Több mint egy évszázadba sok esemény belefér. A szlovéniai hegy nevét viselő mozdonyt a müncheni Krauss gyár 1901-ben építette, a Triglav lábánál kanyargó feistritzi erdei vasúton állt üzembe. Tizenöt évvel később hadimozdonnyá vált, KKhB RIIId hadijellel, 481-es pályaszámon a Császári és Királyi Hadsereg Tábori Vasútja (Kaiserliche und Königliche Heeresfeldbahn) üzemeltette.

Még Kismaroson, 2007-ben. A képre kattintva galéria nyílik a kisvasut.hu portál felvételeiből (fotó: Tatai András)

A Triglav azon kevés járművek egyike, amely az első világháború után nem az utódállamok egyikébe, hanem pont hogy az anyaországba költözött: az inóci kőbánya, azaz a királyréti uradalom vasútjára. Már ekkor Triglav volt: a wochein feistritzi (ma Bohinjska Bistrica, Szlovénia) erdei vasúton volt a „keresztelő”. A második világháború után a két, Királyréten maradt gőzös egyike volt, az 1945-ben kapott ÁEV 356,301-es pályaszáma ellenére mindig csak Triglavként emlegették. A gőzüzem 1962-ben szűnt meg a királyréti kisvasúton (a 600 milliméteres nyomtáv a hetvenes évekbeli rekonstrukcióig megmaradt), a mozdonyt Paphegy állomáson használták tovább fűtőkazánként, ám alkalmanként különvonatokat is továbbított. A börzsönyi erdőgazdaság 1972-ben ajánlotta fel a Közlekedési Múzeumnak a nagycenki gyűjteménybe.

Szállítás előkészítése Kismaroson november 30-án (a külön nem jelölt képek Szűcs Zoltán József felvételei)

A Triglavot 2007-ben szállították vissza a Börzsönybe, a kismarosi állomáson állították ki, az Ajkára vitt Csingervölgy helyére. A Kisvasutak Baráti Köre, az Ipoly Erdő Zrt., a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum teljes együttműködésben újítja fel az öreg gőzöst, az alapcél a hiányzó alkatrészek pótlása, a bemutatható állapot és a mozgóképessé tétel.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!