Rohadt tök az alumíniumcsőben

Zerkowitz István   ·   2012.05.20. 12:00
TWA_Lockheed_L-1011_TriStar_coach_cabin_cim

Kell, hogy legyen valamilyen misztikus tulajdonsága egy légitársaságnak és egy légiforgalmi irányító központnak… Mert mivel mással magyarázná az ember azt a jelenséget, melyben újonnan létrejövő államok szinte minden mást megelőzően alapítanak egy irányító központot és egy légitársaságot. Nem számít, hogy mennyibe kerül, és az sem, ha teljesen felesleges. Úgy tűnik, a régi beidegződés nehezen múlik el. Szerencsére azért a gazdasági környezet idővel tesz róla, hogy jobb belátásra térjenek az alapítók…

Persze nem titok, hogy ez a beidegződés onnan maradt vissza, amikor a repülés még nagy nemzeti teljesítménynek számított, és egy légitársaság a nemzet erejének és tudásának szimbóluma volt. Nem volt baj az sem, ha veszteséges volt, hiszen a nemzet képe megérte… Később, mikor már kevesebb pénz volt az ilyen játékszerekre, további fenntartásukat azzal indokolták, hogy állami szinten megéri, hiszen a ráköltött milliárdok bőven megtérülnek a (természetesen szintén állami…) szállodák és egyebek bevételeiben. Ez bizonyos fokig még igaz is lehetett, csak hát közben megváltozott a világ.

Mit jelent az a szó, hogy légitársaság? Akármennyire is utálatos lesz ez a kijelentés a repülés szerelmesei számára, be kell látnunk, hogy egy légitársaság nem más, mint egy vállalkozás, aminek elsődleges célja, hogy a részvényesei számára nyereséget termeljen. A repülőgép egy rendkívül bonyolult eszköz, „business tool”, amelyet abból a célból üzemeltet a társaság, hogy a nyereséget realizálni tudja. A személyzet feladata, hogy ezt az eszközt a lehető leggazdaságosabban üzemeltesse. A jegyek ára és a különböző variációk sem mások, mint a nyereség realizálásának módszerei.

Hogy a dolgot kissé jobban megértsük, vegyük fontolóra, mi is a légitársaság terméke? Igazából mit árusít egy légitársaság? Kicsit leegyszerűsítve a dolgot, egy alumínium csőben elhelyezett ülőhelyeket árusítunk, amelyek legfontosabb jellemzője, hogy az azt kibérlőt az ülőhely elviszi A-ból B-be. Mint ilyen, az az ülőhely a világ leggyorsabban romló terméke… Ha krumplit vagy tököt visz egy termelő a piacra, és a nap végén megmarad pár darab, másnap vagy akár harmadnap még mindég vissza lehet menni, eladni, és ha már kicsit rohadt, le lehet engedni az árát. Az ülőhely a repülőgépen más. Azt az indulás előtti pillanatig el kell adni, mert ha egyszer bezárult a gép ajtaja, minden üresen maradt ülőhely olyan, mint egy teljesen megrohadt tök. Azon a járaton, azon a napon azzal keresni már nem lehet.

Ha a légitársaságra ebben a fényben nézünk, kicsit jobban érthetővé válik az a sok üzleti fogás, amivel igyekeznek a gépeket megtölteni. Senki nem akar sok megrohadt tökkel a fedélzeten repülni…

Van még egy szempont, amit érdemes végiggondolni. Mi a légitársaság legértékesebb vagyontárgya? Erre a szabvány válasz az szokott lenni, hogy az emberi erőforrások… Szép, humánus válasz, de nem helyes. A legértékesebb vagyontárgy a menetrend, a hálózat. Ennek a gondosan felépített és kiegyensúlyozott rendszernek a helyes működtetése nélkül a cég életképtelen. Megint csak kicsit leegyszerűsítve a dolgokat, egy légitársaság nem egyes repülőgépeket üzemeltet, hanem egy menetrendet hajt végre. Ha egy egy járat mondjuk légiforgalmi áramlás szervezés miatt késik, ez még nem a világ vége. De ha a késések miatt a menetrend kezd szétesni, a veszteség pillanatok alatt az egekbe szökik.

