Vasút a fennsíkon
A Fátyol-vízeséshez utazóknak fel sem tűnik talán a Tófalusi-völgybe kiágazó valamikori vágány helye, pedig ez a mellékvonalnak tűnő szakasz hosszabb volt, mint a mai Szilvásváradi Erdei Vasút, egy siklópálya segítségével az egész Bükk-fennsíkot átszelte.
1908-ban lovag Wessely Károly az erdőbirtokán kitermelt fa könnyebb, gyorsabb elszállítására vasútüzem létesítésébe kezdett, a szükséges engedélyezés és építések után a következő évben, 1909. január 15-én indulhattak meg a teherszállító szerelvények – utasforgalomról természetesen ekkor még szó sem esett. A Tófalusi-völgy végén facsúszdát, a fennsíkon lóvasúti pályát építettek.
Az első világháború után megnövekedett a középhegységek erdejében termelt faanyagra az igény – a trianoni békediktátum következtében az országot ipari fával ellátó erdőségek jó része a határokon kívülre került. A szilvásváradi vasutat a Bükk erdeiben kitermelt faanyag a feketesári talpfaüzembe szállítása miatt korszerűsítették: 1920-21-ben megépült a Kukucsó-völgyi vasút, és a fennsíkra vezető új siklópálya. A Kukucsó-hegytől az Olasz-kapun és a Virágos-sáron át Őserdőig tartó vonalat megtartották 600 milliméter nyomtávúnak.
1948-ban államosították ezt az erdei vasutat is, és a fennsíkon új pálya épült. A cikkünkben tárgyalt vonalat felszámolták, az új pálya az Olasz-kapu előtt, Bánkút irányába kanyarodott, már 760 milliméter nyomtávval. A faáru szállítása itt még a hatvanas években is működött, az utolsó vonat 1967-ben gördült a síneken.
Érdekesség, hogy ugyan a siklópálya említése nélkül, de például Rockenbauer Pál 1979-ben forgatott Másfél millió lépés Magyarországon című filmjében is felbukkant a Bükk-fennsík országút helyett kisvasúttal helyettesítésének ötlete, ami azonban – sok más elképzeléshez hasonlóan – ötlet is maradt.
