Hogyan készülnek a gyártók a nagy szalonra? Sorozatunk előző részében már megírtuk, hogy igazán eget verő nagy üzletekre nem számít a szakma, lévén, hogy egyfelől a légitársaságok nagy része már feladta a maga komoly rendelését, sőt, elemzések szerint főképp a diszkont oldalról erősen túlrendelt az állomány.

Ami nyilván nem jelenti azt, hogy a gyártók ne készülnének olyan hévvel a kiállításra, mintha ezen múlna az életük. Már presztízs-okokból is fel kell vonultatni a friss termékeket: ami érdekesé teszi a dolgot, az az, hogy az elmúlt hónapok tele voltak új típusok, vagy legalábbis új típusváltozatok első repüléseivel.

Ezzel együtt érdemes gyorsan lehűteni a túlzó várakozásokat: egyelőre nincs hír arról, hogy a legutóbb repült vadonatúj típusok elkerülnének Párizsba, legalábbis egy-egy igazi, repülőképes példány erejéig. Annak nyilván megvolt a maga jelentősége, hogy mind a kínai C919, mind az orosz MSz-21 még a szalon előtt, májusban felszállt, ez azért jobb pozíciókat jelent mindkét típus esetében, ha a jövendő üzemeltetők épp most döntenének a vásárlásról. Ugye mindkét gép esetében az egyik fő érv a jövendő vevőknek, hogy olcsóbbak, mint a versenytársak.

A kínai C919

De egy első felszállás után még nem biztos, hogy az illető prototípus alkalmas arra, hogy átrepítsék Le Bourge-ra, és persze még a piaci kilátások sem biztosak. Nagyon sok olyan tényező marad rejtve, ami valójában meghatározza a gép iránti érdeklődést: hozza-e a típus az ígért teljesítmény-adatokat, megbízható lesz-e a mindennapi használat során, vannak-e rejtett hibái; láttuk az elmúlt hónapokban azt is, mi minden gond lehet például a hajtóművekkel, és ezek leküzdése a tesztidőszakban erősen kihat arra, lehet-e tartani az ígért határidőket.

Még valami: forgalomba állítani egy utasszállítót sokkal komolyabb propaganda-érték, mint hogy le lehessen kívülről fényképezni egy szalonon. Talán az lenne az igazi nóvum, ha berendezett kabinnal látható egy gép, nem műszerekkel és ballaszt-tartályokkal az utastérben. Ráadásul mindkét típus esetén erős a törekvés arra, hogy a nemzueti büszkeséget képviselő madár aennek megfelelően saját, a hazaii iáar által gyártott hajtóművekkel mutatkozik a nagyközönség előtt, de ettől az orosz és a kínai típus is távol van.

Mindezért nem túl valószínű, hogy egy olyan típus, amelynek szűzfelszállása során csak fél órát repült és a futókat sem húzták be, átruccan a szibériai Irkutszkból Párizsba, és a COMAC felől sem sokat hallani arról, hogy az ünnepi első start után hol tart a berepülés, volt-e már második felszállás. Persze az is igaz, hogy presztízs-szempontok mindkét gép kapcsán igen erősek, sőt, maguknak a konstrukcióknak a létrejöttében is komoly szerepet játszottak, talán legalább olyan fontos szerepet, mint a piaci megfontolások, ezért a nagy meglepetés sem kizárható.

Az orosz MSz-21 első rövid repülése

Biztosan látja viszont végre a szakmai nagyközönség a regionális trónkövetelők egyikét, ami amúgy sokak szerint meglepetésnek számít: a japán Mitsubishi a tervek szerint ugyanis elhozza az egyik tesztgépét, amely az Egyesült Államokban, a Washington-állambéli Moses Lake repülőterén rója a berepülés nem mindig egyszerű köreit. A program minimum kétéves késésben van, emlékezetes bejelentés-sorozat foglalkozott a határidők újabb és újabb kitolásával, és mindenféle problémákról, például szerkezeti bajokról szóltak a hírek.

Japánban sok évtizedes szünet után először alkottak új utasszállítót, nem csoda, hogy az MRJ berepülésének székhelyét áttették az Egyesült Államok igencsak erős repülőgépgyártó ágazatának egyik alaposan kiépült és felkészült bázisára. (És ha halasztásokkal, technikai problémákkal is fűszerezve, de az MRJ több példánya átrepült Japánból az USA-ba, nem lesz  már túl bonyolult átkelnie egy példánynak az Atlanti-óceánon...)

Moses Lake felé – látni fogjuk Párizsban is

Node ha ekkora a lemaradás, miért jó mégis, hogy egy gépet kivonnak a feszes berepülési programból a szalon kedvéért? Nos a Mitsubishi repülési részlegének új elnöke, Hisakazu Mizutani épp azzal magyarázza a dolgot, hogy a típus feltűnése egy fontos nemzetközi rendezvényen éppenséggel megerősíti a belé vetett (és valóban némiképp megrendült) bizalmat. A hivatkozott példa épp a kanadai CSeries két évvel ezelőtti megjelenése, igaz, az nem egyszerűen a bizalom, hanem az újraszervezett fejlesztési program jegyében történt, és lám, azóta megszülettek a történet stabilitását garantáló megrendelések is...

Itt lesz a nagy konkurens, a piacvezető Embraer a továbbfejlesztett E2-sorozattal, igaz, az első prototípus már tavaly Farnborough-ban is bemutatkozott. Hírek szerint kiállítják a Szuhoj S100 regionális utasszállítót is, és ebben az esetben sem árt a bizalom megerősítése azután, hogy a gép fejlesztésével és marketingjével foglalkozó nemzetközi konzorciumból nem is olyan rég vonult ki a nyugati partner, a Leonardo.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!