekkel rendelkezett: maximális sebessége 130 kilométer per óra volt, még a harmadik kocsiosztályon is kárpitozott bőrülések voltak, ami az akkori utazási komforthoz képest rettenetes nagy újításnak számított. Az átadás napján, 1939. március 14-én Prága és Pardubice között ment egy kört a vonat, akkor a száznégy kilométeres szakaszt hatvannyolc perc alatt sikerült megtennie. Ma a leggyorsabb expresszvonat ugyanezt a távot ötvenkét perc alatt teszi meg. Az akkoriban elterjedt gőzvontatású gyorsvonatok ezt a távot csaknem másfél óra alatt tették meg.

Az Ezüst Nyíl egy négytengelyes motorkocsi, a kocsiszekrény aerodinamikus formatervezéssel készült, az acélvázra villamos hegesztéssel kerültek a kocsiszekrény alumíniumrészei. A motorkocsit két 168 kilowatt teljesítményű, nyolchengeres ČKD-motorral szerelték a gyártáskor. A motorok az alvázban találhatók, egyenként hajtják meg a tengelyeket egy hatfokozatú Praga-Wilson márkájú bolygóműves váltó segítségével. A motorkocsi konstrukciós maximális sebessége 130 kilométer per óra is lehetett volna, de a fékrendszer elavultsága akkor nem engedte ezt, így csak 90 kilométer per órás maximális sebességgel haladhatott a jármű. Az M260-as tömege 38,7 tonna, hossza 22 ezer 450 milliméter, magassága 3460 milliméter, szélessége 2985 milliméter, forgócsaptáv 15 ezer milliméter, az üzemanyagtartály űrtartalma kétszer 360 liter. A motorkocsi befogadóképessége 64 ülőhely plusz 12 állóhely. A vonatból csupán egyetlen példány készült.

A vezetőállás

A Cseh-Morva Protektorátusban nem találtak számára megfelelő rendeltetést, a hosszú távolsági járatokra akkoriban nem igazán volt szükség. A második világháborút követően megint csak rossz sors jutott neki, hiszen a pályaviszonyok nagyon lepusztult állapotban voltak. A tervek szerint az Oderberg–Pozsony (Bohumín–Bratislava) vonalon használták volna, de soha nem lett így. Sokáig sínylődött, míg aztán 2011-ben sikerült megállapodnia a Cseh Vasutaknak a nymburki járműjavítóval, hogy újjá születhessen a legendás motorvonat. A nymburki DPOV oroszlánrészt vállalt a felújítás finanszírozásában. A járműjavító képviselője szerint körülbelül 30 millió koronába (330 millió forint) került az M260-as másodszori világra hozása.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!