Vitorlázógéppel a világ tetején: az egyiknek sikerült

Az iho/repülés hetek óta kíséri figyelemmel a nagy kalandot: egyszerre két expedíció, egy német és egy lengyel is próbálkozik a Mount Everest meghódításával. Klaus Ohlmann a német kormány támogatásával működő Mountain Wave Project pilótája, Sebastian Kawa pedig sok-sok világverseny győztese.

Egyelőre pihenőre vonult mindkét nepáli repülős expedíció: Sebastian Kawa hazatért Lengyelországba, és februárban megy majd vissza a Himalájába, Klaus Ohlmann pedig szintén Európában töltötte az ünnepeket. A német nagyágyúnak viszont sikerült az, amire már sokan vártak: (motoros) vitorlázójával sikeresen repült el a Mount Everest mellett.

Hiába nyer valaki kilenc világbajnokságot, vagy állítja fel világrekordok tömegeit: a repülés szabályai rá is vonatkoznak. Különösen igaz ez a minden pilóta életét megkeserítő papírmunkára, hiszen mind Ohlmann, mind Kawa expedíciója komoly késéseket szenvedett el a szükséges engedélyek beszerzésének nehézségei miatt. Nepálban most tartották az ország történetének első szabad választását, a kormányzás és a hivatalok hónapokra leálltak, így a légügyi hatósággal sem sikerült zöld ágra vergődniük az európai pilótáknak. Ennek a legfontosabb következménye pedig az lett, hogy csak egy viszonylag kis területet használhattak a Himalája felett, a légtér korlátozásai, mind kiterjedésben, mind magasságban jelentősen csökkentették a siker esélyeit.

Kawa kálváriája

Kawának ráadásul késett a gépe is – mint arról korábban már mi is beszámoltunk –, eléggé sokáig tartott, mire Kalkuttából eljutott Poharába a korábban már behajózott ASH25. A lengyel pilóta ki is borult emiatt saját honlapján, és részletesen írt arról, milyen nehézséget okozott a különböző engedélyek, vámpapírok beszerzése, na meg a folyamat megolajozása. A lengyel csapat szerencsétlenségére ráadásul pont akkor lett vége a jobb időjárásnak, amikor a konténer megérkezett a repülőtérre, ezért végül a szakadó esőben kellett megejteni az első felszállást. Az idő amúgy is szorított, hiszen a közelgő ünnepek miatt mindenki haza akart menni, és az eredeti engedélyek is lejártak, így végül csak egy háromnapos ablak állt rendelkezésre a repülések végrehajtására. Nem jelentett könnyebbséget az sem, hogy a repülőgépet a poharai közforgalmi repülőtéren kellett tárolni, és innen kellett végrehajtani a felszállásokat is. A nagy fesztávú vitorlázógép ráadásul nem mozog olyan könnyen a földön, mint az utasszállítók: a szárnyakat például egy embernek kell vízszintesen tartania gurulás közben, így a taxizás is jelentősen lassabb, mint akár egy Cessnával. A lassúság miatt ráadásul a poharai torony csak napi egy felszállást engedélyezett, így összesen háromszor emelkedhetett levegőbe az ASH.

A második nap sem volt sokkal sikeresebb: a levegő hideg volt és nedves, így a repülőtér környékének egyetlen termikje után végül le kellett szállnia a vitorlázórepülőknek is, így már csak egyetlen nap maradt a decemberi túrából, hogy értékelhető repülést hajtsanak végre, és bejussanak a Himalája völgyei felé. Az utolsó nap végül sajtótájékoztatóval kezdődött, majd a repülés következett. Az időjárás viszont csak dél körül kezdett mozgolódni: ekkorra sikerült a Napnak egy picit áttörnie a felhőtakarót, a szélelőrejelzések szerint pedig az Annapurna környékén hullámtevékenység kialakulására is számítani lehetett.

Kawáék ezért gépbe ültek, felszálltak, és megpróbálták kihasználni az év utolsó lehetőségét a repülésre. Nepálban – a hegyvidékekhez hasonlóan – igazán egyedi az időjárás: a melegebb, nedves völgyekben nagyobb az instabilitás, és a szél jellemzően délről észak felé, a hegyek felé fúj. Emiatt a hegyek lábánál, ahol hidegebb a levegő, az érkező meleg levegőből kicsapódik a pára, és felhők keletkeznek, amelyek a látást is jelentősen rontják. Magasabban viszont a jetstream hatásai miatt pont az ellenkező irányba, északról fúj a szél, így jelentős szélnyírás jön létre a két réteg között.

