| Élesben teszteltük |
|
|
| Munkatársunktól |
| 2010. június 09. szerda, 09:00 |
|
A külcsínre túl sok szót nem akarunk vesztegetni, a vélemények – a különböző ízlések okán – úgyis megoszlanak. A belső tér is megfelel a mostanában megszokott építési trendnek. Végig alacsonypadlós, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A beszállás mindenhol kényelmes, nehezebben mozgóknak mégis a középső ajtó ajánlható, az emögött található ülésekhez nem kell lépcsőt mászni. Természetesen középen tágas peront találunk, a kerekesszék rögzítéséhez háttámlával és biztonsági övvel, és ezenkívül még egy babakocsi is kényelmesen elfér. Hátul viszont – a függőlegesen elhelyezett motor miatt – bújócskázni kell a leghátsó (fél) üléssorhoz, a motortorony előtti kettős ülés is inkább kakasülőre emlékeztet. Ami egyértelmű hátránya a járműnek, a menet közben végig hallható és érezhető rezonálás. A leszállásjelzést a halk csengőhangon kívül egy, az utastájékoztató alatt elhelyezett táblácska is mutatja, ahogy már az alvállalkozói MAN-okon is megszokhattuk. Az viszont még a jövő zenéje, hogy ha a BKV vásárol új autóbuszt – ráférne, nem vitás – az Ikarus 134V vagy a Credo Citadell mellett dönt-e.
Az autóbusz műszaki adatai a BKV honlapján olvashatók.
Együttállás a „rendes” 22-essel Budakeszin
Szép lassan befordul a treffre
Szabad a felszállás – és az utazás is ingyenes a tesztbuszon
A műszerfal kifejezetten elegáns
Pillantás hátrafelé
A már megszokott „kakasülő” a motortorony előtt
Az utastájékoztató kijelzője alatt a leszállásjelzésről szóló értesítést láthatjuk
Fog-e mosolyogni az autóbusz (és gyártója), ha a Főváros elszánja magát új járművek beszerzésére? |






Június 8-tól a Budakeszire közlekedő 22-es viszonylaton teszteli a BKV – és természetesen az utazóközönség – az új, 






