csik

 

 

Szombathelyen 1897. június 4-én indult meg a villamosforgalom, az országban harmadikként (Pozsony és Budapest után). A forgalmat – talán egyedi módon – nem a város, illetve egy közlekedési cég, hanem a Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság (VEMR) szervezte. A vasútállomástól a Nagykar utcáig 1,6 kilométernyi hosszon indult meg a forgalom. 1900-ban a Kálvária templomig hosszabbították, majd 1903-ban a pályaudvar előtt hajtottak végre kisebb nyomvonal-korrekciót. Tíz évvel később a kocsiszín is a Kálvária téri végállomás közelébe került, így a vonal elérte végleges, 3,1 kilométeres hosszát. A méteres nyomtávú, egyvágányú pályán három forgalmi kitérőt létesítettek. Talán furcsának tűnik, de a villamos postát is szállított: a motorkocsik elején helyezték el a levélszekrényt, amelybe az utasok a küldeményeiket bedobhatták, a végállomásra érkezve a pályaudvar postahivatala dolgozta fel és továbbította a leveleket. A villamosvasút eredeti beszerzésű járművein kívül 1951-ben Szombathelyre kerültek az eredetileg budapesti benzin-elektromos motorkocsik is, 1000 milliméteres nyomtávú villamossá alakítva. A következő évben még két, a fővárosban fölöslegessé vált J típusú motorkocsit is kaptak, ezzel lehetővé vált a már hatvanadik évüket taposó régi járművek selejtezése.

 

01
Az egyik eredeti beszerzésű villamos nem sokkal selejtezése előtt, az ötvenes évek elején. Eredetileg pótkocsinak épült, motorkocsivá 1910-ben építették át. A homlokfalon jól látszik a postaláda helye
(forrás: Régi magyar villamosok)

05
Pár évvel ezelőtt ez a villamoskocsi még a vasútállomás előtti téren állt talapzatra emelve, de a folyamatos rongálások miatt a Smidt múzeum udvarára menekítették


Az 1968-as közlekedésfejlesztési koncepció az egyvágányú villamosvonalak fokozatos felszámolásáról is rendelkezett, ezzel megkezdődött a szombathelyi villamos lassú haldoklása. A pályaállapotok egyre elhanyagoltabbá váltak, „arra a kis időre” nem volt már értelme a napi karbantartáson, szinten tartáson kívül másra is fordítani a pénzt és a munkaerőt. Az utolsó időkig is hajnal öt órától éjjel fél tizenkettőig közlekedtek a villamosok, ha a pesti gyors késett, az utolsó villamoskocsi bevárta a pályaudvaron. Emiatt, és az olcsóságért (60 fillérbe került egy menetjegy, amikor Budapesten és a többi villamosos városban már 1 forint volt) a lakosság ragaszkodott volna a villamosközlekedés fennmaradásához... Az utolsó kocsi 1974. augusztus 20-án gördült végig a vonalon. Egy városi legenda szerint pár nappal később egy villamosvezető önhatalmúlag kihozott a remizből egy villamost, és mintegy búcsúmenetként nagy feltűnést keltve végigment a vonalon.

 

02
Az új építésű ház helyén állt a kocsiszín a megszüntetés idején, a vonal végállomása a mai gyalogátkelőhelynél volt

03
A villamos ma még fellelhető maradványai: felsővezetéktartó oszlop...

04
...és falikampó
(a külön nem jelölt fényképeket Csík Dániel készítette)


Hogy mit hoz a jövő? A város vezetése az elmúlt évtizedben többször is nyilatkozott arról, hogy a középtávú tervekben szerepel a villamos visszaállításának a lehetősége. Idén júniusban jelentették be, hogy elkészült egy tanulmány, amivel az EU-nál is pályázna a város. Az újonnan építendő hálózat nem a régi nyomvonalat követné, hanem a belváros és a külső lakótelepek összeköttetését biztosítaná. Távlati tervek foglalkoznak a környező települések bekapcsolásával is HÉV jellegű forgalomban.