Az Európai Unión belül a légiközlekedés teljesen liberalizált, mindenki ott repül, ahol akar, és annyit kér érte, amennyit a piac elbír. Érthető módon egy jól vezetett légitársaság olyan járatokat tervez és üzemeltet, melyek megfelelnek a piac igényeinek. Mivel a piac változik, a légitársaságnak is rugalmasnak kell lennie, és a változásra reagálnia kell… ha lehet, még az előtt, hogy a változás beállt volna. Például a rendelkezésre álló ülések számának időben való csökkentésével, mikor az igény csökken.

Az EU-n kívüli viszonylatok legtöbbjén még mindég a kétoldalú egyezmények alapján folyik a repülés, és hogy melyik cég mit hajthat végre, az adott állam hatóságainak döntésétől függ. Ez egy rendkívül rossz rendszer, de szerencsére az igények növekedésével párhuzamosan a szigorúan megszabott számokat egyre inkább helyettesítik a keretmegállapodások, amiken belül szabadabban lehet mozogni. De a versenyt azért kedvezőtlenül befolyásolják ezek a korlátok.

Most nézzük meg, mit jelent az a szó, hogy „nemzeti”. A cikk élén szereplő szervezetek, mint a bank, a színház, a múzeum, hagyományos intézmények, melyek egy ország belső életéhez kötődnek, és ez igaz akkor is, ha a Nemzeti Bank a nemzetközi pénzpiacon is operál, de elsődleges feladata mégiscsak a nemzet pénzügyeinek felügyelete. A színház vagy a múzeum a nemzet értékeit őrzi, mutatja be. A nemzeti szó ezért tökéletesen illik rájuk.

De van értelme annak, hogy nemzeti légitársaság? Egy vállalkozás, amelynek legtöbb utasa és működésének színtere nagyobbrészt nem kötődik egy adott országhoz, és amelynek a piaca vándorol nem a nemzet, hanem a világgazdaság változásai szerint, hogyan kell, hogy értelmezze azt a szót, hogy nemzeti? Mindenesetre ne keverjük össze a nemzeti szót azzal, hogy például a fedélzeti kiszolgálás jellege lehet mondjuk magyaros… De ha a piac mást kíván, akkor lehet bármi más is.

A „nemzeti” szó azért is veszélyes, mert annak viselőjétől elvárnak bizonyos hazafias dolgokat. A Malév utóddal kapcsolatban írottakban sokszor szerepelt, hogy az új légitársaságnak Magyarországon kell adót fizetnie… és itt kezdődik a baj a „nemzeti” szóval.

Az új légitársaságnak a prioritásai között nem annak kell szerepelni, hogy hol fizet adót, hanem, hogy milyen módon tudja költségeit a minimumon tartani. Ez nem nemzeti meggondolás, hanem üzleti. Ugyanez a helyzet a személyzeti politikával. A legjobb szakembereket kell megszerezni, a lehető legolcsóbb áron. Lehetne sorolni tovább, de attól félek, csak ismétlése lenne az előzőekben leírtaknak. A döntéseket nem nemzeti, hanem üzleti alapon kell meghozni, ha életképes vállalkozást akarunk csinálni.

A repülőgépek nem nemzeti szimbólumok, hanem az üzlet eszközei…

Ha körülnézünk a világban, a legtöbb légitársaság gépein az „anyaország” zászlaja ugyancsak pici formátumban van felfestve, és ez nem véletlen. Az egymással versengő cégek nem egy-egy nemzetet képviselnek, hanem szolgáltatást akarnak eladni. Nemzeti jelleget adhatnak a szolgáltatásnak, de ez egy eszköz az üzleti célok elérésére, és nem a cél önmagában.

Jó lenne nekünk is végre elfelejteni ezt a szívdobogtató, de amúgy szakmai szempontból értelmezhetetlen nemzeti légitársaság szót és helyette azon gondolkodni, hogyan lehetne egy versenyképes, gazdaságos, hosszabb távon is életképes LÉGITÁRSASÁGOT kitalálni. A nemzetit meg hagyjuk a múzeumnak meg a színháznak.

Kapcsolódó hírek