Vitorlázógépek a világ tetején: búcsú az Everesttől

Ugrósdy Márton   ·   2014.03.20. 10:00
cim

Hivatalosan is véget értek az idei Himalája-expedíciók. Mint arról mi is többször beszámoltunk korábban, két nagynevű pilóta is versenybe szállt a Mount Everest meghódításáért, a győzelem pedig végül a német Klaus Ohlmanné lett.

Kawa a kabinban: a nepáliak nem engedték az igazi csúcsrepüléseket<br>(fotók: sebastiankawa.pl)

Ez sem vette el azonban a kedvét a lengyel Sebastian Kawának, aki február elején tért vissza Nepálba, hogy ASH 25 típusú gépével a lehető legtöbb tapasztalatot gyűjtse össze erről a repülővel még kevésbé feltérképezett régióról. Helyzete azonban most sem volt kedvezőbb: a helyi hatóságok ugyanis továbbra sem tudtak mit kezdeni a vitorlázórepülővel, így a motoros gépekre vonatkozó szabályok és eljárások szerint kellett üzemelniük a poharai repülőtérről. (Mint korábban megírtuk, Ohlmannék Stemme típusú gépe más elbírálás alá esett, mert saját motorja révén tudott gurulni és felszállni.)

Különleges terep, van hullám, nem könnyű, de repülhető a Himalája

Mivel az engedélyeztetés nem volt egyszerű, Kawáéknak elsősorban csak a Poharához legközelebb lévő Annapurna-tömb körül volt szabad repülniük. Nagy tervüket, az Everest megközelítését meg sem kísérelhették, ugyanis a légiforgalmi irányítástól erre nem kaptak engedélyt. Kawáék ezért a repülőtér közelében igyekeztek feltérképezni a környezetet és a szélviszonyokat. Igazán magasra sem tudtak emelkedni a korlátozások miatt, így többször előfordult az is, hogy hiába álltak készen a magassági repülésre, „csak” négyezer méterig emelkedhettek, mert erre adott engedélyt az irányítás.

A távolban a hegyek hegye

A tapasztalatok mindenesetre nem voltak rosszak: most már biztos, hogy a Himalájában lehetséges motor nélkül repülni, és a termikeken kívül a hullámban is fenn lehet maradni. Az időjárási viszonyok feltérképezése még biztosan tovább fog tartani, mert az egyes tömbök és gerincek rendkívül váltakozóvá teszik a meteorológiai körülményeket, de az első tapasztalatok mindenképpen pozitívak. Kawa egyik deklarált célja egyébként éppen annak bebizonyítása volt, hogy a Föld legmagasabb hegységében is lehetséges a repülés, és ebben az ügyben sikerrel is járt. Attól persze még messze vannak ők is, hogy versenyt rendezzenek az Everest lábánál, de most már legalább tudjuk, hogy ez nem is annyira őrült ötlet.

Veszélyes gerincek, gyorsan változó időjárási körülmények

Ohlmann és Kawa repülései egy új régiót tártak fel a repülés számára. Igaz, hogy a helyi hatóságok még nincsenek felkészülve a vitorlázórepülőkre, és a környék is számos veszélyt rejteget még, de a mostani felszállások egyértelműen bebizonyították, hogy komoly lehetőségek rejtőznek a nepáli hegyláncok között.

Kawának évközben maradnak a világversenyek

Most már mind a két expedíció visszatért Európába: Ohlmannék hazarepülték az egyik gépüket (a másik ottmaradt Poharában), Kawáék pedig konténerbe pakolták saját ASH-jukat. A két pilótával az európai szezon kezdetével pedig majd a közelben is lehet találkozni: a német ász szokás szerint dél-franciaországi repülőterén várja az alpesi repülés megszállottjait, Kawa pedig valószínűleg az idei világbajnokságokon is ott lesz majd.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek