Az idei patagóniai hullámszezon utolsó napján sikerült az Airbus támogatásával zajló Perlan project első lépcsője: a különleges vitorlázógép, a Perlan 2, az Argentína déli részén tapasztalható ugyancsak különleges meteorológiai viszonyok közepette vasárnap 52 ezer 172 láb, vagyis 15 ezer 900 méter GPS-magasságba emelkedett, a barometrikus magasságmérő szerint 53 ezer 400 lábon volt, vagyis ezzel a legmagasabbra jutott eddig a motor nélküli merevszárnyú gépek közül.

Vontatásra várva... (fotók: Perlan Project, Twitter)

Portálunk először 2013-ban számolt be az előkészületekről. A cél olyan repülőgép alkotása, amely a projekt végeredményeként az elképesztő százezer lábnyi, harminc kilométeres magasságba képes felemelkedni, és ott huzamosan repülve gyűjteni adatokat a légkör állapotáról, a levegő mozgásáról. Feltérképezné az ebben a magassági zónában uralkodó erős áramlatokat, levegőmintákat tudna a földre hozni, amelyek az ózonrétegről nyújtanak létfontosságú információkat. A héliummal töltött ballonok, vagy az amerikai  SR-71-esek, illetve az űrsiklók ugyan át- meg átszelték ezt a fontos légköri zónát, 20 és 30 kilométer között, de a Perlan 2 szerencsés esetben órákon keresztül repülhetne benne és gyűjthetné az adatokat, ráadásul anélkül, hogy saját hajtóműve bármiképp befolyásolná a mérések eredményeit, a levegő összetételét.

Az Airbus számára szintén igen fontos lehet a magaslégköri viszonyok kutatása, hiszen az európai gyártó részese olyan projekteknek is, amelyek az új, ugyancsak nagy magasságban repülő szuperszonikus polgári gépek fejlesztését célozzák. Még egy érdekesség: a Perlan által tapasztalt sűrűség és áramlási viszonyok hasonlítanak a Mars légköréhez, vagyis segítséget nyújtanak a jövőbeni expedíciók tervezéséhez is a szomszédos bolygóra. Ezek tehát a tudományos-technológiai célok, de nem kevésbé motiválja a program résztvevőit a vitorlázórepülés csúcsainak megdöntése.

Még kötélvégen

A program elődje, a Perlan 1 projekt során érték el az eddigi magassági rekordot. Ennek eszköze egy „hagyományos”, DG-505-ös kétüléses vitorlázógép volt, amelynek egyik ülésében a projekt megálmodója, Einar Enevoldson berepülő pilóta volt, aki repülte az SR-71 elődjét, az A-12-est, a másik a világhírű pilóta-kalandor, Steve Fosset: szomorú véletlen, hogy az utódgép sikeres csúcsdöntése épp Fosset halálos balesetének tizedik évfordulójára esett. Az akkori csúcsrepülés csaknem 15 ezer 500 méter magasra sikerült, de világos volt, még magasabbra és huzamosabb magassági repülésre más gépet kell építeni, hogy a legfontosabb különbséget említsük: túlnyomásos kabinnal. A Perlan 1 pilótái ennek híján még a Blackbird és az U-2-es repülésekhez használt szkafanderekben repültek, amelyek erősen korlátozták a mozgásukat, lehetetlenné tették a szűk kabinban a hosszabb időtartamú repülést.

A teljesen új, 25,6 méteres fesztávolságú, egy- vagy kétosztatú kabintető helyett kisebb kerek ablakokkal ellátott, a ritka levegőben történő repüléshez speciális szárnyprofillal, vagyis nagy fesztávval és nagy húrhosszúsággal épült Perlan 2-t 2015-ben Oshkoshban még a földön mutatták be, majd abban az évben ősszel repült először. Tavaly a támogató Airbus elnöke is kipróbálta, már Argentínában, de mint kiderült, sok mindent kellett módosítani rajta, például biztonságosabbá kellett tenni az oxigénállátó rendszert is, javítottak az elektromosan fűthető kezeslábasokon.

Payne és Sandercock leszállás után

Lepróbálták a mérőműszerek működését, sok próbarepülést igényelt a gép aerodinamikai tulajdonságainak pontos bemérése, tesztelni kellett a fékernyőt is, amely átesés esetén stabilizálná a mozgást, egyébként beépítettek egy, az egész gépet mentő nagy ernyőt is. Mint erről beszámoltunk, nagy magasságban a Perlan 2 esetében az úgynevezett coffin corner, a megengedhető legnagyobb és legkisebb sebesség között mindössze hat csomó a különbség.

A mostani repülés során a két pilóta, az ugyancsak világhírű berepülő: Jim Payne, és Morgan Sandercock munkáját minden fontos műholdas meteorológiai információval ellátott külön irányítóközpont segítette. Az El Calafate repülőtérről motoros vontatásban startoltak, a leoldás 10 ezer láb magasan, vagyis körülbelül 3300 méteren történt, innen emelkedtek immár minden külső segítség nélkül tovább, a hegyek fölött a Csendes-óceán felől fújó egyenletesen erős szél okozta hatalmas feláramlásban, a hullámban. A rekord mindenesetre nyilván azt jelenti, hogy a gép alkalmas a következő szezonban a még magasabb kísérletekre az Andok hullámterében, vagyis jövőre már valóban a harminc kilométer lehet a cél.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!