Katona András halálára

Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Katona András, 1990-től a Közlekedési Múzeum főigazgatója, a Közlekedéstudományi Szemle főszerkesztője, a KTE tiszteletbeli főtitkára, a Műegyetemen meghívott előadója, a győri Közlekedési és Távközlési Főiskola egykori tanszékvezetője.

Az 1960-as római olimpia bronzérmes vízilabdázója, kétszeres Európa-bajnoka és kétszeres Universiade győztese, majd az OSC vezetőedzője csak akkor kezdett a közlekedés iránt komolyabban érdeklődni, amikor 1961-ben közlekedésmérnöki, majd szakközgazdászi diplomát szerzett.

Ezt követően a MÁV vezérigazgatóságon találta meg az útját a civil élet felé – a vasúttársaságnál előbb osztályvezető-helyettesként, később a műszaki fejlesztési osztály vezetőjeként dolgozott, majd az államvasútnál főosztályvezető-helyettesként, már a KTE tagjaként fejezte be a munkát. A vasút után a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium következett, ahol osztályvezetőként kezdett, majd főcsoportfőnökként – manapság helyettes államtitkárnak neveznénk ezt a beosztást – tevékenykedett egészen 1990-ig.

Abban az évben hirdették meg a Közlekedési Múzeum főigazgatói pozícióját, amelyet el is nyert, és ezzel szinte egyidőben megválasztották a KTE főtitkárának is. Négy ciklusban, 16 évig volt az Egyesület főtitkára, ugyanannyi ideig, mint amennyi időt a múzeum élén is eltöltött.

A Közlekedéstudományi Szemle legutóbbi, 2026. LXXVI. évfolyam 1. számát is még Katona András jegyezte főszerkesztőként – a szerkesztőségi írás arról tudósít, hogy megkezdte munkáját az újjáalakult szerkesztőbizottság…

Az Indóház és a Közlekedési Múzeumot vezető Katona András között már a lapunk indulásakor tartalmas munkakapcsolat alakulhatott ki. A főigazgató úr személyében érdeklődő, a kutatásainkat támogató talpig úriembert ismerhettünk meg. Halálával maradandót alkotó szakmai műhelyeket teremtő, kiemelkedő munkásságú közlekedési szakember távozott körünkből.

Emlékét megőrizzük.