Az esettel mi is foglalkoztunk korábban: az Indóház Kiadó által megjelentett Nagy Nohab-könyvben olvasható a baleset részletes leírása. A kötetben is publikált szöveg forrása a MÁV Központi Irattár AG.14701 sz. doboz, 9343/1976. sz. ügyirata.

„A kívülállók 1976. június 5-én, a Magyar Rádió híreiből értesülhettek először a szomorú hírről: tragikus körülmények között elhunyt Latinovits Zoltán színművész. A színészkirályt az ötös Nohab vontatta gyorsvonat gázolta halálra.

Balatonszemes vasútállomásán 1976. június 4-én a megszokott módon zajlott a péntek esti forgalom. A Keszthelyről pontosan induló, 4209 számú gyorsvonat Balatonmáriafürdőn, a szemben közlekedő 2214 számú vonat késése miatt túltartózkodott, ezért kilenc perc késéssel közeledett az állomás felé. Mozdonyán, a Hámán Kató Vontatási Főnökség állagába tartozó M61 005-ösön két fő, a hámános mozdonyvezető és a Budapest Déli létszámába tartozó vonatvezetőnő teljesített szolgálatot.

Az 5-ös Nohab, még az eredeti színtervvel. A gép nincs meg, 1991. október 24-én motorgondok miatt selejtezték, szétvágták. (fotó: Indóház-archív | Novák András gyűjteménye)

A hozzávetőlegesen 25 méterrel az 1391. szelvénykő előtt elhelyezett bejárati jelző után negyven–ötven méterrel, a szelvénykőtől az állomás irányába a tizenhetedik betonaljnál, az Eötvös utca folytatásában, egy, a gyalogosok által kitaposott ösvény keresztezte a pályatestet. A gépen utazók – a később felvett meghallgatási jegyzőkönyv és az eseménykönyvi jelentések szerint – ennél az átjárónál egy negyven–ötven év körüli férfit láttak, aki a bal sínszál külső oldalán, a kavicságyon kívül állt, majd mintegy tíz méterrel a mozdony előtt a sínekre vetette magát. A bejárat kitérő iránya miatt már üzemi fékezésben lévő szerelvény vezetője ennek láttán gyorsfékezést alkalmazott, de a vonatot csak az elütés helyétől száz méterre tudta megállítani. (Az elütés a vonat menetigazolványába tett bejegyzés szerint 19:38-kor történt.) Ezt követően a mozdony- és a vonatvezető az áldozat keresésére indult, akit a negyedik kocsi közepe alatt, a tolatási határt jelző tábla közelében találták meg. A szerelvény által körülbelül 12–13 métert hurcolt férfi még élt, ezért a mozdonyvezető az állomásra szaladt, hogy a forgalmi szolgálattevő útján értesítse a mentőket.

Ezt azonban más is megtehette, mert mire a forgalmi irodához ért, a mentő már szirénázva tartott a helyszín felé. Vonatához visszatérve a mozdonyvezető a sérültet már nem is találta ott, mert a mentők addigra a kocsi alól kiemelték és elszállították. Személyazonosságát hivatalosan akkor még nem tudták megállapítani, iratok ugyanis nem, csak egy Magazin című újság volt nála, amit a mentősök a »tolatási határ« tábla tövében talált kulcscsomóval (gépkocsikulcsok) együtt elszállítottak.

A 19:44-kor értesített mentők három perccel (!) később érkeztek a helyszínre. Az áldozaton súlyos roncsolódásos és csonkolásos sérülést, többszörös kartörést, a légzés és a pulzus hiányát, valamint szivárgó vérzést tapasztaltak. Kórházba indultak vele, de még nem hagyták el a települést, amikor a sérült belehalt súlyos sérüléseibe. Dr. Orsi Mihály községi orvos 19:55-kor állapította meg a halál beálltát, majd a mentők a tetemet 20:15-kor a balatonszemesi halottasházba szállították.

Az 1976. június 11-én fölvett jegyzőkönyv

A gázoló vonat 19:56-kor haladt be az állomásra, ahonnan a 4216 számú vonat beérkezése után, az állomásfőnök által leadott baleseti távirat szerint huszonöt perc késéssel, 20:01-kor – a menetigazolvány szerint huszonkilenc perc késéssel, 20:05-kor – indult tovább Budapest Déli pályaudvarra, ahova forgalmi okból már 38 perc késéssel érkezett meg.

A baleset szemtanúja volt a vasúttal párhuzamosan futó Arany János utca és az Eötvös utca sarkán álló nyaraló lakója is. Elmondása szerint az udvaron tartózkodott, mikor meglátta az Arany János utcán közeledő Latinovits Zoltánt. Mivel a színész sok időt töltött a balatonszemesi családi villában, személyesen is ismerték egymást. Köszöntötte a színművészt, aki viszonozta azt, de eközben meghallva a közeledő vonat zörejét, hátranézett, és futni kezdett a gyalogösvény felé, majd »feltartott kezekkel a vonat elé dobta magát«. A gázolást a szemtanú már nem látta, mert az ugrás pillanatában elfordult.

A baleset másnapján, a reggeli világosságban a MÁV balesetvizsgálója és a Siófoki Járási Városi Rendőrkapitányság munkatársai a helyszínt átvizsgálták. Ennek során megtalálták az áldozat órájának három darabját, helyszínrajzon rögzítették az áldozat testhelyzetét és a gázolás helyén talált vérnyomokat is. A rendőrhatóság – vizsgálata befejeztével – az elütés okaként öngyilkosságot állapított meg, amelynek bekövetkezéséért a MÁV dolgozóit felelősség nem terhelte.

Latinovits Zoltán 45 évet élt!”

A mozdonyvezetővel készült interjút a Borsonline-on olvashatják el.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!