Volt egyszer egy nagy hepaj Tapolcán

iho/vasút   ·   2015.11.01. 13:45
nohabtal0

Vasárnaponként időről időre fellapozunk egy-egy régi Indóházat, bízva abban, önök is olyan örömmel csodálkoznak rá archív írásainkra, mint mi magunk. A mostani az Indóház 2008. júliusi számában jelent meg. A magazint digitális formátumban megvásárolhatja a dimag újságosstandján.

* * *

Ha Nohab, akkor Tapolca!

Tizenöt évvel ezelőtt, 1993. július 18-án – a népszerű mozdonyok magyarországi üzemének harmincadik évfordulója alkalmából – rendezték meg az első NoHAB-GM találkozót Tapolcán. Vasútbarátoknak kedvező nyár volt az, hiszen egy héttel a 125 éves MÁV-ot ünneplő első angyalföldi találkozó után a parádés menet egy része csak kirándult egyet a Balaton-partra. A tapolcai eseményt hitelesen idézi fel Drabik Tibor vasútgépész-technikus élménybeszámolója.

Sohasem nyaraltam a Balatonnál! A barátságom a Nohabokkal tudatommal mégis egyidős: a hetvenes–nyolcvanas évek fordulójáig nyúlik vissza. Tápió menti kötelező rokonlátogatások üde színfoltja volt számomra, amikor a monori sorompó megálljt parancsolt a közút vándorainak, és biztosította az akkor még kizárólag Nohabok vontatta Napfény és Szeged expressz áthaladását. Más utakon, a nagyihoz menet, Pincehely környékén sok csodát láttam: a MÁV-zöld, kéttengelyes személykocsiktól a „bajszos” Szergejeken át a Baranya és Mecsek expresszt továbbító – hétvégi reggeleken és estéken esetleg előfogatolt! – Nohabokig, hiszen ekkor még a pécsi fővonalat nem szőtték be pókhálóval, amelyről az esendő villamos mozdonyok delejezik géptestüket, ha le akarják győzni a messzeséget.

Novák András klasszikus felvétele méltóképpen adja vissza a tapolcai találkozó hangulatát. Éppen a gépek felvonulása zajlik, élen a Szenzációs Négyessel. A képre kattintva galéria nyílik (fotók: Indóház-archív)

Ezek a gyermekkori emlékek kavarogtak bennem, amikor felkerekedtünk a barátokkal azon a szép, nyári reggelen, hogy megünnepeljük a harmincéves M61-es sorozatot. A Délibe érve az első vágányon az M61,013-as vontatta személyvonat tartózkodott, mellette, a másodikon az M61,008 mögé sorozott gyorsvonat várt az indulásra. (Azoknak az éveknek az egyetlen – és utolsó – Nohab-vontatású expressze, az ukki körbejárást igénylő egerszegi Göcsej reggel Budapest felé, délután onnan visszafelé közlekedett.) Mi a személyvonatot választottuk, hogy az Electro Motive Division 16 hengeres zeneművét, az Opus 567-est lehetőleg minél többször élvezhessük.

Utazásunk zökkenőmentes volt. A Kis Gömböc, amelynek pályafutásából még három és fél esztendő volt hátra, harsány figyelj! jelzésekkel fújt ébresztőt a kempingek és üdülők lakóinak. Számos helyen előfordult, hogy VHS-videokamerák kíváncsi objektívjei követték mozdonyunkat, megörökítve az egyre ritkábban adódó nagyszerű eseményt – akkor még – zömében német gazdáiknak. Lelkesedésünket átmenetileg lehűtötte egy kiadós nyári zápor, de reményünk, mely szerint nem esik egész nap, valóra vált. Badacsonytördemicen pótlóbuszra kellett szállnunk, hiszen a kicsiny tapolcai állomás vasúti forgalmát az ünnepi esemény miatt korlátozni kellett.

A vasutasvárosba érve rögtön szembetűnt a példásan felújított felvételi épület és annak rendezett környezete.

A járműbemutató szereplői többségében ismerősök voltak. A gőzösök zömében fekete tömegéből kitűnt a III. osztályú, 269-es Sigl-gép, Európa harmadik legrégebbi, működő gőzmozdonya, amellyel néhány évvel később a Sáfrány József vezette stáb bejárta Erdélyt a „Száz vasutat, ezeret!” című nagyszerű vasúttörténeti dokumentumfilm készítésekor. Megjelent az első hazai gyártású gyorsvonati gép, az Ia osztály, a 324,540, valamint a GYSEV működőképesen megőrzött gőzgépei. A 424-es és a Déli Vasút 109-es gőzmozdonya már a Nohab felmenői közé sorolható, hiszen számos vonalon, vontatási feladattal a svéd dízelgép lépett azok örökébe.

