Történelmi napokat élünk! Hétfőn írtuk, hogy a magyar kormány nem támogatja az Európai Parlament azon elképzelését, miszerint a 2021-es mérésekhez képest 2030-ra negyven százalékkal kellene csökkenteni az újonnan forgalomba helyezett személygépkocsik és kisteherautók szén-dioxid-kibocsátását. Helyette az Európai Bizottság kevésbé ambiciózus, harminc százalékos csökkentési tervével értett egyet, ugyanakkor volt remény arra, hogy a környezetvédelmi miniszterek keddi találkozóján a tárcavezetők mégis a negyven százalékos javaslatot mozdítsák előre, hiszen korábban a huszonnyolc tagországból tizenkilenc – köztük Lengyelország – a szigorúbb csökkentési elképzeléseket támogatta.

Sajnos fordult a kocka, a németek (és az autóipar lobbistái) meg tudták nyerni maguknak Lengyelországot is, így a Visegrádi Négyek egységes álláspontot képviseltek a kedd éjfélbe nyúló egyeztetésen: minket nem zavar, ha nem járulunk a lehető legtöbb eszközzel hozzá az éghajlatváltozás lassításáért világszerte, de legalábbis Európában tett erőfeszítésekhez.

Mindez persze nem meglepő, ha belegondolunk, hogy Magyarországon a Suzuki, az Opel, az Audi és a Mercedes is rendelkeznek autógyárral, illetve hamarosan épül a BMW debreceni üzeme is. Ha legközelebb autóvásárlásra vetemednénk, gondoljunk jó szívvel ezekre a lobbistákra, döntéshozókra és a megannyi halálesetre, amit Európa szerte – az ICCT adataiból számolt – tizenhárommillió tonna szén-dioxid fog okozni, ami a tegnapi döntés hatására mégis belekerül majd levegőnkbe!

A megállapodás végül valamilyen szinten kompromisszum: sem negyven, sem harminc, hanem harmincöt százalékos csökkentésben egyeztek meg a környezetvédelmi miniszterek, így most elindul, már a döntés másnapján, egy háromoldalú egyeztetési folyamat az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a tagországokat képviselő delegációk közt a jogszabály szövegének konkrét megfogalmazásáról, hogy tavaszra el lehessen fogadni azt.

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának trendje az EU huszonnyolc tagországában 1990 és 2016 között (az ábrák forrása: Eurostat)

Azt azért meg kell említeni, hogy 1990 és 2016 között huszonkét százalékkal csökkent az Európai Unió jelenlegi huszonnyolc tagországában az üvegházhatású gázok szén-dioxid egyenértékre átszámított kibocsátása, csak az a baj, hogy a csökkenés főleg a háztartások és azok fűtése részéről értelmezhető, míg a közlekedési szektorban (beleértve a légi közlekedést) huszonhat év alatt huszonnégy százalékkal emelkedett a károsanyag-kibocsátás mértéke és ez a terület már az összes üvegházhatású gáz kibocsátásának egynegyedéért felelős.

Érdekes megnézni azt is, hogy mely országokban stagnált vagy csökkent az emisszió, és hol emelkedett az elmúlt negyed évszázadban. Az összes szektort beleértve, így az ipari termelést, a mezőgazdaságot, a hulladékfeldolgozást, a közlekedést és a közlekedésen kívüli fosszilis tüzelőanyag felhasználást is (mint a háztartások fűtése), a huszonnyolc tagország közül mindössze öt, nevezetesen Írország, Spanyolország, Ciprus, Portugália és meglepő módon Ausztria azok, ahol jelenleg több üvegházhatású gáz kerül a levegőbe, mint 1990-ben.

A közlekedési szektor (rózsaszín) részaránya az üvegházhatású gázok kibocsátásából az EU jelenlegi tagországait együttvéve 1990 és 2016 között

Ugyanakkor a további Európai országok közül Izlandon majdnem kétszeresére és kis mértékben Norvégiában is nőtt a károsanyag-kibocsátás. Viszont a teljes huszonkét százalékos csökkenés egynegyedét elveszítjük, ha hozzáadjuk Törökország mutatóit is, ugyanis ott az Eurostat adatai szerint (szén-dioxid egyenértékre átszámolva) 211,3 millió tonnáról 506,8 millió tonnára nőtt huszonhat év alatt az éves szinten kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége.

Minden olyan lehetőség elmulasztása, aminek következtében többet tudnánk tenni az éghajlatváltozás ellen, az elkövetkező nemzedékeket veszélyezteti. Nem arról van szó, hogy ha nem tudjuk megállítani a globális felmelegedést ebben az évszázadban, akkor majd az azt követő száz évben már biztosan lesz olyan technológia, ami majd visszafordítja a folyamatokat. Arról van szó, hogy a Párizsi Egyezmény alapján mindössze annyit próbálunk tenni, hogy ebben az évszázadban ne lépjük túl a két Celsius fokos felmelegedést az ipari forradalom előtti szinthez képest, tehát igyekszünk lassítani a folyamatot.

Ha nem vesszük fel a kesztyűt, akkor viszont még a lassításban is lassúak leszünk. Az viszont igaz, hogy az emberi faj túlszaporodott a Földön. Nem kell világháború, amikor szén-dioxid termeléssel is évente sokszázezer embertársunkat el lehet tenni láb alól!

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk!Klikk, és like a Facebookon!