Nyikolaj Szkurigyin ezredes, néhány hónapos kihagyás után 1989. július 4-én Kolobrzeg repülőterén szállt fel, de a gépének hajtóműve röviddel felszállás után meghibásodott, a pilóta a repülésvezető parancsa szerint katapultált, ekkor még úgy gondolták a lengyelországi szovjet bázison, hogy a gép a tengerbe zuhant. Valójában a gépelhagyás után néhány másodperccel – Kositzky Attila érzékletes leírása szerint – a bekapcsolt robotpilóta „megfogta a 260 fokos irányt és a 29-es oldalszámú variaszárnyú gép megkezdte elképesztő, végül is 900 kilométeres útját, először a keletnémet légtér irányába.

A jeles magyar vadászpilóta, egykori légierő-parancsnok könyvét a furcsa történet 25. évfordulóján idézte portálunk, azt is, ahogy a NATO egyik légtérellenőrző E-3 AWACS gépe a nyugatnémet légtérben érzékelte a nyugat felé 12 ezer méteren, 740 kilométeres óránkénti sebességgel rendületlenül repülő szovjet MiG-et. Egy hollandiai bázisról riasztottak egy amerikai F-15-ös géppárt, hogy befogják, és ezek a pilóták látták meg először, hogyan repül magától a gép, személyzet nélkül, ahogy az egyik amerikai pilóta elképedten mondta a rádióban: „No pilot, no canopy...”

A géppár parancs szerint lakatlan terület fölött kellett volna, hogy lelője az elkóborolt szovjet vadászt, de az F-15-ösök ezt nem tudták végrehajtani, alattuk sűrűn lakott vidékek voltak. Közben már a franciák is emeltek Mirage 2000-eseket, azzal az utasítással, hogy ha a MiG francia légtérbe lép, mindenképp semmisítsék meg: erre azért nem került sor, mert közben kifogyott a szellemgép üzemanyaga és a 23-as a belgiumi Kortrijk városában egy lakóépületre zuhant, a baleset áldozata a házban tartózkodó 19 éves Wim Delaere volt.

A gépen szerencsére nem volt fegyverzet, ami még súlyosabbá tette volna a következményeket, pláne nem volt nukleáris eszköz, ami kiterjedt katasztrófát okozott volna, noha a nyugatiak a zuhanás előtt épp ettől tartottak leginkább. Kositzky megfogalmazása szerint „az Északi Hadsereg Csoportnál és a keletnémet légvédelmi rendszernél fejek hullottak, mivel nem azonosították az elszabadult gépet, és nem foganatosítottak megfelelő rendszabályokat.” Vagyis a sokkal ritkábban lakott lengyelországi és keletnémet övezetekben, megfelelő információáramlás és ugyancsak megfelelő döntések esetén, sokkal kisebb kockázattal tudták volna „semlegesíteni” az elszabadult gépet, bár a kevésbé beépített területek fölött is igen nehéz lett volna megítélni, hogy tizenkét kilométer magasságból hová zuhant volna egy lelőtt MiG. Az viszont tény, hogy a szovjet hatóságok a NATO-t és az érintett országokat elfelejtették értesíteni a nyugat felé tartó potenciális katasztrófáról.

Szkurigyin alezredes mindenesetre nyilvánosan bocsánatot kért, a szovjet kormány 685 ezer dollárnyi kártérítést fizetett, a szovjet hatóságok pedig eléggé tanácstalanul kezdtek a kötelező vizsgálatokba, annyi biztos volt, hogy a géppel és a hajtóművével sok technikai probléma volt élete utolsó egy évében.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!