Igen komoly szakmai csapatot hozott össze egy ausztrál tévétársaság a négy évvel ezelőtt szinte szó szerint teljesen nyomtalanul eltűnt utasszállító ügyében, azután, hogy – bár hivatalosan még nem jelentették be – a jelek szerint a most zajló tengerkutatás sem találta meg a Malaysia Airlines kéthajtóműves szélestörzsű gépének roncsait és utasainak maradványait az Indiai-óceánon.

Mint beszámoltunk róla, az Ocean Infinity nevű cég rendkívül fejlett autonóm eszközeivel fésülte át azt a negyed-magyarországnyi területet, ahol a gépről érkező automatikus „pingek”, jelzések alapján a 777-es vízbe esésének vagy vízreszállásának a helyszínét a legutóbbi szakértői számítások szerint sejtették. Közben azonban az újabb vizsgálatra szánt idő letelt, és a dél féltekén beköszöntő viharos téli időjárás is lehetetlenné teszi a kutatás folytatását.

A gép bizonyos roncsdarabjai, amelyeket az áramlatok Afrika keleti partvidékére sodortak, a 777-es „eltüntetéséről”, valamiféle titkos erők által történt elrablásáról és valamiféle ugyancsak titkos bázison történt leszállásáról szóló összeesküvés-elméleteket egyértelműen cáfolták, azt pedig bizonyították, hogy a gép valóban az óceánba esett vagy a személyzet megpróbált a vízre szállni. De miután a hivatalos vizsgálatok is csak az ismert tények összegzésére térhettek ki és semmi biztosat, bizonyíthatót nem mondtak ki – nemhogy az okokról, de a gép elvesztésének történetéről sem –, egyelőre  elfogulatlan és elismert szakértők próbálnak következtetni az eddig feltárt részletekből.

Ők viszont egy ausztrál tévétársaság oknyomozó műsorában (60 Minutes Australia), meglepően egységesen foglaltak állást. Larry Vance, a kanadai Közlekedésbiztonsági Testület volt kivizsgálója, a nemzetközi hírű amerikai repülésbiztonsági szakértő, John Cox kapitány, Martin Dolan, az ausztrál Közlekedésbiztonsági Ügynökség volt vezetője, és Simon Hardy 777-es oktató kapitány, sőt, John Dawson ügyvéd, aki mind az MH370, mind az Ukrajna felett lelőtt MH17-es járat utasainak hozzátartozóit képviselte, arra jutottak, hogy a gép eltűnését a két pilóta egyike okozta. Néhányan konkrétan Zaharie Ahmad Shah kapitányt tartják felelősnek a történtekért.

Az is érdekes, hogy a  szakértők nem is annyira a „végjátékból”, az Indiai-óceán dél részén, Ausztráliától nyugatra lezajlott és feltételezett történésekből indultak ki, hanem a gép mozgásából attól kezdve, hogy Malajzia és Vietnam között, a vietnámi légtérbe való belépés előtt az MH370 váratlanul letért a Peking felé tervezett útvonaláról, és ugyanakkor megszakadt mind a rádióforgalmazás, mind a transzponder működése, ami a gép követhetőségét odáig lehetővé tette. Innentől még egy jó ideig szárazföldi katonai radarok adatai állnak rendelkezésre a gép útvonaláról, de ezek a radarok az óceán fölött már nem tudták tovább követni a 777-es útját.

Az utasszállító, immár teljes rádiócsendben és kikapcsolt transzponderrel, másodlagos jeladóval, a maláj-thaiföldi határ mentén repült tovább, és valaki úgy irányította a gépet, hogy a földi radarkezelők teljesen összezavarodjanak. A 777-es nagyon gyors időközönként lépett be az illető államok légterébe és lépett ki onnan, ahogy a határ kanyargott a gép pályája alatt. „Ha valaki azzal bízna meg, hogy megpróbáljak eltüntetni egy 777-est, pontosan ezt tenném” – mondta Hardy.

A többi szakértő is úgy gondolja, hogy ez így történhetett, illetve hogy a gép repülését részletesen és alaposan meg kellett terveznie annak a pilótának, aki ezt végrehajtotta.

Az adás során elhangzott, hogy a gép feltehetően elvesztette a belső túlnyomását, ezzel kapcsolatban az ügyvéd szándékos emberölésről beszélt, vagyis hogy a dehermetizálást a gépet vezető pilóta idézte elő, ennek következtében nem akadt senki, aki megpróbálta volna az utasok közül visszaszerezni a kapitánytól a gép feletti uralmat, rajta kívül mindenki meghalt, mert senki más nem viselt oxigén-álarcot.

A szakértők tehát elvetették az ausztrál hatóság feltételezését, miszerint a gép irányítás nélkül repült mintegy hat órán át és zuhant végül az óceánba, de éppen azért, mert valaki végig vezette a 777-est, a repülés utolsó szakaszai során is manőverezhetett úgy, hogy még nehezebb legyen valaha is megtalálni a gépet. Larry Vance szerint erre és a vezetett vízreszállásra utalnak az Afrikában talált, a gép szárnyából származó roncsdarabok is, elsősorban a meglepő épségben maradt flaperon. Az irányított leszállás révén a gépet vezető személy azt érhette el, hogy nem keletkezett több ezer darabból álló roncsmező, amiből sokkal több minden vetődött volna partra, nemcsak az a húsz-huszonöt, amit eddig találtak.

A legfurcsább mozzanat, amit a szakértők említettek, talán az a manőver volt, amit a kapitány az immár az útvonalról letért géppel Penang fölött végzett: mintha a forduló valamiféle tisztelgést, búcsút jelentett Zaharie kapitány részéről, hiszen Penang volt a pilóta szülővárosa.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!