A felszállás: a középső géporr az űrrepülőgépé

Lépésről lépésre, a szokásos berepülési programokhoz képest is óvatosabban, de tovább zajlik a Virgin Galactic űrrepülőgépének tesztelése: az első prototípus 2014-ben történt balesete után a közben elkészült második példánnyal fokozatosan hódítják vissza azokat a tartományokat, amelyeket az első, tragikus véget ért géppel már elértek, de azóta sokmindenben kellett módosítani a konstrukciót.

A VSS Unity ennek megfelelően mostani repülése során, Dave Mackay és Mike „Sooch” Masucci berepülő pilótákkal a kabinban 46 ezer 500 láb, azaz 14,2 kilométer magasan vált le a négyhajtóműves hordozógépről, aztán saját hajtóműve emelte a gépet 42 másodpercen át 52 kilométer magasba, a sztratoszférán túlra, az elért legnagyobb sebesség Mach 2,47 volt.

Nagy magasságban, felhajtott farokrésszel

Ez a repülés elsősorban a hibrid meghajtás próbája volt, de ami nagyon fontos, hogy tökéletesen működött a „tollaslabda-üzemmód” is. Mint ezt korábban is megírtuk, a SpaceShipTwo katasztrófájának oka volt, hogy a gépet repülő pilóták egyike emelkedési szakaszban kapcsolta be, vagy legalábbis tette lehetővé a bekapcsolódását annak a különleges rendszernek, amit a gépnek az űrből való visszatérésekor kellett volna, hogy működtessenek: ez a legfelső, még ritkább légköri övezetben felemeli a gép farokrészét, és úgy fékezi a gépet, mint a tollaslabdát a tolla.

A farokrészt a sűrűbb légkörbe merülés előtt kell visszazárni, innentől kezdve a gép, akárcsak a mostani repülésekor, siklásban csökkenti a magasságát és landol végül a Mojave Spaceport pályáján. A földet érés ezalkalommal tökéletesen sima volt, leszállás után megkezdődött a nyomás- és hőadatok értékelése is. A kabinban, ahol remények szerint 2020-ban már fizető utasok repülnek, szintén mérték a hőmérsékletet, a vibrációt, a páratartalmat és a zajszintet, sőt, a sugárzás mértékét is.

Puha földetérés

Mindeközben ugyancsak látványos kísérleti repülést hajtott végre egy konkurens cég, amely egészen más koncepció szerint fejleszt újra felhasználható űreszközöket. Az ismert milliárdos, Jeff Bezos alapította Blue Origin egy a hagyományoshoz hasonló, hordozórakétából és űrhajóból álló rendszerrel kísérletezik, amelynek minden elemét újra elindíthatják, mint ahogy a New Shepard nevű rakéta immár kilencedszer startolt el a texasi kilövőállomásról.

A repülés ezalkalommal is a mentőrendszer próbája volt. A korábbi alkalommal az indulás pillanataiban bekövetkező rakéta-robbanást szimulálták, vagyis a mentőhajtóművek szinte csak méterekkel a föld felett ragadták el az űrhajót, amely  az ejtőernyők segítségével biztonságban földre huppant. Később ugyanezt több tíz kilométer magasan hajtották végre, a Max Q szintjén, vagyis amikor a hordozórakétát emelkedés közben a legnagyobb terhelés éri.

Most az űr határán történt a mentőhajtóművek indítása, amikor a hordozórakétáról már levált az űrhajó. Ezek után a rakéta saját hajtóművére támaszkodva biztonságosan földet ért, a kabin pedig ismét ejtőernyőkkel érte el a felszínt, néhányszáz méterre a rakéta leszállóhelyétől.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!