Vasútmúzeum a Baltikumban
A nyugat-észtországi Haapsalu fürdővároskát 1905-ben érte el a vasúti sínpár, ez tette lehetővé a Tallinn–Kelia vonalon utazóknak a tengerpart könnyebb elérését. Mintegy tíz évvel később újabb nyolc kilométerrel bővült a vonal, a Nagy Péter orosz cár által alapított fontos katonai kikötőig, Rohuküláig. Már 1935-ben dízel-elektromos motorvonatok jártak a szakaszon, Tallinnból körülbelül két óra alatt megtéve a távot.
A rendszerváltás, a Szovjetunió felbomlása erősen leromlott állapotú vasutat hagyott Észtországra. A menetidő több mint három órára növekedett a rossz pályaállapotok miatt, az utasok egyre inkább az autóbuszokra szoktak át. Az észt kormány 1995-ben döntött a személyszállítás megszüntetéséről, 1997-ban a már csak teherfuvarozásra használt vonalat magánkézbe adták. A pályafenntartással azonban az új tulajdonos sem sokat törődött, az egyre jobban csökkentett tömegű, üzemanyagot, fűrészárut, gyümölcsöt, ócskavasat, szenet, sót és halkonzervet szállító tehervonatok a pályát is tovább rongálták. A vonalat végül 2004-ben zárták be véglegesen, a helyén kerékpárutat alakítottak ki.
A historizáló stílusban megépített állomásépület és az úgynevezett császári pavilon 1997 óta ad otthont az Észt Vasúti Múzeumnak, ahol a szovjet múlt örökségén kívül magyar vonatkozásokat is találunk.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
