A „családias hangulatban” fordulat általában annak eufémisztikus megfogalmazása, hogy valamilyen rendezvényen kevesen voltak, de a harmadik repülős börzére ez minden rosszmájúság nélkül alkalmazható. A hangárban asztalok és asztaltársaságok, hol többen, hol nem annyira sokan: nagy tolongás nem volt, de szinte egész nap megjelentek, találkoztak, cseréltek és vettek-eladtak repülők és repülőbarátok.

A lehető legjellemzőbb mozzanat: valaki a régi, még MHSZ-es időkből való téli hajózóját tette ki az asztalra, aztán jött egy másvalaki, aki pont ezt kereste, pont ebben a méretben és ebből a korszakból... Jó, a szuperértékes repülőóra, az eredetihez képest bármennyire is alacsony volt az ára, nem lelt új gazdára. Viszont százezres értékben is elkeltek fontos műszerek, repülőgép-részegységek, például egy indítómotor.

Volt, aki saját könyvét árulta szép sikerrel, és fogytak rendesen a régi repülő újságok is, különösen a háború előttiek. A jelvények, felvarrók közül ugyancsak elég sokat vásároltak, és közben kialakultak, ami ennek a rendezvénynek a legfőbb értéke, a beszélgető csoportok, pilóták és nem pilóták, repülős ruhában és civilben.

Közben kint, a zöld mezőn megfelelő időközönként szálltak fel a Kék Ég rallyjának gépei, Cessnák és movitok, és persze működött a vitorlákat égnek rángató csörlő is. De bevallom, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, a legérdekesebb repülőgép épp ott parkolt a börze-hangár előtt, egy csinos kis kétfedeles társaságában.

Az ember már viszonylag távolról kezdte dörzsölni a szemét: tényleg egy Storch parkol arrafelé? A második világháború legendás futárgépe, amely épp úgy főszereplője volt a Skorzeny-féle Mussolini-mentőakciónak, mint Tobak „Cica” ugyancsak híressé vált berepülésének az ostromlott Budapestre? Szinte minden stimmelt, ami Fieserel szenzációs konstrukcióját jellemzi, a hosszú „gólyaláb” futószárak, a mindenfelé különlegesen jó kilátást biztosító jellegzetes kabintető, téglalap-alakú felsőszárny, gömbölyded vezérsíkok.

Csak épp az egésznek az összhatása volt furcsa, aztán ami közelebbről világossá vált: ez tényleg Storch, csak kisebb, mint az eredeti, a motorja meg nem egy Argus, hanem egy Rotax, és innentől kezdve már a gép kora is kicsit közelebb került a mai időkhöz. A gép tehát egy „háromnegyedes”, úgynevezett Slepcev Storch, egy szerbiai (más hírek szerint ausztráliai?) üzemben készül kittben, és korábban Bajoroszágban repültek vele. Aminek a szerencsésebb farkashegyiek a későbbiekben tanúi lehettek: a repülőtulajdonságai az eredetinek megfelelően szenzációsak, ugyanúgy negyven méteren eljött a földtől, majd landoláskor tizenkét méteren megállt, mint az igazi Gólya. (Ha lesz alkalmunk rá, portálunk szívesen bemutatja részleteiben is ezt a bájos kis gépet.)

(fotó: Dobos Tibor)

Szóval: ez a rögtönzött bemutató még plusz látványossággal szolgált az ott lévőknek. Megint bebizonyosodott, hogy érdemes szervezni, megtartani félévenként a börzét, akár vevők és eladók, akár repülőgépek és repüléskedvelők, akár „csak” repülőemberek és repülőemberek egymásra találása kedvéért.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!