Ráadásul az ASH motorja csak 2500 méterig tudja emelkedésben tartani a gépet, ezért Kawáék végül egy szomszédos hegyoldal felé indultak el, ahol sikerült lejtőzni, és a motort is ki tudták kapcsolni. A hegyoldal mellett repülni nem volt veszélytelen, ugyanis ha a földlátás megszűnik, akkor életveszélyes lett volna a sziklák környékén maradni, minimális látási viszonyok mellett. Kawáéknak azonban szerencséjük volt, magasabban már a szél is elkezdett fújni, és a felhők szél felőli oldalán lejtőzve tovább tudtak emelkedni. Ezután az emelés után hullámban ugyan feljebb tudtak jutni, de a szélerősség a magassággal egyre inkább nőtt, így a géppel néha már a maximális sebességgel kellett repülni, hogy előre tudjanak jutni a következő emelőtérig.

Az Annapurna legmagasabb csúcsát végül nem sikerült meglátogatni, mert az erős szél miatt kialakuló turbulencia tönkretette a lamináris áramlást, viszont az alacsonyabb gerinceken a vártnak megfelelően alakult ki a hullám. Végül többórás repülés után szálltak le Poharában, ahol még arra is jutott némi ereje a csapatnak, hogy szétszedje a repülőt a hosszú pihenő előtt.

Kawáék februárban visszatérnek majd Nepálba, és addig megpróbálják beszerezni azokat a papírokat is, amelyeknek köszönhetően majd kelet felé, a Mount Everesthez is eljuthatnak. Ráadásul decemberben az erős szél miatt az időjárási körülmények sem a legjobbak, éppen ezért indultak el korábban, hogy még novemberben is a levegőbe tudjanak emelkedni – nem véletlenül bosszantotta őket annyira a hatósági engedélyek problémája. Azt viszont sikerült megcáfolni, hogy 130 kilométeres szélsebesség felett már csak turbulencia van a magasban, hiszen most 180 kilométeres szélben is sikeresen repültek hullámot a hegyek között. Megállapították azt is, hogy a hullám a völgyekbe nem ér le, így a kiemelkedés biztosan nehezebb ügy lesz, ezért a februári küldetés célja lesz a termik- és lejtőrepülés kikísérletezése is. Kawa célja főként az, hogy egy új helyszínt adjon a vitorlázórepülésnek, és egy látványos rendezvénnyel bizonyítsa be: lehetséges sikeres motor nélküli repüléseket végezni a Himalájában is.

A veterán német hullámrepülő okosabban választott repülőgépet, ugyanis a Stemme legalább képes egyedül, külső segítség nélkül gurulni, így a poharai repülőtéren is könnyebben mozgott, mint Kawa ASH-ja. Neki már az első felszállások során sikerült az Annapurnához eljutnia, köszönhetően a Stemme erős motorjának, és a völgyekben kialakuló termikeknek. Bár a vitorlázórepülés még nem igazán elterjedt a régióban, a siklóernyősök már régóta repülnek Nepálban, a legnagyobb központjuknak Sarangkot számít. Olhmannék is erre indultak, majd az Annapurna tömbjétől nyugatra lévő völgyben emelkedtek meg: itt elég nagy a távolság a két gerinc között ahhoz, hogy kialakulhasson a hullámmozgás. Ugyanakkor távolabb, a mélyebb völgyekben továbbra is felhők vitték a prímet, így a hazatérés egy kicsit trükkös volt. A német csapatnak még egy gondja akadt: a motor ugyanis néha magától leállt, ennek az okára pedig sokáig nem jöttek rá, de valószínűleg a hideg levegő miatt akadozhatott a teljesítmény.

Végül december 14-e hozta el azt a pillanatot, amire mindenki várt: az előrejelzések kedvezőek voltak, a modellek szerint a Himalája gerincén összefüggő hullámrendszerek kialakulására lehetett számítani. Felszállás után ismét termikekben majd hullámban repültek: a géppel először a Manaslu felé vették az irányt, azonban 6000 méter környékén egy kemény rotorba futottak bele. Miután összeszedték a kabinban szanaszét repült tárgyakat, kelet felé mentek tovább, Katmandu irányában, azonban egyre inkább kezdtek elfagyni a kormányok. Ohlmann ezt az ívelő állításával próbálta meg kiküszöbölni. Az Everest tömbje előtti utolsó völgyben azután végre célba értek, a völgy közepén egy 11 méteres emelést találva emelkedtek fel a 180 kilométeres szélben: közelebb menni azonban nem lehetett, mert az Everest mögött már csak a turbulencia van, ezt az ott kialakuló, rendezetlen felhőkből állapították meg. A kötelező fotózás után fordultak vissza nyugat felé, hogy végül Poharában leszállva osszák meg élményeiket a földön maradtakkal.

Hogy Ohlmannék mikor folytatják, még nem tudni, az ünnepeket ők is otthon töltötték. Mindenesetre figyeljük majd, mit csinálnak, és jelentkezünk, ha újabb nepáli hírekről tudunk beszámolni.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!