csik

 

 

 

A Széchenyi térről a régi belvárosi hídon keresztül Újszegedig éveken keresztül villamos közlekedett a trolibuszok helyett. Egyvágányú pálya volt, kitérőkkel – nomen est omen –, az ilyen pályák felújítását ugyanis a szakminisztérium 1960-tól már nem engedélyezte, 1971-ben pedig felszámolásuk mellett döntött. Néhány magyarországi település kötöttpályás hálózatának ez hozta el a véget, míg a szerencsésebbek „csak” jelentős kurtítást kellett elviseljenek. Ez utóbbiak közé tartozott Szeged városa is: az 1969. évben határozták el, hogy a híd rossz állapota miatt felszámolják a közlekedést az újszegedi, ötös jelzésű vonalon. A nagyfokú társadalmi elégedetlenség ellenére nem történt volna jelentős változás, ha az 1970-es évek közepén nem következik be az olajválság, s nem kerül szembe igen súlyos problémákkal az autóbuszos közlekedés. Innentől kezdve már komolyabban vették azt a gondolatot, hogy Szegeden trolibuszokat kell forgalomba állítani.

A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 1977 decemberében határozta el, hogy az első, Budapesten kívüli trolibuszos üzemet éppen itt, a napfény városában kell létesíteni. A munka igen nagy lendülettel kezdődött el a következő év júliusában. A három feltétlenül szükséges tényező közül – infrastruktúra, jármű, személyzet – kettőt a BKV segítségével biztosítottak, az alföldi szakemberek sokat tanultak az ekkor már harminc éve fennálló fővárosi trolibuszüzemtől, budapesti kollégáik ötleteket adtak a felsővezeték kiépítéséhez, és segítették a járművezetők kiképzését. A Szovjetunió pedig a harmadik tényezőt, a járművet bocsátotta a szegediek rendelkezésére, 1979. február 22-én kilenc darab ZIU-9-es jármű érkezett az Urickij Trolibuszgyárból.

 

Az ötös vonal

 

A szegedi trolibuszkorszak beköszöntének napja végül 1979. április 29-e lett. Ezen a napon indult meg a forgalom az új, 5-ös számot viselő vonalon, ekkor még a Bartók Béla tér és az újszegedi Gyermekkórház közötti 2,3 kilométeres szakaszon. Még ugyanebben az évben, október 1-től 5A jelzéssel a Bartók térről a másik irányba, a trolibuszok telephelye (azaz a villamosokkal közös tárolóhely) felé indult egy betétjárat is, amely újabb infrastruktúra-bővítést nem jelentett – a vezeték már készen állt. A mai vonalvezetés, amely a Vértói út – Újszeged viszonylatot jelenti, 1981. október tizedikén született meg, a vonali munkavezeték hossza így 6,2 kilométer lett. Az igen gyorsan felfutó forgalom kiszolgálására még az 1982-es év elején, január 11-én a Vértói út és a Bartók tér közé is szerveztek egy viszonylatot 5B jelzéssel, amely az 5A-val együtt szűnt meg 1983. március 12-én. Érdekes helyzetet eredményezett azonban, hogy ezen a napon lezárták a belvárosi hidat, így egy nappal megszüntetése után ismét közlekedett 5A jelzésű trolibusz, a telephely és a Bartók Béla tér között, míg a fővonal kocsijai a Vértói út és a Vár utcai hurok között jártak, egészen augusztus 6-ig. Az ötös vonalcsoport forgalma ezután évekig változatlan maradt: 1996. január 2. és február 5. között az 5A a trolitelep és a Vár utca között közlekedett, azonban a kísérlet nem járt sikerrel, így a teszt végén a vonal ismét, ezúttal véglegesen megszűnt.

 

400

A BKV Ikarus 411T típusú trolibusza is megfordult a városban
(forrás: Indóház archívum)

 

A 8-as vonal

Szeged város legrövidebb trolibuszvonalának története 1982-ben kezdődik. November ötödikén ugyanis a frissen elkészült, belvárosi Vidra utcai végállomás és a Vértói út között elindul a járat őse, ekkor még azonban 6-os számot visel. Nyolcas jelzéssel a makkosházi városrész vérkeringésbe kapcsolásakor találkozunk először, 1983. október 11-én a Hont Ferenc utcától is közlekedik trolibusz a Vidra utcába, amely megépülése óta ekkor bonyolította a legnagyobb forgalmat: két viszonylatot is kiszolgált. Tette mindezt egészen 1996. január másodikáig, amikor a 6-os járat megszűnt. Csaknem három évvel később, 1998. december 13-án a 8-as végállomása a Hont Ferenc utcából a Vértói úthoz közel épült TESCO áruházhoz került át, amelyhez igen közel feküdt a trolitelep bejárata, így azóta – akárcsak az egykori 180-as járat Budapesten – a kocsik a garázs területén fordulnak vissza. A 8-as régi vonalán 1999 januárjában újraindult a forgalom 8A viszonylatszámmal, ez a járat mindössze fél évig létezett.

A 8-as járat várhatóan ez év tavaszán a szegedi tömegközlekedési nagyberuházás keretein belül öt megállónyi szakasszal, a Kálvin tér és a Tisza Lajos körút érintésével a Klinikákig hosszabbodik meg.

 

DSCF0459

Ez a Skoda 14Tr típusú trolibusz már nincs a Szegedi Közlekedési Társaságnál, Bulgáriába került

 

t9-152_2

Sem a trolibusz, sem a járat nincs már meg, amelyen közlekedik, ezért a fénykép kétszeresen is értékes
(forrás: Indóház archívum
)

 

 

A 7-es és 9-es vonal

A hetes számot is 1983 októberében ismerték meg a szegedi utasok, akik a Hont Ferenc utca és az újszegedi városrész között járó új, közvetlen járatra szálltak fel. A 6,4 kilométer hosszú vonalat az 5A-val egyidőben, 1996 februárjában szüntették meg. A szegedi trolibuszközlekedés 25. évfordulójának napján, 2004-ben azonban annak Bakay Nándor utcai útvonalát használva újraindult, újszegedi végállomása változatlan maradt. Az 5A belvárosi, zsinagóga előtt haladó vezetékén azonban a '90-es évek közepe óta nincs forgalom.


A Hont Ferenc utcai végállomást használja 1985. november 4-e óta a 9-es trolibusz is, amelynek nyolc kilométer hosszú útvonala és két végpontja a mai napig változatlan.

 

T613

Skoda 15Tr csuklós trolibusz. A 611-es pályaszámtól felfelé található járműveket – így ezt is – használtan vásárolta a közlekedési társaság

 

T800_3
(a külön nem jelölt fényképeket a szerző készítette)

 

terkep

Kék: a jelenlegi 7-es trolibusz vonala; piros: a jelenlegi 5-ös trolibusz vonala; szaggatott: a régi 5A fővonaltól eltérő vonalvezetése; zöld: az egykori 6-os trolibusz vonala; sötétzöld: az egykori 7-es trolibusz vonala
(grafika: Hubay Miklós, alapja: Google Maps)