A Boeing FARA koncepciója (fantáziaképek: Boeing)

Lassan lejár a határidő, befutott az utolsó jelentkező, a Boeing, az amerikai hadsereg pályázatára, amelynek célja, hogy megfelelő könnyűhelikopter-utódot találjanak, fejlesszenek ki a 2017-ben váltótípus nélkül kivont OH-58D Kiowa Warrior helyett. A megrendelésért a Boeing, ellentétben a korábbi (FVL, Future Vertical Lift) helikopter-tenderrel, külön indul, a Sikorsky most nem partner, hanem versenytárs.

Az egyelőre név nélküli Boeing-koncepcióval kapcsolatban bejöttek a találgatások, a gép tolólégcsavart kapott a hagyományos farokrotor mellett. A digitális fly-by-wire repülésvezérlés és a merev rotorbekötés lenne a titka a különlegesen jó manőverező képességnek, nagy sebességnél az állítható tolólégcsavar, kis sebességnél a farokrotor felel a gép stabilitásáért és irányíthatóságáért.

Harctéri alkalmazás, egyszerű üzemeltetés: alacsonyan ül a gép, minden fontos részegység könnyen elérhető

A keskeny törzs az egymás mögötti kabinokkal megnehezíti a helikopter észlelését, de kifejezett „lopakodó”  tulajdonságokról nincs szó. A pilótafülkében nagyméretű, érintőképernyős kijelzők segítik a személyzetet a fegyverrendszer kezelésében és a navigációban egyaránt, a tervezésben fontos szempont volt a rossz körülmények között is könnyű, egyszerű üzemeltetés, javítás.

A Boeing szerint a forgószárnyas megfelel az amerikai hadsereg követelményeinek, például képes lesz akár óránként 300 kilométeres utazósebességre. További fontos képességek: tűztámogatás a harctéren, valamint a felderítés (FARA: Future Attack Reconnaissance Aircraft). Arról, hogy megépülhet-e versenypéldányként, hamarosan döntenek az illetékesek: várhatóan március végén, április elején fog kiderülni, hogy melyik két tervet választja ki a hadsereg prototípusok elkészítésére, a végső győztes feltehetően 2028-ban áll majd szolgálatba.

A Boeing videója alapján úgy tűnik, az amerikai hadseregnek szánt harci-támogató és felderítő forgószárnyas helikoptert a Sikorskyval közösen fejlesztett tolólégcsavaros SB-1 Defiantra alapozza a cég, a nagy különbség, hogy elhagyták a koaxiális rotorelrendezést. A gépet egyetlen 3000 lóerős T901-es gázturbinás hajtóművel szerelnék fel.

Hogy még korábbi verziókra találjunk a mostani koncepció mögött, ugyancsak tolólégcsavaros megoldást alkalmaztak, de a Defianthoz hasonló, egymás fölött szembe forgó főrotorokkal, a Sikorskyval együtt épített sikeres kísérleti gépen, az X2-est egy ideig a világ leggyorsabb helikoptereként tartották nyilván.

Az egyik előd tolólégcsavarral: az X2

Ami megint csak sokaknak eszébe jutott a Boeing koncepciójáról, az a kétezres évek elején leállított híres RAH-66 program: a Boeing-Sikorsky Comanche volt az a hasonló szerepkörre szánt, de csak két példányban megépített helikopter, amely a nagy sebesség mellett bizonyos lopakodó képességeket is felmutatott volna, de az egekbe szökő költségek halálra ítélték a fejlesztést.

A sikertelen előd, a Comanche (fotó: Youtube)

A Boeing egyik vetélytársa a tenderen a Bell Helicopters, ők 2019 októberében mutatták be a Bell 360 Invictust, az  is emlékeztet a Comanche-ra, egy főrotorral és Fenestron-féle burkolt farokrotorral. Ugyancsak érdekes tervvel állt elő az AVX vezette konzorcium, azon a gépen koax-rotorok és a törzs két oldalán burkolt légcsavarok szerepelnek, kis fesztávolságú szárnyakkal. A Sikorsky egymás melletti üléses sárkányszerkezetet tervez, szárnyakkal, Fenestron-farokrotorral, koax-főrotorokkal, farokrotor nélkül. Bármelyik változat is kerül ki győztesen, a fegyverzet hasonló: a körülbelül 20 milliméteres gépágyún túl irányított rakétákból álló arzenál kerül majd rájuk, természetesen sokféle érzékelővel.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!