Spielwarenmesse 2015: Nürnberg – A drónok harca

Joó Ferenc   ·   2015.02.11. 13:45
00kicsi

Korábbi cikkeinkben is említettük, hogy a vasútmodellezéssel foglalkozó részleg nem a növekedés jegyében zárta az idei Spielwarenmesse-hetet. A növekedés és stabilitás hiányát mi sem szemlélteti pontosabban, mint az a tény, hogy a hagyományosan csak a miniatűr vonatok gyártóit bemutató csarnokban már a vasútmodellezéstől egészen idegen kiállítók is helyet kaptak. A játékvásár alkalmából azonban mégis megtelt a Messezentrum összes csarnoka. A játékipar többi ágában talán nem ütötte fel a fejét a válság?

Nos, sokat tanulhat az egyszeri halandó, ha a vasútmodelles részlegből átlép a más témákat bemutató csarnokokba. És ezt most nem kizárólag a kiállítási technikákra, a standok vagy pavilonok megtervezésére, megjelenésére, az okos marketingfogásokra értjük. Összességében azt mondhatjuk, a funkcionális modellek (de itt beszéljünk inkább már a játékokról) gyártói jobban teljesítenek a hagyományos modelleket előállító (forgalmazó) cégeknél.

A Spielwarenmesse keleti bejáratának fogadócsarnoka felülnézetből<br>A képre kattintva galéria nyílik<br>(fotók: a szerző)

Vegyük csak a statikus autómodelleket vagy a hasonszőrű haszongépjárműveket! A gyártó méreténél fogva például egyértelműen nagy pavilonnal jelent meg a Durango, a Maisto vagy a NewRay – de néhány bemutatódarabot csak utóbbi volt hajlandó kitenni a vitrinjeibe, a többiek inkább csak elbarikádozták magukat. Persze lehet, számukra az üzletkötésekhez szükséges nyugodt környezet volt a fontosabb, de úgy véljük, egy valamire való gyártó igazán adhatott volna többet a látszatra…

Nem úgy a Tamiya, amely a ragasztós készletek mellett akár egyszerűbb, akár nagyon igényes távirányítós modelleket is készítenek. Példának okáért, a cég RC-kamionjai mindenféle elképzelhető funkciót meg tudnak valósítani a rádióhullámos távirányítás széleskörű lehetőségeinek köszönhetően. A vontató leakasztja magáról a félpótkocsit, amely letalpal a műveletet követően, és ugyanez vissza. A hangok, üzemelő fények (például indexelés, féklámpa, tolatólámpa) megléte magától értetődik, de azt már csak a vájtabb szeműek bökik ki, hogy álló helyzetben a vontató egész felépítménye remeg, mintha a dízelmotor rázkódtatná! Érdekes módon, az RC-autómodellekben még nem terjedt el a füstgenerátor annyira, mint – mondjuk – a kerti vasutaknál.

Oda nem illő kiállítási tárgyak a vasútmodelles szekcióban. Duplo méretű világító építőkockák

A statikus modellek terén hiába néztük végig a tankokat, hajókat, repülőket gyártók standjait: valamire való mozgás és élményekkel gazdagító kiállítási tárgyak csakis a működő „modelleket” kiállítóknál voltak. Izgalmas volt például a fordulatszámot és sebességet szimuláló képernyő a leggyorsabb – boltban, készreszerelten kapható – RC autómodellnek kinevezett XO-1 gyártójának, a Traxxas-nak a standján. Bárki kipróbálhatta ugyanis a próbapadon elhelyezett autó távirányítójával, ahogy az öt másodperc alatt képes 162 kilométer/óra sebességre felgyorsulni! Állandóan foglalt volt az RC-repülőgépek vezetését szimuláló szoftver kezelőegysége is az egyik rádió-távirányítós repülőgépeket gyártó cég standján.

És hát ki ne szeretne repülőgépmodellt irányítani? Na de nem elég, hogy ez egy drága hobbi, ráadásul a távirányítású vezetés technikáját sem könnyű elsajátítani. Ehelyett mennyire egyszerűbb venni párezer (vagy pár tízezer) forintért egy négy légcsavaros helikoptert, amely stabilan megáll a levegőben (jó esetben) és néhány perc vagy óra gyakorlás után úgy reptethetjük a szobában, mint a papírsárkányt?

