Trükkös, jól kitalált feladatokkal, és a vártnál némiképp rosszabb idővel, de hat repülhető nappal zárult az év egyik legfontosabb utánpótlás-nevelő versenye. Az előjelek nem voltak kedvezők, az országot három hétig eső áztatta. A lelkesedés azonban ennek ellenére nagy volt: rengeteg hazai és külföldi ifi versenyző jött el megmérettetni magát. Az edzőnapokon sajnos nem volt repülhető az idő, így aki már kedden leérkezett Szegedre, hogy gyakoroljon egy kicsit, az is csak a gyalogsági ásóval tudta a fenyegető árvizet elhárítani a sátra mellől. A hangulaton viszont nem hagyott nyomot az időjárás, így kiváló kedvvel készült mindenki a múlt hét szombaton kezdődött egyhetes versengésre.

Nézzen szét a szegedi versenyen! A képre kattintva galéria nyílik!

Az első napokban gyorsan kiderült, hogy még a Kiskunság homokja sem képes két-három nap alatt elnyelni azt a mennyiségű esőt, ami július közepétől érkezett az országba. Mindenhol fénylettek a tócsák a mezőkön, ami a termikekre és a felhőalapra is rendkívül rossz hatással volt. Míg tavaly, a szintén Szegeden megrendezett Nemzeti Bajnokságon az aszály idején akár háromezer méteres felhőalapokkal is találkozhattunk, addig idén már az 1500 méter is szédítő magasságnak számított, annyira alacsonyan lehetett csak közlekedni. Ilyen munkamagasságnál viszont fokozottan kell figyelni, hiszen elég kétszer mellémenni a termiknek, és a lelkes versenyző máris azt számolgathatja a terepen, hogy milyen gyorsan sikerült a kisegítőjének még két embert találnia a táborban, hogy végre elindulhasson a szállítókocsi a szántóföldön pihenő repülőgép felé.

A feladatok változatosak voltak: amikor az ország keleti része ázott vízben, akkor nyugatra kellett menni, amikor pedig Kalocsát áztatta el az eső, akkor Orosháza felé indultunk. Voltak nagyon jól sikerült napok is, amikor egy, az utolsó pillanatban a griden kiosztott feladat-változtatásnak köszönhetően kiváló átlagokat lehetett repülni, de az időjárás szeszélyességét jól mutatta az is, hogy az egyik napon az egész mezőnyből csak egy szál Pirat ért haza, az is 38-as átlaggal. Az alacsony alapnak köszönhetően viszont legalább sűrűn voltak emelések, így apró, kis lépésekkel lehetett haladni előre. A későbbi repülések szempontjából nagyon fontos tapasztalat volt, hogy megtanultunk 1000 méter alatt távot repülni, ami később az otthoni teljesítményrepülésre is jó hatással lehet.

A szervezők igazán kitettek magukért, a felvontatások gyorsan mentek, a meteorológiai tájékoztatás is jó volt, és a feladatkiírásba is csak egyszer-kétszer csúszott kisebb malőr, de ezek sem voltak komolyak. A szegedi csapatot dicséri az is, hogy a számukra is egyre nehezebbé váló körülmények ellenére ilyen jó hangulatú és eredményes versenyt szerveztek, ami ráadásul nagyon sok fiatal pilótával szerettette meg a versenyrepülést, ami a hazai sportrepülés utánpótlása szempontjából is létfontosságú. Az ifi versenyzők szerencsére sokan voltak, és további plusz motivációt jelenthetett számukra az a Colibri II-es logger, amit a legjobb 25 év alatti pilótának ajánlott fel az Aktuál Bau Kft. és a Szemp Air Kft. A nagy értékű eszközt végül a 19 éves – de már Jantar 2b-vel induló – Lencsés Péter nyerte.

A verseny végig izgalmas volt: a hazai klub géposztályban például egészen addig nem lehetett eredményt hirdetni a zárónapon, amíg az utolsókig küzdő, de végül terepre szálló Oswald András autóval haza nem ért, hiszen az összetettben még neki is volt esélye a győzelemre. A többi géposztályban is érdekes volt a verseny, az izgalmak talán csak a szabadosztályt kerülték el, ahol a végső győztes, cseh Robert Sima annyira vezetett az utolsó nap előtt, hogy a szombati számra inkább a feleségét ültette be a gépébe, hadd repüljön ő is egy kicsit.

A záróbulin a szokásos díjátadás mellett még egy igazi lovagias gesztusnak lehettünk szemtanúi. Hegedűs László Bagoly, aki az idei évet a rekordtáblázat meghódításának szentelte, még tavaly, a Nemzeti Bajnokság után fogadott a Szegeden repülő Nagy Sándorral, hogy megdönti Sanyi bácsi 1990-ben, még Jantar 2b-vel felállított országos rekordját a 750 kilométeres háromszögön. Ez végül sikerült is Bagolynak, aki a fogadás tárgyát képező tálca sörrel meg is érkezett az utolsó estére, de legalább ennyire elismerésre méltó az is, hogy Sanyi bácsi rekordját – amit még bőven a fényképezős korszakban repült – csak 24 év után sikerült megdönteni.

Mindent összevetve egy tanulságos, küzdelemre nevelő, eredményes, és ami szintén nagyon fontos biztonságos versenyt zárhattunk le vasárnap reggel, amikor mindenki hazaindult a sátortáborból. A jó idő miatt volt olyan is, aki inkább hazarepülte a gépét, hiszen idén minden nap, amikor nincsen eső vagy hatalmas zivatar, igazi ajándék. Reméljük, jövőre újra találkozunk majd Szegeden, ahol egy legalább ilyen jó hangulatú versenyen vehetünk majd részt.

Az eseményeken készült képek galériája, Kolos Ferenc kamerájából itt nézhető meg.

Eredmények

HUN Club kategória

  1. Bors Gábor
  2. Oswald András
  3. Laktis Balázs
  4. Szabó Bence
  5. Schieber András
  6. Endrődi Balázs

FAI Club kategória

  1. Makai Sándor
  2. Vámosi Tamás
  3. Paszternák László
  4. Vörös Jenő
  5. Galuzinyec Vlagyiszláv
  6. Bíró Bálint

15 méteres kategória

  1. Kapuy Ádám
  2. Magyar István
  3. Surányi Zoltán
  4. Márkus Tímea
  5. Ábrok Ágnes
  6. Szauer Zsolt

Open kategória

  1. Robert Sima
  2. Dietmar Daul
  3. Lencsés Péter
  4. Rajncsák István
  5. Borkuti Béla
  6. Pollerman Judit

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!