Az ötven éve lezajlott első holdraszállás jelentőségét nyilván ezernyi írás méltatja ezen a napon, a süket konspirációs elméletekről a hamis holdraszállás dolgában viszont éppenséggel méltatlan lenne ezen a napon értekezni. Inkább idézzünk néhány érdekes és ritkábban emlegetett tényt, amiket a különböző portálok az évfordulóval kapcsolatban szedtek össze.

(fotók: NASA)

Például a Popular Mechanics arra figyelmeztet, hogy az Armstrong által idézett mondatban szereplő „kis lépés” nem is volt olyan kicsi. A holdkomp létrájának utolsó fokáról a támasztó talpra majd a Hold felszínére ugrani majdnem egy métert jelentett, igaz, a kisebb gravitáció révén az ugrás is lassabb, az érkezés is puhább volt a talajra. Más helyen azt is említik, hogy mennyi aggodalom fűződött ehhez a „kis lépéshez”, ugyanis nem volt teljesen biztos az információ az égitest felszínét belepő holdpor nagyságáról, vastagságáról, vagyis hogy meddig süpped az űrhajósok csizmája, egyáltalán, mekkora porfelhő lesz leszálláskor és az meddig marad a felszín fölött lebegve.

Mindenkit a csendes félelem fog el annak gondolatára, hogy egyszer bezárja a kocsijába az autója kulcsát. Ennél Armstrong és Aldrin sokkal nagyobb kockázatot vállalt a holdkomp dolgában: a másodikként kiszálló Aldrinnak nagyon alaposan meg kellett győződnie arról, hogy az ajtó nyitva marad, ugyanis ha bezáródott volna, akkor a Lunar Modul automata mód elkezdte volna a holdkomp belsejének nyomás alá helyezését, és akkor bajos lett volna visszatérniük, hogy el is tudják hagyni a Hold felszínét és csatlakozzanak a Hold körül keringő űrhajóhoz és Collinshoz.

Sok minden maradt kísérőnk felszínén, amit a Holdra lépők 1969 és az utolsó emberes expedíció, 1972 között szándékosan hagytak ott, hogy csökkentsék a felszálló holdkomp-modul súlyát. Például nem hozták vissza a későbbi repülések során használt hold-autókat, de a nehéz és felesleges csizmákat is kidobták indulás előtt, amelyekre a hazaúton már nem volt szükség. A kilövőpadként szolgáló leszálló modulok és a telepített eszközök természetesen szintén ott vannak, az Apolló 11 lézertükrét, illetve a róla visszaverődő fényt most is használják a tudósok pontos távmérésre.

Collins egy mostani interjújában elégedetten nyilatkozott a Hold körüli keringéssel töltött napjairól: miközben persze mindenki Armstrongot és Aldrint figyelte, ő korábban nem tapasztalt kényelemben terpeszkedhetett a parancsnoki kabinban. És nem érezte át azt, amit később mondtak róla, miszerint a Naprendszerben ő volt a legmagányosabb lény, ahogy a Hold felszíne fölött 310 majd 110 kilométerrel rótta a köröket. „Olyan volt, mint egy luxushotel, volt forró kávém, zenét hallgathattam” – és persze közben a rádióadásokból kirajzolódott előtte az alant zajló történések sora, sőt, ő volt, aki adott esetben közvetíteni tudott Houston és a már leszállt Eagle között.

Collins egyébként megkapta az ajánlatot, hogy vezesse a 17. Apolló expedíciót, tehát hogy a holdkörüli keringések után le is szállhasson, de nem vállalta, elsősorban mert ez újabb három évet jelentett volna távol a családjától, kiképzések, edzések, próbák végeláthatatlan sorozatával.

Aldrin beszámolója szerint a holdséta utáni pihenés közben vette észre, hogy a komp egyik biztosítékának felső része letörött, valószínűleg amint a szűkös helyen fordultak az űrhajósok. Aldrin ezért a tollát használta arra, hogy benyomja a biztosítékot és így sikerüljön felemelkedniük a felszínről.

Collins elmondta, neki a start pillanatai voltak fontosak, a hatalmas rakéta, amint ezt a fellövésről készült összeállításunkban is említettük, hatalmas vibrációval emelkedett el a padról, és Collinsnak az volt a kérdés, vajon a hajtóművek ereje nem készteti-e olyan kilengésre az első métereken lassan felszálló 110 méteres Saturn rakétát, hogy netán összeérjen a kilövőpad tornyával. Ha a rakéta felrobbant volna, mint ahogy ez olykor abban az időben, de később is elő-elő fordult, 7684 hektoliternyi kerozin és több mint 12 ezer hektoliternyi folyékony oxigén együttesen detonált volna, majd 1400 fokon...

És még további érdekes apróságok: a zászlót, amit Armstrongék kitűztek, egy közeli áruházban vette Houstonban egy NASA-alkalmazott. Ez volt az a zászló, ami nem díszlett soká, túl közel volt a holdkomphoz és felszálláskor az induló modul hajtóművének gázai a földre taszították. A Saturn-rakéták végül súlyos hibák nélkül segítették először földkörüli, majd a Hold felé tartó pályákra az Apollo-holdkomp rendszereket, jellemző, hogy az Apollo 13 startja során az első fokozat középső hajtóműve leállt, de a maradék négy elég volt a korrekt pályára állításhoz.

Ami azt illeti, arra is felkészültek minden szinten, mi történik a legrosszabb esetben. Az űrhajósok életére egyetlen társaság sem kötött biztosítást, nyilván mert túl kockázatosnak ítélték az egész vállalkozást, az érintettek arra kényszerültek, hogy bélyegek, felbélyegzett borítékok százait látták el kézjegyükkel, amelyek haláluk esetén eladhatóvá váltak volna...

El ne felejtsük, Nixon elnök egyik munkatársa már megírta az elnök beszédét is arra az esetre, ha a küldetés katasztrófába torkollott volna. Az elnök ehelyett aztán kapcsolatba lépett az űrhajósokkal, de beszámolók szerint eléggé ingerült volt, ugyanis az irányítóközpont nem volt hajlandó azonnal összekötni Nixont, Armstrongot és Aldrint, csak miután a feladathoz kapcsolódó, igazán fontos dolgokat tisztázták a holdon járó emberekkel.

Visszatérve a híres mondatra: Armstrongnak sok évvel a holdraszállás után is magyarázkodnia kellett, vajon vétett-e nyelvtani hibát, ami a kijelentés tartalmát is kicsit megváltoztatta. Armstrong szerint a mondat eredetileg is így hangzott el: „That’s one small step for a man, one giant leap for mankind” – vagyis ő kimondta a döntő „a” határozatlan névelőt, csak épp egy kis zavar a rádióforgalmazásban ezt nem tette hallhatóvá.  De akár tényleg kimondta, akár nem, világos volt, hogy ő és társa az egész emberiség nevében sétálgat a Hold felszínén...

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!