A szomszéd csarnokban megtalálható minden, ami makett vagy rádiótávirányítású. Utóbbiak az úgynevezett RC-modellek

Bizony, amire gyermekkorunkban még csak akkor vágytunk, ha láttunk egy repülőgépmodellezésről szóló ismeretterjesztő filmet, ma már könnyen megfizethető valósággá vált és óriási lökést adott az RC-s játékok iparának, hiszen olyanok vásárolnak drónokat, akik korábban esetleg csak a vitrinben tartott motorbicikli-modelljük révén kapcsolódtak a modellezéshez, vagy akik korábban semmilyen RC-s repülőmodellt nem engedhettek maguknak, de az olcsó árak révén most már meg tudnak venni egyszerű drónokat, amelyekkel összetettebb élményben képesek részesülni, mint egy drágább távirányítós autóval.

Izgalmasabb ugyanis modellünket a tér három dimenziójában mozgatni, mint az RC-autókat síkban közlekedtetni, vagy netán egy dimenzióban gondolkodni (hiszen a vasútmodellezés terén a kötött pálya miatt – a vágányút mellett – csak a sebességet kell befolyásoljuk). Talán ez is egy indoka annak, hogy miért lehettek néhány év leforgása alatt ilyen népszerűek a legújabb távirányítós „helikopter” modellek.

RC-repülőgép-szimulátor: itt a kezdők is kockázat nélkül kipróbálhatták a rádió-távirányítású repülőmodellek vezetését

Nem is csoda, hogy a leginkább feltörekvő terület az idei játékvásáron az úgynevezett drónok (hivatalosan: kvadkopterek) piaca volt. Itt aztán megtalálható minden, mi szem-szájnak ingere. Mini drón, hogy csak úgy repkedhessünk otthon; olcsó kínai videokamerás gép; amelyet ugyan meg tudunk fizetni, de a felvételei gyakorlatilag használhatatlanok; arany-középutas, kamerával készre szerelt kvadkopterek; valamint a legdrágább kategóriába tartozó, minden extrával felszerelt, nagy súlyt (például komplett DSLR kamerát) is hordozni képes, és a kamerát a repülés helyzetétől függetlenül mindig egy irányba tartó mechanikával ellátott luxus- (vagy profi-) drónok, amelyek árából akár már használt autót is lehetne venni.

A verseny óriási, hiszen az első gyártókat sok tucat kínai másoló követte, akik saját maguk is fejlesztésekbe kezdtek. Így például a kiegészítők (vagy éppen beépített egységek) között mindenféle HD-kamerákkal találkozni, akát értelmetlen (három méter hatósugarú), akár több száz méterre a jelt továbbító WiFi-adóval felszerelt rendszerekkel, vagy éppen ilyen-olyan szempontból előnyösebbnek ítélt méret- és dizájnkombinációkkal.

A nem működő, statikus modellek gyártói is szép számmal képviselték magukat. A repülőmakettek terén is megtalálható volt minden, a Concorde-tól a Jumbo Jetig

Kedvencem a ZeroTech „007-es ügynökkinézetű” és plug-and-play rendszerű drónja volt, amelyben nincsenek kesze-kusza zsinórok, hanem minden egység bepattintható a drón főpaneljébe, ami saját maga is szépen beleül a kvadkopter házába anélkül, hogy bármit is ide vagy oda kellene forrasztanunk. Ugyanez elmondható a csatlakoztató kamera tartó stabilizáló (úgynevezett „gimbal”) egységre. Ehhez képest az, hogy a távirányítón van-e élőképet mutató képernyő vagy rá kell csatlakoztatni az okostelefonunkat, már szinte részletkérdés!

Mondhatni, szemünk-szánk elállt, mind a drónok, mind az egyéb funkcionális modellek végig pásztázása során. Egyetlen kérdésünk: „hogyan lehet ezt majd jövőre überelni?”

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek