csik

 

 

Komáromban már hét óra körül érezni lehetett valamit a levegőben, és nem csak a csípős dunai szelet. Komárom ugyanis elveszítette elágazó-állomási szerepét. Vasárnaptól már nem csak Almásfűzítőn át Esztergomba, de Kisbéren és Móron át Székesfehérvárra sem indul több vonat.

 

01
A 330-as Bz a komáromi fűtőházban, fél nyolc előtt nem sokkal. Még húsz perc...

01a
Emléktábla...amikor még járt a vasút, és volt is miről megemlékezni
(fotó: Béress Zsuzsa és Molnár Gábor)

 

02
Mécses a vezetőálláson. Bár a vonat áll, a GPS szerint 99 km/h a sebességünk


A motor- és a mellékkocsi már a fűtőházban megtelt. Az utolsó útra a vonalon dolgozó vasutasok és családtagjaik mellett sok, a vasutat rendszeresen használó, ingázó civil is eljött. Mikor a vonattal beálltunk a személypályaudvarra, újabb népes csoport csatlakozott hozzánk, ezen kívül minden állomáson volt néhány felszállónk. Közhely ugyan, de sok jó ember kis helyen is elfér, a két kocsiból álló szerelvény Komáromtól Esztergomig zsúfolásig volt tele. A vonaltól mindenki búcsúzni akart. Mécsesekkel, emlékplakátokkal, politikai tiltakozó táblákkal, fekete zászlókkal. A maga módján mindenki kifejezte fájdalmát, szolidaritását. Vonatunk már Komárom második vágányán állt indulásra készen, de még vártunk. Megvártuk az utolsó Székesfehérvár–Komárom vonatot, egyrészt hogy búcsúzhassunk, másrészt mert volt átszálló utas. A várakozás csendben, lassan telt. Az arcokon kényszerű mosoly, látható fájdalom. A hűvös időben lassan-lassan előkerültek a különféle flaskák, üvegek.

03
Búcsúzó feliratok, koszorú, fekete zászló, mécses. Az utolsó út. Ez bizony temetés

03a
A búcsúra feldíszített mozdony
(fotó: Béress Zsuzsa és Molnár Gábor)

 

03b
Nem maradt felület a Bzmot-on, ahova ne tettek volna ki valami emlékfeliratot
(fotó: Béress Zsuzsa és Molnár Gábor)

04

Nyolc óra körül az első vágányra befutott a 336-os Bz-vel a fehérvári vonat


Aztán nyolc óra után pár perccel a második vágány kijárati jelzőjén felvillant a fehér fény. Hívójelzés a búcsúzó vonatnak. Hívni vissza az állomásra, hívni csak még egyszer legalább! És felzúgott a motor, felharsant a kürt, felvillantak a fényszórók. A hangszórókból Demjén Ferenc Mikor elindul a vonat című száma szólt. „Még végtelen az út, utazom, visz könyörtelenül vonatom, így hát a világ pár arc, pár édes emlék, pár édes csók csupán mi az állomásokon vár.” Kürttel búcsúzott a fehérvári Bézé, és a fűtőházi tartalék Bobó is, de még a teherpályaudvaron álló Szili és Laminátka vezére is nyomta a kürtöt! Néhány perce kürtszótól volt hangos az állomás. A 32911-es számú vonat kihaladt Komáromból. Útját végig hangos kürtszó, és villogó fényszórók kísérték. Volt autós, aki hosszú percekig a vonat mellett haladt, és velünk együtt dudált, villogott. Ő bizonyára tudta, miről van szó. És tudta az a buszsofőr is, aki Ikarusával az útátjárónál villogott, és tisztelgett az elhaladó vonatnak. És tudták a lakók. A legtöbb ablakból integető kezek, szomorú arcok búcsúztatták a menetet.

05
Mécses, fekete zászló. Sötétbe burkolózott állomás


A vonaton süteményt, italt kínált körbe mindenki. Nem ünnepség ez, hanem halotti tor, kényszeresen vidám hangulatban. Csak így lehet feldolgozni ezt – már ha fel lehet egyáltalán. Aztán valaki pezsgőt bontott – legalábbis ezt kiabálták néhányan. De nem, Neszmély állomás a mécsesek sora mellett egy durrantyúval várta a vonatot. Itt is maroknyi csapat fogadta a Studenkát, néhányan csatlakoztak is. És döcögtünk tovább.

06

Egy talpalatnyi helyet nem találni se a motor-, se a mellékkocsiban


Körülbelül húsz perc késéssel érkeztünk meg Esztergomba. Érthető, a legtöbben itt várták a vonatot. Volt, aki búcsúzni jött, volt aki reménykedni, volt, aki csendesen tiltakozni – és volt, aki még mindig nem hitte el, hogy másnap reggel már nem jön Komárom felől vonat. Helyi televíziós stáb, újságírók és civilek hada rohanta meg a vonatot, utasait és személyzetét videokamerák, jegyzetfüzetek, fényképezőgépek és mobiltelefonok sokaságával. Sokáig tartott a búcsú, a körüljárás előtt nem volt könnyű feladat a rengeteg embert kitessékelni a vágányok közül.

07

Esztergomban várták legtöbben az utolsó vonatot

 

08
A táblán is kint a felirat: az utolsó vonat


A bézé körüljárta egyetlen mellékkocsiját, közben a táblák is átkerültek a járművek másik végére. Elöl egy laminált iránytábla, közepén „az utolsó vonat” felirat. Koszorú, szalagok, fekete zászló az ablaktörlőre tűzve. Az ajtókon emléklap: Egy komáromi Bz-fotó, a már ismert három szóval, a dátummal és a vonatszámokkal. A mellékkocsi hátsó ablakában két A/4-es lapon „Utolsó vonat” felirat áll, alatta Esztergomtól Komáromig sorban az állomások és megállóhelyek nevei. Néhányan már sürgetnék az indulást, mondván késünk. Késünk?! Pedig milyen korán van ez még utolsó vonatnak!

Végül több, mint harminc perc késéssel indul el a 32928-as számú vonat. Az utolsó személy a 4-es vonalon. Még most is sokan utaznak. Mivel az utasok többsége a vonal melletti településeken lakik, lassan-lassan fogy az utaslétszám. Nyergesújfaluban szinte mindenki leszállt a vonatról – de csak elköszönni. Egy-egy rövid beszéd, néhány bekiabált szitokszó azoknak, akik miatt most itt vagyunk. Aztán az állomásfőnök csendre intett, mindenki együtt énekelte a Himnuszt. Utána Máté Péter Egyszer véget ér című száma szólt a hangszórókból. Az emberek lassan visszaszálltak a vonatra, és a bézé lassan megindult. Lassan, csendben, hogy mindenki hallja: „Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább, és az állomáson állunk, ahol integetni kell, de a búcsúra csak pár ember figyel.” És mint idefelé, szólt a kürt, villogott a fényszóró egész úton. A füttykoncertet két nagy durranás, és csillagszórószerű fények szakították meg. Neszmély ismét meglepetést szerzett: a 32928-as vonat elé két durrantyút is kihelyeztek. Az egyik sínszál végigrakva mécsesekkel, a peronon fekete zászlók sorakoztak. Almásfüzítőtől Komáromig nem jött szembe semmi, egyedül robogott a vonat az éjszakában. Komárom előtt aztán több szerelvénnyel is találkoztunk. Mindegyiken szólt a kürt, integetett vagy tisztelgett a vezér. Végül több, mint ötven perces késéssel érkezett Komáromba a 330-as Bézé, de a harmadik vágányon még ott állt a Győrbe tartó Flirt. Sokan át is szálltak, mások a közeli hipermarket felé vették az irányt. A peronon néhányan a Himnusszal búcsúztak. Lassan lekerültek a járművekről a táblák, szalagok, és az emberek is elmentek lassan. Éjfél elmúlt. És Esztergomba, de Székesfehérvárra sem indul reggel vonat.

 

09

Mécses a pálya mellett

 

10_hkv

A Nehéz György által készített búcsú-iránytábla

Arnold Balázs


A külön nem jelölt képeket a szerző készítette