Impex

Amikor 1990 szeptember elsején elkezdtem dolgozni a Mávtransspednél, az akkori „öregek” azt mondták, hogy a hőskor a „táskás speditőr” időszak volt.

A Szentpétervári Vasútmérnöki Egyetem elvégzése után nem sok időm maradt az öt év gyűrődéseinek kipihenésére. Június végén hazajöttem a család nagy örömére, augusztusban megnősültem, és 1974. szeptember 4.-én megkezdtem vasúti pályafutásomat.

A hó élesen ropogott Ilonka cipője alatt, amint kilépett a tanya kiskapuján. Szerette ezt a hangot, olyan tiszta és üde volt, mint maga a frissen esett hó. A decemberi éjszaka csendjében megnyugtatóan hatott. Lépteit szaporította volna, de a göröngyös gyalogút azt nem engedte, így hát óvatosan, de határozottan szedte lábait. Csak a vasútig jussak el – gondolta, ott már a kocsiút határozott vonalvezetése biztonságot kölcsönöz a további haladáshoz.

Szomorú apropóból törtek elő a raaberspedes emlékek...

A rendszerváltozás után kemény időszak következett a MÁV életében. Az állami vállalatot részvénytársasággá kellett alakítani, a nem alaptevékenységi körbe tartozó tevékenységeket ki kellett szervezni, racionalizálni kellett a cég tevékenységét.

Tessék mondani, ugye itt adnak negyven százalékot?

Küzdelmes tárgyalás a kapitánnyal, aki csak egyetlen szót hajtogatott angolul.

Avagy, ha elfogy a pénzünk, nem vonatozgatunk.

Történet a vasút világának az évtizedek távlatából nézve ideálisnak látszó, bár problémáktól koránt sem mentes korszakából.

Egy moszkvai külkereskedelmi tárgyalás emlékére.

2002: a MÁV új vezetői bemutatkoznak.