Széles kínálat mutatta be a vidéki Magyarország vasútjának dízelüzemű évtizedeit. A felvonuló mozdonyok ízelítőt adtak a MÁV akkor még sokszínű dízelflottájából, és valamennyien a Nohab pályatársai voltak. (Bár a legnagyobb vasbordájúnak, az M63-asnak már akkor sem volt üzemképes hírmondója.) A Jendrassik György által tervezett motorral gyártott kéttengelyes motorkocsik mellett megjelent az Árpád, az ABbmot 610-es és a GYSEV Rába–Balaton nevű motorkocsija. Utóbbi különösen nagy sikert aratott, hiszen egy emberöltőnyivel a gyártása után is hűen illusztrálja, hogy milyen minőségi ugrás lehetett volna a mellékvonali közlekedésben, amennyiben a MÁV a KGST-kényszer helyett a hazai gyártmányt választja. Ha a fapados Bézét egyesek a mellékvonalak megmentőjeként ünneplik, akkor a magas kényelmi színvonalú Rába–Balaton a mellékvonalak felvirágoztatója lehetett volna...

Az ünnepély céljainak megfelelően a külföldről érkezett mozdonyokban mind a General Motors 567-es mozdonycsaládjának valamelyik tagja dohogott. Az osztrák vasút 2050-es sorozatának EMD 12-567C típusú dízelmotorja van, amelynek érdekessége, hogy tizenkét hengeres, és a fődinamója Henschel-gyártmány. Az egykori Jugoszlávia területéről két Kennedy érkezett. Ezek főgépcsoportja a magyar Nohabbal lényegében azonos, és licenc alapján a jugoszláv ipar is gyártotta többféle kivitelben, különböző rendeltetési célokra. Tapolcán a horvát utódállam jelent meg egy tehervonati (ezüst) és egy személyforgalmi (zöld) Kennedyvel, hiszen az ő gépeik valóban megfordultak azokban az években a dél-dunántúli határállomásokon.

Járműmustra

A tizenöt évvel ezelőtti tapolcai Nohab-találkozón felvonult járművek sorrendben: M61,004–III. osztályú, 269 psz.–Ia osztályú, 204 psz.–GYSEV 17, Va osztályú, 7111 pályaszámú gőzgépek–324,540–109,109–424,247– 75,034–ÖBB 2050,012-0–HZ 2061,012 (tehervonatos Kennedy)–HZ 2063,007–M61,002–BC 353 és Bx sororozatú mellékkocsi–ABbmot 610–Árpád 23-as számú gyorssínautóbusz–GYSEV Ba 701 (Rába–Balaton)–M44,110–M28,1003–M31,2019–M40,230–M62,263–M41,2203–M32,2055–M43,1123–Bzmot 014 (mellékkocsival).

A tulajdonos jelzése nélküli járművek akkor a MÁV állagában voltak.

Természetesen a legnagyobb érdeklődés az ünnepelteket kísérte. A rendezvényre az M61,002-es gép új festést kapott, illetve a négyest ekkor festették vissza a sorozat eredeti arculatát felidéző kivitelűre. (Már így pompázott egy héttel korábban az angyalföldi parádén is.) A tapolcaiak igyekezetét, gondoskodó szeretetét a többi mozdony pedáns megjelenése is jelezte. A tizenkettes kivételével a még üzemelő tizenkét Nohab kifogástalan külsővel mutatkozott. A látványos vasutasünnepen a hosszú útra vezényelt gépeken kívül a telepen mindenki felkereshette a maga kedvencét. Ám a „színfalak mögött” sokak számára már ekkor, vagy ekkor vált nyilvánvalóvá: nagy a baj! Egy félreeső vágányon a lángvágók kegyetlen munkája révén az egyik gépből már csak az alváz, a két forgóváz, a fődinamó és a motor forgattyús és villamos szekrénye maradt meg. A pályakotróra az egyik műszakos dolgozó krétával felírta a mementót: M61,018. Rajongó személyzete valaha Párducnak hívta. Bent a csarnokban, az ünneplők emelkedett hangulatát gondosan megkímélve szunnyadt az M61,015, erőt gyűjtve élete utolsó útjára, az örök vágánymezőkre. Gépszíve ekkor már megszakadt...

A kiállítás, a felvonulás, a vezetőállás és a géptér megtekintési lehetősége, a légkürt, a gőzsíp és a fényszórók önfeledt üzemeltetése hozzátartozik az ilyen parádékhoz. A tapolcai Nohab-találkozó volt az első olyan hazai ünnep a vasút szerelmeseinek, amelyet kimondottan egy járműtípus tiszteletére rendeztek. Azóta ez szerencsére hagyománnyá vált. Hiányérzetet legfeljebb az okozott, hogy a skandináv és Benelux-vasúttársaságok GM-mozdonyai közül egyik sem jelent meg. Egy valóban teljes Nohab-találkozóra még sokáig kellett várni, és messzire kellett zarándokolni, amikor az végre 2004 augusztusában – immáron évekkel a mozdonytípus magyar tagjainak közforgalomból történt kivonása után – a dániai Odensében megvalósult.

Múltidéző sorozatunk korábbi írásai

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek