Németországban egyre több az ingázó. Ahogy az építés-, város-, és területkutatásért felelős szövetségi kutatóintézet, a BBSR közölte, 2016-ban 18,4 millióan más-más településen laktak és dolgoztak. Az előző évben ez a szám csak 18 millió volt. Így az összes munkavállalóra számítva az ingázók száma 0,2 százalékkal 59,4 százalékra emelkedett.

Nem mindegy azonban, hogy ezek az ingázók naponta mekkora távolságot járnak be. Nem meglepetés, hogy az ingázás távolsága is növekvő tendenciát mutat. A kutatóintézet szerint ez az átlagos távolság múlt évben 16,91 kilométer volt, egy évvel azelőtt 16,76. 1999-ben még csak 14,59 kilométeres átlagértéknél tartottunk.

A szövetségi statisztikai hivatal adatai szerint az ingázók 66 százaléka használt 2016-ban autót, 14 százalék hagyatkozott a közösségi közlekedésre, csak kilenc százalék ment bringával, vagy gyalog.

Dietmar Oeliger, a Nabu (Naturschutzbung, környezetvédelmi szövetség) közlekedéspolitikai szakértője halmozódni látja a veszélyeket: a növekvő forgalommal az üvegházhatású gázok kibocsátása is nő, magasabb lesz a zajterhelés, és az egyre újabb utak építése egyre több vadon élő állat életterét vágja keresztül.

Szerinte végső soron a politika felelőssége, hogy a lakó- és munkahelyek közelebb kerüljenek egymáshoz. Az új építésű lakónegyedek helykijelölésénél figyelembe kell venni a közösségi közlekedés hálózatát. Az autó alternatívájául szolgáló közlekedési eszközöknek attraktívabbnak kell lenniük. Sokkal több beruházás szükséges a kötöttpályás eszközök és a kerékpáros gyorsforgalmi utak területén. Oeliger szegénységi bizonyítványnak tartja, hogy az úgynevezett Bundesverkehrswegeplan 2030 (szövetségi közlekedéshálózati terv), amely a következő tizenöt-húsz év fejlesztéseit meghatározza, továbbra is főképpen a közúti infrastruktúra fejlesztésére alapoz.

Oeliger az adórendszer átalakítását is e célok szolgálatába állítaná, az ásványolaj-alapú termékek erősebb adóztatásával.

Sabine Zimmermann, aki a baloldaliak frakcióalelnöke a Bundestagban, úgy véli, hogy a magasabb mobilitásnak ára van, a növekvő stressz, mindez különösen a hosszú távú ingázóknál vezethet egészségügyi problémákhoz. Támogatja, hogy a munkaadók rugalmasabb munkaidőmodelleket dolgozzanak ki, hogy az ingázási stressz valamelyest oldható legyen.

Az ingázók megoszlása Németország keleti és nyugati tartományaiban erőteljes egyenlőtlenséget mutat és ez az életszínvonal-különbségre is rávilágít: az egykori NDK területéről 404 ezren ingáznak nyugati tartományokba, ellenirányban csak 158 ezren.

A BBSR szerint az ingázás egyik fő oka a nagyvárosok megemelkedett telek- és lakásárakban, a magas lakbérekben rejlik, elsősorban Berlinben, Hamburgban és Münchenben. A legtöbb ingázóval München tartja a beáramlási rekordot, itt naponta 365 ezer ember áramlik be a környező területekről. Münchent Frankfurt am Main követi, 352 ezer ingázóval, ami egyben azt is jelenti, hogy a város minden három munkavállalójából kettő érintett. A kisebb településeken sokkal kiegyensúlyozottabb az arány és kisebb a távolság a lakó- és a munkahely között.

2016-ban 1,3 millióan laktak több, mint százötven kilométerre a munkahelyüktől, közöttük vannak napi és heti ingázók is. Esetükben az átlagos távolság egy jó évtizede nem változik, de számuk enyhén növekszik.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!