A kísérletben egy orosz exportból visszamaradt Ikarus 260-as buszt alakítottak át vasúti közlekedésre, amelynek során a jármű alá saját futóművei helyett vasúti kerékpárokat helyeztek. Ezt követően a jármű egy sajtóbemutató keretében Pusztaszabolcs állomás vágányain fel-alá ment párszor. A próbautakat követően 1996-ban visszaépítették normál autóbusszá, ezután pedig a Tisza Volán vásárolta meg, és állította forgalomba BOS-770-es rendszámmal.

Az Ikarus sínbusz Pusztaszabolcs állomáson

Az egykori fűtőház fordítókorongján. Ma itt a Flirt motorvonatok karbantartóbázisa található

Az Ikarust daruval helyezték a vágányra

Néhány kör megtétele után félreállították<br>(Juhász Zsolt gyüjteményéből)
A kisérlet érdekessége, hogy a busz vázszerkezetét nem erősítették meg a vasúti szabványoknak megfelelően, nem kapott ütközőket, továbbá hátsó vezetőállást sem építettek ki. Emiatt a különleges motorkocsi kizárólag egy irányba tudott menni, így látszólag értelmetlen volt a kísérlet. Pedig egykoron az Ikarus igen komolyan részt vett nagyvasúti járműfelépítmények gyártásában is.

A visszaalakított sínautóbusz Szentesen, az orosz kivitelre jellemző ráncajtóval és a félig eltakart trilex futóművel. A 260-ast azóta átalakították és bolygóajtókkal szolgálja a város lakosságát.<br>(a szerző felvétele)
Az 1983-as BNV-n mutatták be az Ikarus 725.00 típusú ikermotorkocsit, amely a MÁV rendszerében a Bzmot 601/1 és Bzmot 601/2 pályaszámot kapta. A teljes egészében az Ikarus 200-as buszok elemeiből épült, 25 méter hosszú vasúti járművet Cummins motor hajtotta. Érdekesség, hogy az ikerkocsinak csak az egyik járművébe helyeztek el motort, a másik kocsi szabadonfutó volt. Az elkészült járművet a MÁV is tesztelte, majd végül Malajziába sikerült értékesíteni, ahol az üzemeltetőknek annyira megtetszett, hogy további példányokat rendeltek belőle.

Az 1983-as BNV egyik újdonsága, az Ikarus elemekből épített Bzmot 601<br>(Forrás: Ikarus archívum)

A KTMB nevű maláj vasúttársaságnak végül összesen tíz járművet, öt-öt darab három- és ötrészes motorvonatot szállított 1988-ban az Ikarus és a Ganz-MÁVAG. A motorvonatok első és utolsó vezetőállásos kocsija az Ikarus 725.01 számot kapta, itt található a motor is. A háromrészes motorkocsi középső, és az ötrészes motorkocsi második és negyedik része vezetőállás nélküli pótkocsi volt, ez kapta a 722.01 számot. Ezenkívül készült még egy vezetőállás nélküli hajtott motorkocsi is, amely az ötrészes motorvonat középső része lett, ezt 723.01-nek nevezték el. A KTMB-nek eladott kocsikon felül sikerült még egy szintén maláj golfklub számára is értékesíteni egy kétrészes ikerszerelvényt 1992-ben (ők vették át a prototípus ikerszerelvényt is), és ezzel lezárult az Ikarus vasúti járműfelépítmény gyártása. Pedig a tervezőasztalon már elkészült az Ikarus 386-os autóbusz két vezetőállásos motorvonat változata is, ami végül nem épült meg.