Barlangi kiképzésre vezényelték a kínai űrhajósjelölteket a Holdra szállásra való felkészülés során

Amerikai–kínai űrverseny indult kísérő égitestünkért.

A Csunking tartomány hegyvidéki, délnyugati fertályában tartott kiképzési programban huszonnyolc űrhajósjelölt vett részt. Őket négy, egyenként hétfős csoportra osztották, tagjai felváltva töltöttek hat napot és öt éjszakát a hideg, párás földalatti körülmények között.

Az intenzív képzést úgy tervezték, hogy az szorosan illeszkedjen a valós küldetési követelményekhez, és teszteljék az űrhajósok képességeit a szélsőséges körülmények között, ezzel is sokoldalúbbá téve Kína űrhajósképzési rendszerét. A képzési programban szerepelt a környezet monitorozása, a barlangtérképezés, a szimulált űr–föld kommunikáció, továbbá az űrhajósjelöltek pszichológiai fejlesztése, habitusának felmérése. A tudományos kutatási projektek keretében az ember és a szélsőséges környezet közötti interakciókra összpontosítottak. Az oktatók váratlan, szimulált evakuációs gyakorlatokat is tartottak, hogy teszteljék a csapatok vészhelyzeti reagálási-, és az együttműködésen alapuló problémamegoldó képességét.

„Az adatok kiemelt jelentőségű támogatást nyújtanak majd a jövőben a hosszú távú űrállomás-küldetéseket és a holdra szállást végrehajtó űrhajósok pszichológiai támogató rendszereinek létrehozásakor” – fejtette ki vonatkozó gondolatait Csiang Jü-an, a programot szervező Kínai Űrhajóskutató és Kiképző Központ oktatója a Kínai Központi Televíziónak (CCTV).

Ez volt az első alkalom, hogy Kína az Európai Űrügynökség CAVES (Cooperative Adventure for Valuing and Exercising Human Behavior and Performance Skills) programjához hasonló képzést szervezett. A program minden esetben egy kétnapos dzsungeltréninget is tartalmazott, befejezését január 5-én, a Kínai Űrhajós Hadtest (Chinese Astronaut Corps, CAC) 1998. évi megalakulásának huszonnyolcadik évfordulóján jelentették be.

Az egyik képzési program igazgatója Je Kuang-fu, a Szencsou-13 és a Szencsou-18 űrhajók a Tienkung űrállomásra indított küldetésének a veteránja volt, és ő világított rá az európai és a kínai metódus közötti különbségre: „Az európai barlangi kiképzéshez képest a mi támogató csapatunk a lehető legkevesebbszer avatkozott közbe” – fogalmazott Je, hozzátéve, „ez a megközelítés arra ösztönözte az űrhajósokat, hogy a saját ítélőképességükre támaszkodjanak, és, hogy felszabadítsák a kezdeményező- és a teljes problémamegoldó készségüket.”

Csu Jang-csu, Kína űrrepülési mérnökeinek egyike, a Szencsou-16 küldetés tagja mindehhez hozzátette: „A barlang zárt, sötét és nedvesen környezete jól rekonstruálta a mélyűrkutatás magányát és ismeretlen világát, és erősen feszegette a részvevők fizikai és mentális határait.”

A kiképzés Kína a Holdon végrehajtandó emberes küldetésekre vonatkozó terve egyik elemének tekinthető: az első ilyen holdutazásra még 2030 előtt kerül sor. Tavaly számos tesztet hajtottak végre az előkészületek keretében, ideértve a Hosszú Menetelés 10 rakéta statikus indítását, az asztronautákat szállító Mengcsu űrhajó felszállás-megszakítási, illetve a holdkomp, a Lanyue fel- és leszállási tesztjét. Az első integrált Hosszú Menetelés 10/Mengcsu repülés még az idén várható.

Tervei szerint Kína még az évtized vége előtt két űrhajóst küld a Hold felszínére. Az ország a 2030-as évtizedben a Nemzetközi Holdkutató Űrállomás (ILRS) megépítését is tervezi.

Mindeközben a NASA idén több mint ötven év után először indít ismét űrhajósokat a Hold közelébe, az Artemis 2 fellövésére legkorábban februárban kerül sor. A már űrhajósokkal végrehajtott Artemis 3 küldetést legkorábbra 2027-re tervezik, bár úgy tűnik, az ember a Hold felszínére való visszatérésének éveként a 2028-as időpont a reálisabb.

Képeinken: kínai űrhajóscsapat barlangi kiképzés közben 2025 decemberében; fotó: CNSA