Zubacska forever

Korcsmáros Gábor/Prága   ·   2020.01.01. 09:00
zubacska_01

Sok év után úgy alakult, hogy végre eljutottam a hőn áhított Magas-Tátrába. Gyerekkoromban nagyon sokszor jártunk „Störbára”, azaz Csorbára, hogy onnan felkapaszkodjunk a Csorbatói állomásra a zubacskával. Mindig is nagy élmény volt becsapni a csak kézzel csukható ajtókat magam után. Csorbáról mindössze tizenöt perc a fogaskerekűvel, azaz a zubacskával felkapaszkodni a Magas-Tátra gerincére, hogy az ember a szlovákiai kétvágányú vasútvonal legmagasabban fekvő állomásáról hipp-hopp ezerháromszázötven méteren találja magát. Kipróbáltam, ugyanolyan élmény-e, mint évekkel ezelőtt. Igen, még mindig az, nem csorbult az élmény.

Ereszkedik a Zubacska Csorba állomásra (fotók: a szerző)

A ZSSK szlovák vasúttársaság már egy ideje hangoztatja, hogy az élemedett korú, de még mindig kiváló állapotban lévő zubacskákat teljesen új járművekre cseréli. Közeleg a nap, amikor a svájci Stadler elődje által gyártott szerelvények, amelyek egyébként az 1970-es Északisí-világbajnokság alkalmából készültek, nyugdíjba vonulnak, és új szerelvények váltják ki őket. Ezért tartottam fontosnak, hogy még egyszer felvitessem magam vele. Csorbán szálltunk le a Regiojet vonatáról, ami Kassáról Prágába tartott. Azért választottuk ezt a járatot, mert az Illy kávé ingyenes a fedélzeten – reggel nyolckor pedig ez nagyon jól jön. A zubacskát így Csorbán sikerült teljes szépségében lefotóznom, volt rá elég időm.

Akkora a csomagtér, hogy még a snowboard is felfér

A többi már lényegében bónusz. Gyors séta a Csorba-tó körül – na jó, csak részben, hiszen ez néhány órát vesz igénybe. Aztán a Tátrai Villamos Vasút vonatával irány Ótátrafüred, ahol átszállás a tátralomnici személyvonatra. Csorbató és Popradské Pleso állomások között látványos a 2004 novemberében történt szélvihar következménye. Gyerekkoromban, úgy emlékszem, itt sűrű erdő mélyén kanyargott a kisvasút egészen Vyšné Hágy-ig. Na most nem. Félelmetesen kopár a hegyoldal, viszont lenyűgöző látkép tárul elénk a környékről. Gyorsan eltelik a pár perc, amit a vonatban töltünk, és máris át kell szállnunk Füreden (Ótátrán, nem Balatonon). Innen már „csak egy köpés” Tátralomnic, ahova ugyanolyan jó minőségű kisvonat visz, mint eddig.

Csorbató állomás

Mivel én sem élek Magyarországon, így mindig felkapom a fejem, ha magyar szót, magyarokat hallok. A vonaton egyebet sem csináltam volna, csak kapkodtam volna a fejemet, ha minden egyes magyar szóra felkaptam volna azt. Nem titok, hogy Prágában élek, így a csehek sem idegenek nekem, így aztán inkább csak csendben bámultam kifelé az ablakon. Nagyon sok külföldi látogató volt a vonaton. Megérkeztünk a célba, ahonnan a kabinos libegő, magyarul lanovka indul a Kőpataki-tóra (Skalnaté Pleso). Évek hosszú során az ember megszokta, hogy a Štart nevű állomáson ne szálljon ki, hiszen az csak köztes állomás, onnan még tovább kell libegni. Ezt el lehet felejteni, mert bizony új sípálya, felvonó épült, márpedig ki kell szállni a kabinból, átsétálni egy másik kabinba, ami felkapaszkodik a Kőpataki-tóra. Élmény. Adrenalin.

Jozef! Szentiványi alapította a tátrai települést...

A Szkalnaté Plesszón vártam, hogy lesz Szkalnaté Presszó, de nem... Csak az a rusnya Tatratea, minden mennyiségben. Jó drágán... Ettünk-ittunk, és el kell, hogy mondjam, valóban kulturált környezetben, szíves kiszolgálás mellett, felújított környezetben fogyaszthattuk el, amit kifizettünk. Nem mondom, hogy olcsó, de talán ár-érték arányban megfelelő. Nem Alpok, se nem Ausztria, de nekünk, magyaroknak talán a legelérhetőbb magashegyi élmény a Magas-Tátra. Láthatóan növekszik, fejlődik, javul, ugyanakkor erősen ott a keleti blokk nyoma. Ki ne hagyják a brindzás haluskát, még mindig finom.

A lanovka 2013-ban épült újjá

Az árak azonban nyugatiasak, de aki már Csorbáig, vagy Poprádig eljut, az már nem számol fejben, hogy hány forint is a 24 eurós retúrjegy a lanovkára, vagy az egy eurós menetjegy a zubacskára. A Magas-Tátra igazi magashegység, mindenképpen megér egy misét. Járhatna a Rákóczi és a Hernád IC Kassa helyett Poprádig, mint valamikor réges-régen... Akkor talán még több magyar szót lehetne hallani a Magas-Tátrában.

A Lomnici-csúcsra közlekedő lanovka a messziből úgy látszik, mint egy lógó szatyor

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek