Mellékvonalnak, zsákvonalnak épült még a „boldog békeidőkben”, 1893-ban, a Szarvas–Mezőhegyes–Orosháza vasútvonallal egy időben. A környék elsősorban a cukorrépa-termeléséről volt híres, szezonban, répakampány idején komoly mennyiségeket szállítottak ebből a terményből. 1956-ban épp ezért vágányátépítést végeztek Kondoroson, de nem sokkal később az 1968-as koncepció már „halálhírét keltette”. Akkor – a fejlesztési tilalom dacára – még folyamatosan üzemelt a vonal, sőt, 1982-ben a megnövekedett terhelés miatt felújítást is végeztek. Aztán előbb a szállítás közútra terelése, majd a hazai cukorgyárak zömének bezárása is segítette a vonal haldoklását. Talán legtovább, 1993-ig itt maradt fent Magyarországon a vegyesvonati közlekedés. Tíz évvel később végleg megszűnt a teherszállítás, pár utassal döcögő Bzmot-ok lézengtek a vonalon, ám a párhuzamos közút hiánya miatt mégis maradt a vonal. Egészen mostanáig: a vegetálás véget ért, a halál beállt.
Az utolsó iránytábla
(fotó: Ancsin Ákos)
Nemsokára indul Kondoros felé
(Balog Zsolt felvétele)
Utoljára láthattuk egyszerre szabadot adni az orosházi és a kondorosi vonal jelzőjét
(Balog Zsolt felvétele)
A kutya sem kíváncsi a mellékvonalakra???
(fotó: Tóth Gergely)
Célkeresztben
(Tóth Gergely felvétele)
A legutolsó
(fotó: Ancsin Ákos)
A holnapi iránytáblát már odakészítették a peronra
(fotó: Tóth Gergely)
Mécsesek búcsúztatták a kondorosi állomáson az utolsó vonatot
(fotó: Balog Zsolt)
