A metró a világ legcsodálatosabb cucca. Ha benne ülünk, elképzeljük a sok-sok nappalit, étkezőt és konyhát, ami alatt éppen elsuhanunk. Ha a Toldi-, vagy az Uránia-moziban ülünk, a film közben figyelünk a mélyből jövő, észrevehetetlen jelzésekre, hogy mikor jár alattunk éppen szerelvény. És egyáltalán: a metró mindig a lehető legeslegkorszerűbb, legmenőbb, ott élenjáró a dizájn, élrevasaltak az egyenruhák, tisztaság van, utastájékoztatás hangszalagról, a metróhálózat (hálózat!!!) mindig bővül, szól róla az MTI, nemzeti ünnepen (na, nem március 15-én!) átadnak, átvágnak, megint tovább lehet utazni, még tovább, megint egy új állomás. Külvárosban, kéregállomáson kicsit csalódottak vagyunk, nincsen mozgólépcső, ez így nem is igazi metró.

A 3-as metróvonalon Vörös Attila elmerészkedett a peronok végéig, hogy elkészíthesse fényképeit, amelyből itt egy csokrot közreadunk. Képek, szövegek nélkül

Készül MTI-fotó is, peronközépen megállított szerelvény, három utas a peronon, egyenruhás vonatindító lány, tárcsával. Phenjanban képzelünk el ilyet. Metróvezető fotó kedvéért szépen bevilágítva ül a fülkéjében. De vajon honnan került oda a tányérsapkás vonatindító lány?

Az emlékezetben kutatva csak fehér foltra lelhetnek azok is, akik már éltek az első budapesti metrószakasz megnyitásakor. Igen, különleges élmény volt az első kocsi első ajtaján be- és kiszállni, itt közvetlenül meg lehetett figyelni ennek a nagyon frankó, nemzeti büszkeséget dagasztó üzemnek a működését, hallani lehetett a vezetőt, ahogy matat a fülkéjében.

De a peronvégen lévő üvegkalitka mindig rejtelmes volt, életnek nyomát sem lehetett látni benne. Legfeljebb néha egy-egy olajos ruhás karbantartó zörgette a kulcscsomóját az ajtónál, ami maga volt a megtestesült ellentmondás: az ilyen üvegajtókon akadálytalanul szoktak átjárni, mivégre a nagy kulcszörgés?

Ha néha-néha nyitva volt az ajtó, és be lehetett tekinteni, bizony, jött a csalódás: a nagyon reluxás, nagyon high-tech űrkalitkában nem König-parancsnok ült szkafanderben, hanem egy elhagyott íróasztal árválkodott, felázott, porlepett furnérborítással. Vödrök, lepakolt ládák, ez-az, metróállomási lomok.

A nagyvonalú ötlet megbukott az üzemeltetésen, ahogy ez az országban általában történik. Hiába építünk padlótól mennyezetig üvegfülkét a peronvégen a vonatindító személyzetnek, ha nem érzünk rá, hogy az üvegfal mögött óraszámra ücsörgő ügyeletesnek kényelmetlen lesz az asztala alatt kilátszó lábszárait közszemlére tenni. Utólag reluxázhatunk, függönyözhetünk, pozdorjalemezzel eldekkolhatunk – ezzel kis építményünk már meg is indult a lejtőn, ahol aztán nincsen megállás.

Hordozható klímaberendezés csövét ki- és bedugni, ezért üvegtáblát furnérra cserélni kell. Az ajtóról eltűnik az üveg-tolópajzs, honnan szerzünk másikat, ha már nem gyártják? TMK-műhelyben legyártatunk fából? Az utángyártáshoz használt faanyag látványosan keskenyebb a kelleténél, nem adja ki a körformát, csak lekerekített sarkú négyzetet. Mindegy, peronvégen elmegy, idáig utas úgysem merészkedik, vagy ha igen, az úgyis gyanús! Peron végére nem megyünk, középen csoportosulunk!

Aztán a reluxa! Legelemibb tulajdonsága, hogy az első két felhúzást bírja ki, azután letörik a széle, görbül, beszorul, használhatatlanná válik. Ezt mindenki tudhatja, aki már próbált napfény elleni védelmet eszkábálni a lakótelepi konyhájába. Le is mondunk róla, legyen inkább függöny! Kezdetben szép az esése, hatékonyan szolgálja a belátásvédelmet, később gyűrödik, porosodik. Mosni kellene, de ilyen infra nincsen a BKV-nál.

El is érkeztünk a mához. A fülke, ahonnan a tervek szerint kilátni kellene, végigpásztázni tekintetünkkel a peront, majd alkalmasint indításjelzést adni a metróvezetőnek, bezárkózik. A nagy igyekezetben, hogy a belátást meggátoljuk, a kilátás is teljesen lehetetlenné vált. A forradalom felfalta saját gyermekeit. Egyfajta betekintést azonban nem sikerült megakadályozni: a megvakult üvegfalon át is pontosan lehet látni egyfajta üzemeltetési kultúra körvonalait, amely évtizedek óta változatlanul velünk él.

És élni fog, mindörökké. A felújítás után is kérjük vissza megszokott fülkéinket!

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!