Ünnep a helikopterbázison: jó volt, de...

A rendezvényt megtekintette Sáfár Albert dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Légierő Haderőnem parancsnoka és Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese. Orosz helikopteres pályafutásának nagy részét a szolnoki forgószárnyasok között töltötte. A bázisparancsnok Lamos Imre dandártábornok parancsnoki köszöntője után Orosz Zoltán átadta az alakulat létrejöttének tizedik évfordulója alkalmából Benkő Tibor vezérezredes vezérkari főnök által adományozott zászlószalagot.

Szolnok jelenleg nehéz helyzetben van. Zászlószalag ide vagy oda, a vasnak a levegőben a helye. Sajnos a levegőben kevés szolnoki vas repkedhet, mivel 2-3 működőképes Mi-8T és Mi-17 helikopterrel rendelkezik az alakulat. Mint éhező a kenyeret, úgy várták az Oroszországból beszerzett három használt, de nagyjavított Mi-8T helikoptert. Ezek közül egyet megismerhettek a családi napra kilátogatók, mivel a 3304-es részt vett a dinamikus bemutatón.

Szolnokon nagy hagyománya van a közösséget összetartó közös eseményeknek, családi napoknak. A bázis vezetése mindig igyekezett szoros kapcsolatokat ápolni közösségen belül, és kívül. A statikus bemutatón a repülés szeretők nagy örömére sok – sajnos már kivont – merev és forgószárnyas repülőeszköz kapott helyet. A 6206 oldalszámú standard Mi-8T helikopter mellett a 3307 oldalszámú finnektől kapott, lokátorral felszerelt változat állt. A 716-os oldalszámú Mi-24D Csőrike II. és a Mi-24P ágyús csatakopter emlékeztetett a régi szép időkre – valamint, hogy csöndben, szinte suttyomban vonták ki a nagyjavítás és némi modernizálás után még évtizedig is használható típust a hadrendből.

Nem katonai színekben, de egy sárga permetező KA-26 (HA-MMG) helikoptert is meg lehetett tekinteni, valamint a délelőtt folyamán megérkezett a rendőrség egyik ősöreg, de formája miatt mai napig korszerűnek vélhető MD-500 forgószárnyasa.

A nagysebességű repülőgépeket a 18. oldalszámú MiG-29 Nagyvas és a 128-as oldalszámú L-39ZO képviselte. A 05-ös oldalszámú JaK-52 az alapfokú iskolagép a mai napig a Honvédségnél. Az öreg PO-2 (HA-PAO) a GoldTimer alapítványtól szintén ott járt Szolnokon, akárcsak néhány polgári kisgép.

A vájtszemű és jó távcsővel, teleobjektívekkel felszerelt nézők, akár egy tucat, kivont Mi-24, Mi-17, Mi-8 helikopter fedezhettek még fel a bázison. A repüléshez tartozó technikát is kiállították, műszaki mentőt, tartályjárművet, mentőt is meg lehetett csodálni.

A szolnoki szárazföldi testvéregységek, a különleges műveletisek, a mélységi felderítők és a többi „kommandós” alakulat szintén kiállította gyilokeszközeit, rádióit és egyéb felszerelését. A csapatszállítók a BTR80A, HUMVEE vagy éppen Mercedes és UAZ terepjárókat is megnézhette a nagyérdemű.

A parancsnoki köszöntők után, katonazenekar, kommandós és kutyás bemutató következett, majd távirányítású helikopterek járták bonyolult táncukat a levegőben.

A levegőben a dinamikus bemutatók sorát a Jak-52 (12 oldalszámú) és két Mi-8T (6215 és 3304 oldalszámú) kötelékrepülése nyitotta. A helikopterek magasabbra emelkedettek és több hullámban szolnoki ejtőernyős katonák ugrottak ki a gépekből. A „parák” földet érése után, kezdődött egy harci kutató-mentő bemutató. A kibelezett 717 Mihu most díszletként szolgált. A szolnoki alakulat katonái a bajba jutott helikopter sérült személyzetét helyezték biztonságba, közben visszaverve egy nagy létszámú „militáns” egység támadását. Közben a levegőben a Jak-52 „csatarepülőgép” oltalmazta a légteret, és a közeltámogatást, biztosítást sem egy csatahelikopter, sem egy nem irányított rakétákkal bőven felszerelt 17-es Minyo, hanem a 6215-ös Mi-8T végezte oldallövészével. Éles helyzetben ez nem elég. A Jak-52 szólóbemutatója után, feldübörgött az ég, és talán a honvédség repülőcsapatainak egyetlen tényleges ütőképes típusa, a JAS-39 Gripen következett. A 32-es oldalszámú Charlie változatot Asztalos „Sztali” István alezredes repülte, két RUAG póttartállyal. A bemutatón az egyszerű rácsapásokon túl egyéb manőverek is bemutatott, a Griff hangja megremegtette a levegőt.

A Gripen után újabb sugárhajtású repülőgép, a tavaly Szolnokon bemutatott fekete L-29 repülése következett. A fekete madár után – amely festése valami rettentő ízlést, és félig-meddig reklámcélokat feltételez –, a Gold Timer alapítvány PO-2 repülőgépe következett. Az öreg biplán kecsesen fordulózott a napsütésben. A Komo Sky team három polgári berregője volt a zárszó az emberes repüléseknél, és utánuk ismét a távirányítású modellek vették át a légteret.

A katonák, családtagok, nyugdíjasok és meghívott vendégek jót falatoztak a bázis konyhájának remekműveiből.

A szolnoki bázis ismét kiválóra vizsgázott, vendég- és hazaszeretetből, kötelességtudatból és látható volt, hogy abból a kevésből, amit a haza kormánya biztosít számukra, megpróbálják a legtöbbet kihozni a kiképzésben, a körletrendezésben és a technika fenntartásában egyaránt.

* * *