Lehet, hogy az egyiknek már meg is van a vevője: a mexikói elnöki különgépről, egy Boeing 787-esről van szó, amelyet 2016-ban az akkori államfő vásároltatott meg, az ország új elnöke azonban felesleges kiadásnak tartja a gép üzemeltetését. A júliusban földcsuszamlás-szerű győzelmet arató baloldali Lopez Obrador kijelentette, sohasem használja a gépet, és el akarja adni, egyáltalán nem akar különgépeket használni utazásai céljára.

A mexikói elnöki gép

Sajtójelentések szerint a gép értéke 220 millió dollár, de van rá már potenciális vevő, igaz, az illető csak 99 milliót adna a Dreamlinerért. Gustavo Jimenez Pons ismert mexikói üzletember nem a saját repüléseit intézné a 787-essel, hanem, méltóan a maga fő tevékenységéhez, üzletet csinálna a Boeing révén, repült óránként húszezer dollárnyi tarifával adná bérbe a gépet.

Ennek a 787-esnek a történetével portálunk is többször foglalkozott, lévén a gép egyike az igen sok nehézséggel járó fejlesztés első néhány termékének, amit „rettenetes” vagy „Szörnyű” tízek (Terrible Teens), sőt, tizenegyek néven emlegetett a nemzetközi aviatikai társadalom, no meg a Boeing belvilága. Ezek a program technikai problémáit hordozó, rendszerint túlsúlyos, és a kedvező üzemi paramétereket nem teljesítő gépek éveken át hajtóművek nélkül ácsorogtak Everett Pain Field egyik kieső gurulóján, meglehetősen szomorú látványt nyújtva, de érdekes mód lassan csökkenő számban.

Az egykori rettenetesek félrehúzva

A prototípusok közül volt, amely múzeumba került, volt, amit szétbontottak, de a légitársaságok által át nem vett gépeket sorra sikerült hasznosítani, ami egyfelől igen komoly javítási-átalakítási munkába került, másfelől feltehető, hogy „Retteneteseket” a gépek meghirdetett listaáránál jóval olcsóbban értékesítették. Voltak társaságok, amelyek ílymód tudtak hamarabb Dreamlinerhez jutni, anélkül, hogy végig várták volna a sorukat, amíg a megrendelt gépük legyártásra kerül. És persze rögtön feltünést keltett a hír, amikor kiderült, hogy az egyik VIP-célokat szolgál majd Mexikóban.

A másik érdekes megvételre váró gép egy kaliforniai, használt repülőgépekkel (is) foglalkozó cég honlapján bukkant fel, komoly érdeklődést keltve a repülésbarátok körében (hogy a lehetséges vevők tolonganak-e, arról nincs hír): eladó egy bermudai bejegyzésű (VP-BAT) Boeing 747-es, de a ma már ritkaságszámba menő SP-változat egy példánya.

Majd negyven év, de kevés ciklus, alacsony ár, megkímélt állapot...

Az ár meglepően kedvező, kilenc és félmillió dollár, igaz, koros repülőgépről van szó, 1979-ben készült, viszont ezért a pénzéért friss C-check birtokában kapja meg a vevő, felújított pilótafülkével és két tartalék hajtóművel, a 68 ezer 730 repült órát a nagy hatótávolságú gépek „szokása” szerint mindössze 10330 ciklussal teljesítette, vagyis valóban lehet, hogy jó állapotban van, hiszen viszonylag kevés fel- és leszállása volt, ami a szerkezetet leginkább igénybe veszi. Ki ne felejtsük, a gép 88 főre pazarul berendezve kerül a vásárlóhoz, a tulajdonos számára hálószobával és zuhanyozóval, tanácsteremmel, szalonokkal, étkezőkkel, és helyenként arannyal ékített berendezéssel.

Ha a gép történetét nézzük, a fejedelmi komfort érthető: az adatbázisok szerint a 747-es a Pan Am flottájában kezdte karrierjét, majd 1986-ban a Unitedhez került, aztán megvásárolta a katari királyi család repülőgép-flottájának üzemeltetésére szakosodott Worldwide Aircraft Holding. A 747-es fő bázisa nem Doha, hanemaz angliai Bournemouth volt. Májusban vette át értékesítésre a CSDS Aircraft Sales and Leasing. Hírek szerint az SP nem közvetlenül a katari uralkodó flottájához tartozott, hanem a jelenlegi emír nagyapja használta.

...és persze makulátlan belső

A gép eladási esélyei ezzel együtt nem biztos, hogy nagyon fényesek, ugyanis azoknak az illetőknek, akiknek lenne pénzük egy – még ha a szokásosnál kisebb – Jumbo megvásárlásához és fenntartásához, általában már birtokolják a maguk szélestörzsű csodagépét, ami feltehetően a kategória modernebb típusa és változata. Például magának a katari emírnek a gépparkjában két példányban is dolgozik a 747-es legfrissebb, 8-as változata.

Az SP (Special Performance) változatú Jumbo az eredeti 100-ashoz képest rövidebb törzzsel és megnagyobbított függőleges vezérsíkkal készült, végülis annak ellenére, hogy a kisebb tömeg révén több kerozinnal repülve különlegesen nagy hatótávolságú variáns volt, a maga korának leghosszabb járatait repülte, a csökkent befogadó képesség nemigen segítette a gazdaságos működést, ezért a légitársaságok nem használták túl nagy számban, összesen mindössze 45-öt gyártottak és adtak el belőlük. Ráadásul a később fejlesztett legnépszerűbb 400-as változat már ugyanolyan hosszú vonalakon repült, mint az SP. Légitársaságoknál már nem repül, az utolsó hagyományos üzemeltetője az Iran Air volt, VIP-gépként és más különleges funkciókban hét-nyolc SP lehet még repülőképes állapotban.

Az SP-SOFIA nyitott távcsőrekesszel

Egyik fennmaradt példányát alakították át repülő teleszkóppá, a SOFIA (Stratospheric Observatory for Infrared Astronomy) két és fél méteres távcsövét olyan magasra viszi, hogy ott már nem zavarja a légköri pára és szennyeződés. Egyébként ez a gép is eredetileg a Pan Am utasszállítója volt.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!