A jövendő évtizedek egyik meghatározó harcigéptípusa körül váratlanul megsűrűsödtek az események. Ami a rossz hír: először zuhant le egy példány az eddig elkészült 310 közül, a pilóta sikeresen katapultált, a baleset részletei egyelőre nem ismertek. Ez az első ilyen eset az eddig teljesített 155 ezer repült óra után. Vagyis – és ez a paradoxon –: épp a mostani baleset jelzi, hogy a Lightning II-nek amúgy kivételesen jók a biztonsági statisztikái. Egy korábbi, repülés közben történt tűzeset miatt leselejtezett példány mellett ez tehát mindössze a második gép, amit selejtezni kellett.

A brit haditengerészet F-35-ösei és az új hordozó<br>(fotók: The Aviationist, Royal Navy)

Az esemény egyébként egy B-verzióval, tehát a helyből fel- és leszállni képes változattal történt, amelynek első felhasználója az amerikai tengerészgyalogság, a baleset ennek a haderőnemnek a dél-karolinai Beufort bázisán történt. A gép egy kiképzőalakulathoz tartozott, ahol amerikai és brit pilótákat készítenek fel a típusra.

Az esemény alig egy nappal azután történt, hogy az ötödik generációs harci gépnek ugyancsak ez a változata megrepülte első éles harci bevetését Afganisztánban. Az akcióról szóló hírek kissé ellentmondásosak, egyes információk szerint felderítés volt a feladat, azonban más források földi célpontok elleni sikeres támadásról számoltak be. A műveletben részt vett gépek a USS Essexről szálltak fel a Perzsa-öbölben, és az Afganisztán középső részén fekvő Kandahar tartományból oda is tértek vissza, tehát meglehetősen hosszú volt a bevetésük.

A B-verzió egy másik, látványos és sokkal alaposabban kommunikált sikere a példányok első le- és felszállása volt a brit haditengerészet vadonatúj hordozóján. A HMS Queen Elizabeth a tengeri próbák során augusztusban kelt át az óceánon, és a forgószárnyasok után most először fogadta és indította a Patuxent River bázisról startoló két, ugyancsak brit F-35-öst. Az első fedélzetre érkező gép pilótája Nathan Gray százados volt, aki tehát kipróbálhatta a hordozó „síugrósánc” indítási rendszerét is. A két gép érkezése és startja egy mintegy 11 hétig tartó, ötszáznál több le- és felszállásra tervezett kiképző program kezdetét jelentette.

A típussal kapcsolatos viták persze nyilván ettől még nem csillapodnak, bár ebből a szempontból a legfontosabb hír a legkevésbé látványos: ismét csökkent az F-35-ösök gyártási költsége és ára is. Amint azt a program tervezői korábban is állították, a gyártás felpörgetésével a sokat bírált pénzügyi oldal is konszolidálódik, a Pentagon és a gyártó Lockheed most kötött megállapodása szerint a soron következő 141 gépes gyártási csomag már csak 11 és fél milliárd dollárba kerül.

A hagyományosan fel- és leszálló A-változat egy példányának ára a kezdeti gyártási szériához képest 94,3 millióról 89,2-re csökkent, a B-változaté 122,4 millióról 115,5-re, a C azaz Carrier altípusé 121,2-ről 107,7-re. A gépek árának csökkentése kulcskérdés a program sikere szempontjából, jelezte a programigazgató Mat Winter altengernagy. A program egy másik vezetője szerint 2020-ra, legalábbis a legolcsóbb A-verzió ára már nagyjából azon a szinten lesz, mint azoké a gépeké, amelyeket most használnak nagy számban az amerikai fegyveres erők.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!