Törni vagy nem törni?
A jelenleg üzemképes jégtörők közül a legöregebb, az 1959-ben gyártott Jégtörő I. további sorsa, ha nem is bizonytalan, de egyelőre kérdéses. A papírjai év végevel lejárnak, azonban szerződés még nem köttetett a további üzemeltetésre. A Jégtörő I. ugyanis nem a Mahart valamely utódvállalatához, vagy a vízügyi hivatalhoz tartozik, hanem – papíron legalábbis – a Vidékfejlesztési Minisztériumé, az üzemeltető azonban egy civil szervezet, a Magyar Hajózásért Egyesület.
A bevezetőben már említett 2012-es szigorú januárban-februárban ugyan éles bevetésére nem került sor, de készenlétben állt, ugyanis a jég miatt a budapesti vízirendőrök sem tudtak saját hajóikkal közlekedni, jégtörő társai pedig Szerbiában, Szlovákiában segédkeztek a Duna egyre inkább összeálló jégpáncéljának eltüntetésében.
A dunai jégtörők építését az 1956-os jeges árvíz után határozták el. Budapest két hajógyára, az óbudai és az újpesti azidőtájt még a csillapíthatatlan éhségű szovjet piacra termelt, részben jóvátételben, így a több mint 200 tonna vízkiszorítású, 32,28 méter hosszú hajók megépítésére a balatonfüredi hajógyárat kérték fel. A hatszáz lóerős Láng dízelmotor segítségével akár egy méteres jégtorlasz megbontására is képesek voltak. Jégmentes időben a jégtörők vontatóhajóként szolgálták a vízi közlekedést, ezt a funkciót azonban – főleg gazdaságtalansága miatt – szép fokozatosan megszüntették.
A Jégtörő I-et 1982-ben a gyártó balatonfüredi hajógyár újította fel, főgépét is NDK gyártmányú, SKL típusúra cserélték. Végig állami, vízügyes tulajdonban volt, a minisztériumhoz a kilencvenes években került, azóta váltott üzemeltetőkkel, de az illetékes minisztériumtól függ a működése. Az mindenesetre álhírnek bizonyult, hogy a december 22-i menet a hajó búcsúútja lenne, és hogy ezután a neszmélyi hajóskanzen vagy a lángvágó várna az öreg vasra.
Adatok forrása: hajoregiszter.hu
