Az adatok némiképp eltérnek, de a lényeg: tavaly több mint 550-en haltak meg a kereskedelmi légiforgalomban, vagyis a polgári utas- és teherszállításban bekövetkezett tizenöt baleset miatt. Ami akkor riasztó, ha a tavalyelőtti kivételesen kedvező számokat hasonlítjuk a 2018-as statisztikához, viszont ha több évre visszamenőleg elemzünk, kiderül, hogy inkább 2017 volt kivételes, és a tavalyi halálozási arány számít átlagosnak, ami öt évre vetítve tizennégy baleset 480 áldozattal: 2018 végülis a balesetek számát tekintve a harmadik, az 556 áldozatot tekintve a kilencedik legbiztonságosabb éve volt a légiközlekedésnek.

Amit persze megint érdemes további adatokhoz mérni, hogy mást ne mondjunk, kis hazánkban a tavalyi év első tizenegy hónapjában a közúti balesetek során 576-an vesztették életüket. Ez pedig több, mint a különféle szervezetek által közölt, teljes évre szóló globális szám a kereskedelmi repülésben, pedig a polgári légiközlekedés éves teljesítménye manapság már milliárdokban mérhető.

A repülőkörökben nálunk is ismert Aviation Safety Network a tizennégy vagy több utasra jogosított repülőgépek baleseteit sorolta a listájába, amelyen tizenkét utasszállító és három tehergép eseménye szerepel. Ami a légibalesetek áldozatainak számát erősen megnövelné, az az algériai légierő Il-76-osának áprilisi katasztrófája volt, 257 halottal, de a katonai repülés akkor is más kategória, ha civil áldozatai is lehetnek egy-egy balesetnek.

Színezi a képet, hogy az európai repülésbiztonsági szervezet 530 tavalyi áldozatról beszél, viszont az EASA tagországokban csak egyetlen halálos katasztrófa történt, a sétarepülést végző oldtimer utasszállító, a Junkers Ju-52-es lezuhanása az Alpokban, amit maga az EASA egyedi esetként minősített, kiemelve, hogy az európai tagállamok légitársaságai körében nem történt halálos baleset.

Földrajzi értelemben Európa volt a helyszín, de Oroszország valóban nem tagja az európai szervezetnek: a Saratov Airlines An-148-asának Moszkva környéki balesete hetvenegy fedélzeten lévő utas és személyzet életét követelte, az iráni Aseman hegynek repülő ATR-jén hatvanhatan haltak meg. A legtöbb áldozatot, egyben a légiközlekedés köreiben a legnagyobb vitát a Lion Air Boeing 737 MAX 8-asának őszi lezuhanása hozta, a 2018-as halálos áldozatoknak majdnem a felével, 189-cel, a Global Air öreg 737-200-asának balesete a havannai felszállás után 112 ember halálát okozta.

A balesetekben érintett légitársaságok közül három szerepel az Európai Unió tiltólistáján. Az Egyesült Államokban 2009 óta először jegyeztek halálos áldozatot a kereskedelmi légiforgalomban, azt az egyetlen utast, aki a Southwest 737-esének szétrobbant hajtóműve darabjaitól szenvedett végzetes sérüléseket.

A tavalyihoz képest erősen megugrott számok ellenére az Aviation Safety Network elnöke hangsúlyozza, a légiközlekedés biztonsága az elmúlt évtizedek során hatalmasan javult. Ha a baleseti arány a tíz évvel ezelőtti szinten maradt volna, akkor 2018-ban 39 halálos áldozatot követelő katasztrófa következett volna be, a 2000-ben regisztrált állapotok szerint 64.  Ami még jellemzőbb adat, az idei, a tavalyihoz képest megnövekedett számok ellenére még mindig 2,5 millió(!) repülésre jut egy halálos baleset.

Noha még az események többségében nem születhetett meg a végleges vizsgálati jelentés, az ASN elemzése szerint a bekövetkezett katasztrófák legjelentősebb faktora az, hogy a személyzet (valamilyen okból) elvesztette uralmát a gép felett. Ez a kiképzés javításának jelentőségére is utal, illetve az ember-gép kapcsolat problémáira: ezügyben a legfontosabb esemény a Lion Air lezuhanása volt, amelynek kapcsán felmerült a gyártó felelőssége egy új, de a pilótáknak nem dokumentált biztonsági rendszer okán éppúgy, mint a légitársaságé a karbantartás esetleges hiányosságai miatt. Továbbra is fontos, és a forgalom növekedésével egyre fontosabb a személyzetek kimerültségének kérdése, ami a Saratov baleseténél igazoltan faktora volt a történéseknek.

Meglepő, de egy visszaszorulóban lévő katasztrófa-típus, a CFIT, a kézben tartott, rendben működő gép ütközése magas talajnak, rendszerint rossz látási viszonyok közepette, most három esettel is szerepel a feketelistán. Az Aseman ATR-je mellett két Cessna Caravan volt részese Kenyában és Nepálban ilyen balesetnek. A földközelségjelző berendezés az ilyen típusú eseményeket rendszerint elkerülhetővé teszi, azonban ez az iráni utasszállító esetében nem működött, a kisebb Caravanokon pedig nem volt beszerelve.

A halálos áldozatokkal nem járó balesetek körében egyre gyakoribb a szerencsére kisebb károkat okozó ütközés a földön, aminek leginkább szárnyvégek és vezérsíkok látják a kárát. Ez azt jelzi, hogy a légiközlekedés erőteljes bővülésével a földi infrastruktúra nem mindig képes lépést tartani. Magyarán rengeteg a gép, szűkek a repterek. Az ilyen esetek többsége nem a pályákon, hanem a forgalmi előtereken történik, de az sem feledhető, hogy a légiközlekedés eddigi valaha volt legsúlyosabb katasztrófája is a földön következett be 1977-ben, egy guruló és egy felszálláshoz nekifutó 747-es ütközése 583 áldozatot követelt Tenerifén, többet tehát, mint az idei katasztrófák – összesen.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!