Lehet, hogy ez túlzott konzervativizmus, de bevallom, a mai modern repülési ágak közül a pilóta nélküli repülőgépek világa érdekel a legkevésbé. Úgyhogy nem készültem sok izgalomra, amikor ezzel a címmel láttam dr. Makkay Imre, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szolnoki professzora előadását az esztergomi Rubik-nap programjában. Aztán a lehető legpozitívabb módon csalódtam: ugyanis nem a professzor által is említett „Predátor-buherátor” munkájáról volt szó, aki „célba lőhet 10 ezer kilométerről a gyanútlan tálibokra”. Hanem azokról az ugyancsak kisebb-nagyobb gépekről, olykor egészen apró helikopterekről és merevszárnyúakról, amelyekkel egyre gyakrabban találkozhatunk akár kirándulás közben, akár egy-egy nagyváros színterein, bár mindkét helyszínnek lehetnek árnyoldalai.

A professzor a mindenki által hozzáférhető, már nem is olyan drága csúcstechnikát mutatta be, a szemüveges képernyőt, illetve a monitorral ellátott távirányítót, mindkét esetben a gépecskére szerelt parányi, de HD-minőségű kamera képeit láthatjuk a legfontosabb kijelzőkkel és paraméterekkel, körülbelül olyan az egész, mint egy igazi hiper-szuper head-up-display, csak mikor láthatom egy harci gép kivetítőjén át méltóságosan elhaladni mellettem a londoni Big Bent?! Azért a történet vége is más, merthogy a leszállás után a gépet és a „pilótáját” a londoni rendőrök vették kezelésbe, ahogy a videomegosztón látható kis mozi zárul.

És az sem tűnik biztonságosnak, amikor a kiváló érzékkel megáldott modellező a gépecskéjét egy emberekkel teli brüsszeli tér közepén repteti, majd leszállás gyanánt elkapja a kezével. Igen, amit Makkay professzor bemutatott, az a kamerás kismadarak haszna és veszélye egyben. Mert én sem örülnék mondjuk annak, ha egy autópálya-alagútban találkoznék egy kétméteres(!) repülőgépmodellel, amit a mögötte futó kocsiból irányítanak: ez már a Fekete Bárányok kategóriája, ahogy maguk is hívják magukat, tegyem hozzá, ezzel eleve elismerve, hogy nem biztos, hogy mindig minden szempontból jó, amit csinálnak.

Roppant elgondolkodtató volt két felvétel egymás utáni lejátszása. Az egyik egy ilyen kis zümmögőből készült, egy szép forduló egy bizonyos magasságon Visegrád felett, a vár körül. A kellemetlen az, hogy a következő, ehhez roppantul hasonló felvétel már nem egy RC-modell, hanem egy Cessna–172-es pilótafülkéjéből készült. A szerencse a dologban az, hogy a térbeli egybeesés nem párosult időbelivel, vagyis nem egyszerre gyártották le ugyanazt a fordulót. De ha egyszer mégis így történik, abból nagy baj lehet, különös tekintettel arra, hogy a távoli tisztásról „dolgozó” RC-irányító csak arra az emberi szemnél sokkal szűkebb látómezőre hagyatkozhat a gép vezetése közben, amit a kamera ad a számára, és ráadásul ki az, aki rajta kívül tudja, hogy ott repül a gépe?

A professzor ezután azt a balesetet is említette, amikor a német modellező gépe nagy erővel az őcsényi repülőnap közönsége közé csapódott, csak mert valahol valaki a közelben ugyanazon a hullámhosszon néhány másodpercig bekapcsolta a maga irányítóját, esetleg a parkolóban, a kocsija csomagtartójánál. Az így bekövetkezett rádiófrekvenciás zavar katasztrófát okozott. Az alábbi összeállítás jelzi, hogy az RC-balesetek, mondjuk így: törések nem túl ritkák, és ha megfelelő helyen a megfelelő módon történik a repülés, nincs baj.

Mindeközben milyen hasznos, amikor ellenőrzött körülmények között egy ilyen távirányítású modell kamerája felfedi az ókori római villa falait valahol egy búzatábla rengetegében a felszín alatt, vagy amikor netán egy nagy repülőtér körzetében mesterséges ragadozó madárként még a vonakodó varjakat is képes elzavarni. De ahhoz már olyan fejlett, megkettőzött rendszerekkel működő gépek kellenek, mint amilyeneket Szolnokon fejlesztenek, hiszen az ottani karon is foglalkoznak ilyen okos jószágok építésével.

A professzor ugyancsak felvillantotta azokat a versenyeket, amelyek príma és biztonságos kereteket nyújtanak abban, hogy az RC-zsenik kipróbálják magukat, ki az igazi pilóta köztük, például aki egy forgó korongra is képes simán letenni a helikopterét, vagy aki simán átrepülteti a gépét a kijelölt akadályokon.

A tiltásnál nyilván sokkal többet ér, ha ilyesmire bátorítjuk a Fekete Bárányokat, mondta a professzor, egyben bejelentve az első ilyen hazai verseny megszervezését áprilisban Szolnokon.

Folytatjuk sorozatunkat a Rubik-nap érdekesnél érdekesebb előadásairól: a következő összeállítás az időjárásról szól majd, amit érdemes nagyon tisztelnie a pilótáknak: több szomorú eset bizonyítja, mennyire fontos az előzetes meteortájékozódás.